Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

május 21-én, csütörtökön. 87 329. országos ülés 1908 , kosokra, ezektől azt kívánni, hogy katholikus ember a református iskolára vagy református ember a katholikus iskolára csak egy fillért is adjon, majdnem lehetetlen. Elnök (csenget) : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Bozóky Árpád : Azonban ezeket arra kötelezni, hogy az állami népoktatás intézményének fizessenek adót, semmi nehézséggel sem járhat. Ha tehát a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a népoktatás nagy ezéljaira ezeket az erőforrásokat is igénybe akarja venni, kíváncsi vagyok, hogy fogja a kérdést megoldani, ha nem ugy, hogy azok, a kik eddig iskolára nem fizettek semmit, az államnak fizessenek az állami adók után bizonyos százalékot. Az állami népoktatás azért is szükséges, mert Magyarországnak nagy szüksége van arra, hogy a felekezeti választófalak lehetőleg leomoljanak, mint a hogy Irányi Dániel igen helyesen mondta 1848-ban, hogy a magyar társadalom konszolidálása szempontjából bizony az összeolvadást az elemi népiskolánál kellene megkezdeni. Már most. . . Elnök : Két óra van, t. ház. Most a háznak hozott határozata értelmében a tanácskozást megszakítjuk, és 4 órakor folytatjuk. Természetesen akkor, Bozóky Árpád képviselő ur majd folytathatja felszólalását. (Helyeslés. Derültség.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Bozóky Árpád képviselő urat illeti a szó. Bozóky Árpád: T. képviselőház! Délelőtt beszédemnek végén azzal foglalkoztam, hogy a népiskolai állami oktatás olcsó, egyszerű és hogy a terhek eloszlása tekintetében igazságosabb, mint a mai rendszer. Hogy ezt, t. képviselőház, kézzelfoghatóan megvilágítsam, fölhozok egy példát. Választókerületemnek egy községében, Tiszaföldváron, a hol mindössze 8000 lakos van, hatféle iskolaszék létezik. Van róm. kath., református, lutheránus, izraelita iskolaszék, van azután az u. n. polgári alapnak iskolája és iskolaszéke és van községi iskolája az uradalmi birtokosoknak. Ennek a hatféle iskolának, iskolaszéknek ellenőrzése állami szempontból hatszoros vagy talán még sokkal több munkát ad a tanfelügyelőnek, mint a mennyi dolga lenne, ha ott egységes állami elemi iskola állíttatnék fel. A mellett, t, képviselőház, megvannak azok az aránytalanságok is, hogy pl. a katholikus iskolában egy tanitó elé 100—120 gyermek jár, mig a luteránus iskolában csak 15 — 20. Ez nemcsak Tiszaföldváron van így, hanem az országnak számos, nagyon sok helyén és sajnos, általánosságban el lehet mondani, hogy a katholikus hitfelekezeti iskolák sokkal inkább zsúfolva vannak, mint a protestáns iskolák. (Ellenmondás balfelöl.) Általánosságban mondom. Én szinte csudálom, t. képviselőház, hogy a közoktatásügyi minisztérium azt a munkát, a mit jelenleg népiskolai dolgokra fordítani kell, elbírja. Hiszen a mai rendszer, illetőleg rendszertelenség mellett majdnem minden falunak külön szabályzata van. Nincs egy egységes szabályzat, a melyhez minden egyes falunak, városnak az iskolája kellene, hogy tartsa magát, hanem mindegyik falunak külön-külön szabályzata van, ugy, a hogy az a község vagy falu meg tud egyezni az állammal. Itt községi, ott felekezeti, amott ismét másfajta felekezeti iskola van, ezzel így bánunk, ennek ennyit adunk stb., úgyannyira, t. képviselőház, hogy azt hiszem, a kultusztárczának egyik óriási munkáját éj>en ezek a helyi szabályzatok kötik le, a melyekkel az állam egyes iskolákkal szemben eljár. És ezután jönnek még a fizetéskiegészitések, a felekezeti iskoláknak a javadalmazásai, továbbá a nemzetiségi vidékeken azok a viszályok, a melyek az állami és az egyházi hatóságok között merülnek fel. Hogy miként lehet ezt majd elintézni ugy, hogy minden egyes faluban, községben a néjioktatás kárt ne szenvedjen, sem a közoktatásügy szempontjából, sem pedig állami szempontból, ezt, t. kéjndselőház, elképzelni sem tudom. T. képviselőház! Az államosítással szemben általánosságban azt az ellenvetést szokták felhozni, hogy miután Magyarország Ausztriától a pragmatica sanctio és egyéb szerencsétlenségek folytán függő helyzetben van, nem szabad a központi hatalmat növelni. Sőt maga a kultuszminiszter ur is mondta múlt évi beszédében, — nem szószerint idézem a szavait, mert nincs előttem az írás — hogy elismeri azt, hogy az állami népoktatás hatalmasabb fegyver lenne a mi kezünkben a hazafias irányú nevelés tekintetében, de — ha jól emlékszem, talán igy mondta a miniszter ur -— ember legyen az, a ki a mostani viszonyok mellett az államosítás mellé állana, különösen a közelmúltban tapasztalt szomorú körülményeknél fogva. Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy itt van az ideje, hogy ennek az államosítástól való félelemnek egyszer már a szemébe nézzünk. Meggyőződésem, hogy ha nem afféle, komédiás abszolutizmust, hanem igazi, erős és komoly abszolutizmust akarnak csinálni, — mert Pejérváry-féle abszolutizmus csak egy kísérlet volt — akkor a legkönnyebb lesz annak a hatalomnak mindenféle autonóm szervekkel elbánni. (Ellenmondások.) Nem azon múlik a dolog, t. képviselőház, hogy mi Ausztriával szemben erősek vagyunk-e vagy nem, hogy vannak-e autonóm szerveink, vagy sem, kinevezett tanítóink vannak-e, vagy j>edig választott tanítóink, hanem azon múlik, hogy megvan-e a magyar