Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-329
Ú29. országos ülés 1908 május 21-cn, csütörtökön. 85 helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. »De, ha valaki azt kérdené tőlem, mint felekezeti embertől, hogy miként vélekedem, azt mondanám, hogy én az autonómiát igen szivesen feláldozom és legszivesebben feláldozok mindent, csak vegye át az állam, ha lehet, nemcsak a legtöbb iskolát, hanem mindnyáját, mert teljes meggyőződésem, miszerint a népnevelés ügye csak akkor lesz jó utón, ha az állam egészen a kezébe veszi.« Megint itt látom zárjelben, hogy : Élénk helyeslés és ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon. Hasonló szellemben nyilatkozott Kovács Albert is 1893 április 24-én, pedig róla abban az időben azt mondták, hogy, ha a nemzeti párt kormányra jut, ő lesz a kultuszminiszter. Sőt még Hock János is, a Id katholikus lelkész, ezt mondta 1893 április 27-én: »Minél jobban segélyezzük a nemzetiségi iskolákat, annál jobban megerősitjük őket az izgatás és hazaellenes irány keresztülvitelében. (Élénk tetszés a szélsőimtől dalon.) Inkább akarok magyar szellemű állami népiskolát, mint nemzetiségi irányú felekezeti iskolákat«. Ez történt 1893-ban. 1896-ban pedig tárgyalta a képviselőház Csanád és több vármegyének a képviselőházhoz intézett kérvényét a népiskolák államositása tárgyában. Nem olvasom fel a kérvényt, hanem preczizirozom a negyvennyolczas, a szabadelvű és a nemzeti pártnak az álláspontját. A függetlenségi és negyvennyolczas álláspontot Polónyi Géza felszólalása képviselte, a ki azt indítványozta, hogy : »a törvéiryhatóságok kérvényei azzal adassanak ki a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy a felekezeti oktatásnak megszüntetése és a,z állami oktatásnak életbeléptetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé«. Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon, mondja ez a napló. Gr. Batthyány Tivadar képviselő ur képviselte a nemzeti pártnak álláspontját. Sokszor hallom a kifogást, hogy a függetlenségi és negyvennyolczas pártnak tulajdonképen programmpontja soha sem volt a népiskolák államositása, azt mondják egyesek, hogy csak a túlnyomó többség volt mellette, de voltak egyes kivételek, a kik nem voltak az állami népoktatás hivei. (Zaj.) Ma máskép van a dolog. Azonban az 1893. és 1896. évi naplókból, a felszólalásokra adott válaszokból, nyilatkozatokból, helyeslésekből azt veszem ki, hogy a függetlenségi pártban úgyszólván nem volt más, a ki ellensége lett volna az állami népoktatásnak, mint épen csak Vajay István. Sőt még Batthyány Tivadar ur is, a ki azt indítványozta, hogy a kérvények minden megjegyzés nélkül tétessenek irattárba, — tehát nem azt indítványozta, hogy a kormánynak adassanak ki — a negyvennyolczas párt álláspontját igy jellemezte : »Teljes tudatában vagyok annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt, minthogy programmja az egész vonalon követeli az államosítást* stb. Tehát abban az időben, a mikor ezt tárgyalták, azok, a kik leghivatottabbak annak a kornak irányát jellemezni, azt mondták, — még pedig épen e tekintetben az ellenzék mondta azt — hogy teljes tudatában van annak, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak programmja követeli a teljes államosítást. A szabadelvű-párt ezzel szemben egy olyan határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon és nem mondta ki azt, hogy a népiskolák államosittassanak. Nem is tette a kérvényeket irattárba, hanem azt mondotta, hogy kiadja azokat a kormánynak tamümányozás végett. Hogy azonban a szabadelvű párti előadó mit mondott e kérdésről, az szintén megszívlelni való dolog. Azt mondja Szász Károly 1896 január 15-én (olvassa) : »T. ház! Több törvényhatóság felirt a népoktatási ügy államositása tárgyában. A mozgalmat ez irán} r ban Csanádmegye indította meg egy szép, tartalmas és figyelemreméltó felirattal, melyhez aztán a többi törvényhatóság is hozzájárult. A népoktatásügyben e feliratok a fősúlyt a nemzeti nevelésre kívánják fektetni, egészen helyesen, a mire véleményem szerint, a mostani rendszer mellett, kevés biztosíték van. Kifogásolják különösen azt, hogy ma sok tanító van, ki maga sem bírja a magyar nyelvet, és ha birja is, nem ment a külbefolyasoktól a tekintetben, hogy a nyelvet sikeresen és a nemzeti szellemben taníthassa. E baj másik okát a törvényhatóságok abban keresik, hogy a tanító- és papképzés nagyon hiányos, és egyes vidékeken nemzetiségi velleitásokkal van telítve. A tanítóképzés államosítását kevésnek tartják a baj gyökeres orvoslására, mert a fiatal tanítóra igen nagy befolyása van az őt ellenőrző pap magatartásának. Tarthatatlannak mondják az egyház részéről tapasztalt eljárást az iskolaügyben, s felhozzák azt a számos visszaélést, melyet a tanuló ifjúsággal szemben különösen nemzetiségi szempontból elkövetnek. Ebből kifolyólag a bizottság azt javasolja, hogy a kérvények adassanak ki tanulmányozás czéljából a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.« (Helyeslés.) Ez is elég szabadelvű nyilatkozat volt, azonban hangsúlyozom, hogy erre az akkori 48-as párt reáliczitált és sokkal inkább szabadelvű nyilatkozatot tett — már t. i. nem szabadelvű párti nyilatkozatot — hanem egy sokkal inkább szabadelvű nyilatkozatot és egy sokkal inkább szabadelvű határozati javaslatot is terjesztett elő. T. képviselőház ! Azt hiszem, ezekkel bebizonyítottam azt, hogy a népoktatás államositása igenis 48-as programm. És hogy igenis azok, a kik függetlenségi és 48-as programmal lettek megválasztva, azoktól elvárja a közvélemény, hogy a népoktatás államosításának hivei is legyenek, és akkor, a mikor az megvalósítható, akkor a népoktatás államositása mellett szavazzanak is. A második czélom, t. képviselőház, megindokolni azt, hogy a nemzeti állam kiépítésére egyedül a kizárólagos államosítás lehet alkalmas eszköz. A mikor 1907-ben a tanítói törvényt tárgyaltuk, . . .
