Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

72 329. országos ülés 1908 május 2í-én, csütörtökön. geLés, hogy tanulj, különben csizmadia lesz belőled. Ilyen felfogással ez ipart és kereskedelmet megkedveltetni nem leket. A baj mindenesetre a társadalmi felfogásban van. Egy társadalom hagyományait, öröklött előítéleteit és gondolkozását rövid időn megváltoztatni nem lehet; azért az oktatás nagyon sokat tehet, sokban közrejátszhatik abban, hogy — ha mással nem — iskolai olvasmányokkal vagy a tanárok olyan irányú utasításával, hogy ezeket a foglalkozásokat megkedveltessék a gyerekekkel, ez a valóságos nemzeti veszedelmet képező szerencsétlen előítélet megszűnjék és a magyar társadalom valahára lássa be, hogy sokkal okosabb, helyesebb és úribb dolog az, ha valaki a nemzeti produktív munkában, az iparban, a kereskedelemben, vesz részt, mintha beleül abba a hivatalba és abban gyenge, csak épen a megélhetést valamennyire biztosító fizetésért tengődik holtáig. (Elénk helyeslés.) Nem annyira jogászokra, nem annyira tudományos pályákra képesített emberekre van ma szüksége Magyarországnak, nem annyira a Verbőczyekre és Kövy Sámuelekre, mint inkább a Thék Endrékre és Zsolnay Vilmosokra. Legyen a magyar középoktatás egész iránya olyan, hogy inkább Zsolnay Vilmosokat és Thék Endréket neveljen, mint jogi kapaczitásokat, kiváló ügyvédeket és bírákat. Mondom, a reáliskolai és a polgári iskolai tantervet ilyen értelemben kell irányítani ; mert ma is azt látjuk, hogy az a polgári iskola, a melynek az lenne a czélja, hogy intelligens kisiparosokat, kézműiparosokat neveljen, ma olyan, hogy tanulói közül a statisztika szerint 10, legfeljebb 15% megy ipari pályára, a többi dijnoki, Írnoki, vasúti és postai pályára tódul. Tudom, hogy a kultuszminiszter urnak megvan eziránt a kellő érzéke ; tudom, hogy megvan benne a kellő bátorság is arra, hogy ha kell, radikális eszközökkel nyúljon bele és orvosolja ezeket a bajokat, a mennyire lehet. A magyar fiatalságot el kell terelni a tultömött pályáktól, s meg kell vele kedveltetni azokat a pályákat, a melyek még ma üresek és ezek az ipari, s kereskedelmi foglalkozások. Ezeket ajánlom teljes bizalommal az igen t. kultuszminiszter ur figyelmébe, s midőn ezt teszem, tudom, hogy kérésemet a legjobb helyre adresszáltam. (Helyeslés.) Hock János: T. képviselőház! A gimnáziumok tételénél az előttem szólott t. képviselőtársam kiterjeszkedett a középiskolai oktatás minden szervére és szembe állította a gimnáziumi nevelést a reáliskolai neveléssel, az utóbbit tartván praktikus irányzatúnak, a gimnáziumi nevelést pedig olyan idejét múlt, elméleti pályára képző oktatásnak, a mely a mi állami viszonyaink mellett és főleg nagy gazdasági ujjászületési törekvéseinkben nemcsak hogy nem mozdítja elő a nemzeti törekvést, hanem annak egyenes akadálya. Bozóky Árpád : Igaza van ! Hock János : Nincsen igaza, mert a reáliskolákat sehol a világon nem állították fel azzal a czélzattal, hogy tisztán praktikus irányú szakoktatást nyújtsanak, hanem a reáloktatás rendezésének az egész világon mindenütt az volt az egyetlen oka, hogy a kor művelődési anyagát a gimnáziumi nevelés értelmi túlterhelés nélkül kellőkép feldolgozni nem tudta, a miért is azt megosztani kellett. A klasszikus tudományok mellett elemi erővel törtek elő az ujabb tudományágak és ezeket a praktikus, reális irányzatokban képző tudományokat teljesen külön akarták választani a humanista alapon képző intézetektől. Ezért állították fel a reáliskolákat a gimnáziumokkal szemben. A reáliskoláknál kétségtelenül észrevették, hogy a természettudományok, a melyeknek széles köre még ma is folyton terjed és általában nincs még kiképezve, épen olyan nevelő hatásúak, mint a nyelv és a nyelvvel kapcsolatos humanista nevelés. Ezeknek a nevelő hatását más irányban és módszerben akarták tehát a közéjjaskolai tananyagba belevinni, hogy kikerüljék a surmenage intellectuel-t és ezért állították fel Francziaországban a licée-kkel és collége-ekkel szemben az u. n. reáliskolai képzést, a melyben a fősúlyt nem a régi nyelvelíre helyezték, hanem főleg a franczia nyelv klasszikus ismeretére és elnevezték enseignement classique írangaise iskolának. Nem azért állították fel ezt az iskolát, mert a gimnázium sohasem nyújt semmiféle államban bevégzett nevelést, a gimnázium neve is azt jelenti, hogy ész-gimnasztikum és azt akarja, hogy mire az ifjú eljut az érettségihez, minden tehetségét czéltudatosan és rendszeresen ugy kiképezzék, hogy azzal a megerősített képességgel könnyen elsajátíthassa majd a szaktudományokat is. Azért ezt a két iskolát szembeállítani és ugy osztályozni, hogy az egyik praktikus nevelést, a másik meg tisztán elméleti nevelést ad, nem lehet. A szakiskola adja a szaknevelést ; a reáliskola pedig épen olyan czélt követ, mint a gimnázium, vagyis alapvető műveltséget nyújt, csakhogy más eszközökkel. De azoknak az eszközöknek a nevelő hatása, a melyeket használ, épen olyan erős, mint a gimnáziumi nevelő eszközök, vagy a gimnáziumi tantárgyak hatása. Ez a reáliskolának tulajdonképeni rendeltetése. Abban teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, (Halljuk ! Halljuk !) hogy Magyarországon tényleg évtizedes vagy évszázados tradicziók folytán és a társadalmi előítéletek folytán a legtöbb szülő azt hiszi, hogy akkor ad bizonyos helyes képzést és helyes életpályát a gyermekének, ha a gimnáziumi nevelésen kezdi és folytatja a jogi. neveléssel vagy más ilyen elméleti pályákra képző neveléssel, a mi végelemzésben mégis improduktív, mert csakugyan nem hoz gazdasági hasznot, hanem a nemzetgazdasági élet erőit fogyasztja. (ügy van.) De itt meg kell változnia magának a társadalmi közfelfogásnak; nem szabad annak a szülőnek azt hinnie, hogy gyermeke csak akkor jut bizonyos tekintélyhez, ha az adóhivataltól veszi fel a havi fizetését. Ezért kell ugy a gimnáziumban, valamint a reáliskolában belenevelni abba a fiatalemberbe már korán az életre való