Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. 77 Ígértem, hogy uj gimnáziumokat nem fogok létesíteni, hanem uj reáliskolákat igen. T. képviselőtársam nem egészen jól emlékezik. En megtaláltam azt a nyilatkozatomat, a melyet ebben az irányban tettem és azt fel is olvasom, hogy a t. ház lássa nemcsak azt, hogy nem ugy nyilatkoztam, mint ahogy arra t. képviselőtársam emlékezik, hanem hogy lássa azt is, hogy azok a nagy gondolatok és irányeszmék, melyek ma itten ékesen hangoztattak, már akkor is éltek lelkemben és azok már attól az időtől kezdve az én törekvésenmek egyik irányítóját képezték. »Nekem az a felfogásom* — mondám tavaly, — »hogy gimnáziumunk ebben az országban talán több van, mint kellene, de ez még sem mentbet fel minket uj gimnáziumok felállításától, (Igaz! Ugy van!) mert gimnáziumaink elhelyezése annyira nem szerencsés, hogy inig az ország némely része tul van zsúfolva gimnáziumokkal, még mindig vannak olyan városok és helyek, a hol erre való tekintet nélkül gimnáziumot létesíteni kell.« (Igaz! Ugy van I a haloldalon). »A hol uj középiskolák felállításáról van szó — mondám — ott az a törekvés, hogy ne gimnáziumot, hanem reáliskolát állítsunk.« Tehát ezt mint törekvést igenis kimondottam, hanem nemcsak apodiktice nem zártam ki, hogy uj gimnáziumokat is állítsunk, hanem rámutattam arra, hogy helyi szükségletek folytán ez ki nem kerülhető, habár arra iparkodtam, hogy mentül kevesebb helyen történjék, de hozzátettem, nagy eufemizmussal élve, hogy »sajnos, e téren nem találok mindig az érdekelt feleknél kellő visszhangra.« T. képviselőtársaimat csak arra kérem, a mennyiben át vannak hatva attól, a mint Vizy Ferencz t. képviselőtársam is át van hatva, hogy a gimnáziumok túlságos szaporítása nem üdvös az országra, akkor ne vezessenek hozzám annyi deputácziót, (Elénk derültség és Jielyeslís.) melyek uj gimnáziumot kérnek ide is. oda is, hanem támogassanak helyi befolyásukkal engem abban a tekintetben, hogy inkább másfajta iskolát létesítsek azokon a helyeken, a hol a középfokú oktatás fejlesztése szükséges. Hiszen még az is előfordult, hogy egy város, a hol reáliskola volt arra kért engem, hogy azt gimnáziumra változtassam át. Én ennek nem tettem eleget, de ez megvilágítja azt a tételt, a melyet én talán nagyon cufemiszticze ugy fejeztem ki, hogy, sajnos, nem találok e törekvésemben kellő támogatásra az érdekeltek minden rétegében. Már most az a törekvés, a melynek Búza Barna t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy középfokú oktatásunkat, — szándékosan használom ezt a kifejezést: »középfoku oktatásunkat« és nem »középiskoláinkat«, mert amannak tágabb értelme van, — hogy a középfokú oktatást gyakorlati irányba tereljük, hogy ez által a közoktatásügyi kormányzat odahasson, hogy a nemzetben az u. n. lateiner-pályákra való szaladás csökkenjen és hogy a kenyérkereső ipari és kereskedelmi pályákra menjenek, mondhatom jó lélekkel, hogy a mit itt közoktatási kormány megtehet, én azt megteszem és fokozatosan és mind nagyobb erélylyel meg fogom tenni. De ne méltóztassék túlbecsülni azt, a mit a közoktatási kormányzat ennek az irányzatnak diadalra juttatásában egyáltalán tehet. Két akadálylyal kell itt megküzdeni: az egyik lélektani, a másik tárgyi természetű. A tárgyi természetűre igen helyesen rámutatott Hock János t. képviselőtársam. A sorrend a fejlődésben nem egészen az, a mint azt Búza Barna t. képviselőtársam, legalább felszólalásából ugy látszik, maga elé tűzi : »Ncveljünk tömegesen az ipari s kereskedelmi pályára és akkor majd fejlődik a kereskedelem és az ipar« ; a sorrend nem is egészen az, hogy előbb teremtsük meg a gazdasági keretet, a mely a kereskedelem és az ipar felvirágzását megalapozza és azután jöhet csak a kereskedelem és az ipar felé irányító oktatás kifejlődése, de mégis inkább ez az utóbbi sorrend felel meg a valóságnak. Tényleg ugy áll a dolog, hogy elsősorban előre kell mennie a közgazdasági politikának és az előremegy. (Igaz ! Ugy van !) A ki visszaemlékezik Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak, az én t. barátomnak, a büdzsé-tárgyalás alkalmával mondott beszédére, a ki az ő egész tevékenységét figyelemmel kiséri, az látja, hogy a közgazdasági kormányzati tevékenység az egész vonalon, nagy és kicsi dolgokban, következetesen arra van irányítva, hogy hazánk közgazdasági önállóságát megvalósítsuk és annak teljes kivívását lehetővé tegyük, sőt biztosítsuk. Hát ezzel lépést kell tartama a közoktatásügyi kormányzatnak is. Hogy magamat ugy fejezzem ki, egy lóhoszszal utána kell járni, hogy abban a mértékben, a melyben az ipari és kereskedelmi foglalkozások nagyobb és nagyobb mértékben adnak tért és kínálnak alkalmat a megélhetésre, abban a mértékben a közoktatás is szolgáltassa az ahhoz szükséges anyagot. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Együttesen kell előbbrevinni ezt a két dolgot, de az egyiket a másikhoz arányítva, nehogy a proletariátusnak egy ujabb fajtáját neveljük : a kereskedelmi és ipari proletariátust — az intelligens proletariátus mellett, a mely most van. (Elénk helyeslés.) Jól mondta Hock János t. képviselőtársam, hogy nem lehet ezen a téren egyszerre mindent alkotni, hogy következetes, komoly munkával, czéltudatosan mindig ezen irány felé fordítva a tekintetet, kell cselekedni és tenni. Nohát, t. képviselőtársaim, megint emlékeztetek azokra, a miket tegnap az általános vita alkalmával elmondott beszédemben felhoztam. Felemiitettem azt a gondolatot, — talán mivel esak röviden említettem, a kellő figyelemben nem is részesült — hogy azokat a társminisztériumokat, a melyeknek körébe van utalva a szakoktatásnak különböző neme, értekezletre hivtam fel, hogy együttesen állapítsuk meg az általános műveltséget szolgáló és a szakképzettséget előmozdító oktatásnak a kereteit, hogy mint két fogaskerék egymást kiegészítse, egymásba nyúljon és hogy igy ezeknek a kombinácziója által lehessen az egész oktatásnak, külö-