Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. 149 zen, a melyből megtudja a világ forgását. De a mikor egy ilyen újságírót elitélnek, felszisz­szen az egész nép, nemcsak az ujságiró, vagy az érdekelt felek. Ezt legyenek szívesek tény­ként elfogadni, mert ez így van. Az igazságügyi reform terén nem osztom Nagy Dezső t. képviselőtársamnak a magánjog kodifikálására vonatkozó nézeteit és felfogását. Az, hogy nálunk a viszonyok átalakultak, azon körülmény, liogy nálnnk folyton ujabb és ujabb szükségletek merülnek fel, ez még nem ind'ok arra, hogy ne kodifikáljuk már egyszer a ma­gánjogot, különösen akkor, a mikor olyan visszás helyzetben vagyunk, hogy Erdélyországban ér­vényben van az osztrák polgári törvénykönyv, nálunk pedig, a hol tizenegy tábla van, merem állítani, hogy az anyagi jog megbirálása tekin­tetében is körülbelül tizenegy fölfogás van. Azonkívül a kapcsolt részekben is érvényben van az osztrák polgári törvénykönyv. Én tehát a magánjog kodifikácziójának nagy müvét nem halogatnám ad graecas kalendas, a mint t. képviselőtársam mondotta, sőt nagyon szük­ségesnek tartom a jogbiztonság szempontjából, talán íontosabb kérdésnek, mint a törvény­kezést, illetőleg az eljárási szabály megalkotását. Legyen a bírónak jó anyagi törvénye, az eljárást valahogy kitalálja ő, pláne mostani eljárásaink bő anyagot nyújtanak arra, hogy eligazodjék. Nagyon természetes, hogy ezek a dolgok mind a távolban lebegnek előttünk, azonban én igen örvendenék, hogyha az igazságügyminiszter ur legalább azokat tenné meg, a miket meg lehet tenni. Sajnálattal vettem észre azt, hogy ebben a nagy büdzsében, a hol annyi millióról van szó, nincs egy tétel sem a jogvédők, illetőleg a szegényjogon perlekedőket kéjjviselő ügyvédek javára. Igen ferde és furcsa közvélemény fej­lődött ki nálunk, a mely az ügyvédekről nagyon rossz fogalmat alkot meg és mindig rossz szellemet lát bennük. Azonban az állam nem rcsteli igénybe venni az ő munkájukat a szegénysorsuak kép­viseleténél. Bocsánatot kérek, az a gazdag ál­lam, a mely másfélmilliárdos költségvetéssel rendelkezik, szentelhetne néhány százezer koro­nát arra is, hogy a szegény emberek jogorvoslat­ban részesüljenek, nem az ügyvéd kegyelméből, (Mozgás.) Ha itt volna egy pesti ügyvéd, meg­kérdezném, hogy 80 százaléka az itteni ügyvé­deknek rendelkezik-e egy törvényszéki biró fize­tésével? Nem bizony. Tehát nem vagyunk oly gazdagok, mint a közvélemény hiszi, mert most már több az ügyvéd, mint a kutyabőr. (De­rültség.) Ha azt akarjuk, hogy a szegény em­ber tényleg valóban részesüljön jogsegélyben, arra nézve intézkednünk kell, mert azt hatá­rozottan tudom, rendesen a szegény ügyvéd kapja azokat a kétségbeesett pereket, hogy aztán keresse az igazságot. Fenyvesi Soma: Abszurd dolgot mond! Pop Cs. István : Nem igaz ? Fenyvesi Soma: Persze, hogy nem igaz! Abszurd az egész állítása. Pop Cs. Sstván: Kirendelik védőnek és sokszor három napig is kell büntető tárgyaláson lennie ingyen, ügyvéd gyanánt és nem kap egy garast sem. Fenyvesi Soma: Kötelességet teljesít. Nem lehet mindenből pénzt csinálni. Pefrogalli Oszkár: Kap azután gondnok­ságot. Pop Cs. isíván: Van erre egy igen jő, román közmondás, a mely azt mondja: ieftin la faina si scuvrrpla taritia, és ez azt jelenti, hogy a mikor a milliók elszórásáról van szó, akkor gavallérok vagyunk, de ha néhány ezer forinttal kell segíteni a szegényen, akkor bor­zasztóan fukarok és takarékosak vagyunk. Ez aranymondása a románoknak és különösen a mi viszonyainkra alkalmazható, a mikor látjuk, hogy azok, a kik a legszegényebbek, a kik leg­inkább szorulnak segítségre, nem részesülnek ebben. Itt van a dijnoki intézmény is. Azokról a dijnokokról is elmondhatjuk, hogy azok fehér rabszolgák. Azért voltam bátor ezeket felhozni objek­tív módon, hogy a mennyiben a t. miniszter ur talán ezek közt néhányat jónak talál, vegye azokat figyelembe, mert igazán mondom, hogy a mit előadtam, az mind áll, és hogy különösen az igazságszolgáltatás terén a szegény nép na­gyon el van nyomva, ügy a telekkönyvi állapot különösen a szegény népet nyomja, valamint a tolmácsi intézmény, továbbá a hallatlan bélyeg­kötelezettség, a mely nyomja és sokszor elriasztja az igaz perek megindításától is. Kérem a t, miniszter urat, hogy méltóztassék azokon a bajokon segíteni, a melyeken lehet. A költségvetést nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoitán jegyző: Bozóky Árpád! (Nincs itt!) Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! 1. képviselőtársam beszédéből azt vettem ki, hogy ő ennek a mos­tani igazságügyi költségvetésnek tárgyalása al­kalmával érintkezési pontot akart találni abban a tekintetben, hogy népének sérelmeit előtárva, az úgynevezett nemzetiségek érzelmei és a ma­gyar kormány, illetőleg a magyar közvélemény és politika közt összhangot létesítsen. Azonban ettől a szándékától, ettől a czéljátől teljesen távol állottak és a czélnak meg nem felelően válogattalak össze az eszközök, a melyeket ő felhasznált, hogy beszédét fölépítse. Midőn azt állítja, hogy be kell szüntetni az úgynevezett nemzetiségi sajtó elleni hadjára­tot és ezáltal nagy lépést lehet az úgynevezett nemzeti állam kiépítésének munkáján végezni, én a magam részéről, hogy ha ez azt jelenti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom