Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

54 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. jelenleg. Olyan miniszterrel, a kivel, ha talán egyes részletekben van is köztünk eltérés, melyekre nem terjeszkedem ki, az irányelvek, az alapeszmék tekintetében a régi küzdelmek idejében is, ma is teljes egyetértésben lehetek. A mit ő hangsúlyozott árreformokról, a tanárképzésről, azokat én a régi időben hangoztattam már, nem ugyan ezen házban, de még a régi házban a régi miniszterekkel szemben és volt idő, midőn épen gr. Csáky Albinnal szemben én voltam az első, a ki hangot adtam annak, hogy a magyar középiskolai tanári kart ugy a tudományos ismeretek, mint különösen a jellem-képzés ós a társadalmi műveltség tekintetében a legmagasabb fokra kell hogy emeljük és ezért oly pozicziót kell adnunk a középiskolai tanároknak, hogy az keresett, kedvelt pálya legyen. Akkor aztán megválogathatjuk a hivatottakat és eliminálhatjuk azokat, a kik oda hivatottsággal nem birnak. Mert az ifjúságot nemcsak a tudományban kell képezni és a felsőbb iskolára előkészíteni, hanem azokat az iskolában a társadalmi műveltség terén is vezetni kell, nem szabad magukra hagyni akkor, mikor a családi körből kiléptek, mert akkor az életben parlagiasokká válnak. Azután nagy súlyt kell helyezni a jellemképzésre is. A másik, a mit a miniszter ur hangsúlyozott és a mivel szintén teljesen egyetértek, a szellemi túlterheltségre vonatkozik. Egyike voltam e tekintetben is az elsőknek, a ki még a régi házban hangsúlyoztam, hogy szellemi túlterheltség van a középiskolákban és hogy a középiskolák elvégzése után az ifjú kifáradva, a tanulástól elkedvetlenedve megy az egyetemre, a mi nagy gátja a haladásnak. Ennek egyik oka nem a tantárgyaknak talán sokasága, mert hiszen ebben lépést kell tartanunk általában az európai művelt nemzetek középiskolai oktatásának rendszerével, mint inkább abban fekszik a hiba, hogy nem annyira az általános alapismeret kivántatik meg, nem az kívántatik meg, hogy minden tantárgyból annyit tudjanak, a mennyi az általános műveltségre szükséges. Pedig ez elég kell hogy legyen. Mert megtörténik, hogy valaki gyengébb egyik-másik tárgyból, viszont egy másik tantárgyból kiváló képességű ; egyik a fizikából, a másik a nyelvekben, a harmadik a történetben jeleskedik és azért, mert egyik-másik tantárgyból gyengébb, nem kell azt az ifjút azzal terhelni, hogy arra is kiművelje magát, a mire nincs tehetsége, hanem abban műveljük ki, a miben tehetsége van, a többiből érjük be annyival, azzal a minimummal a mennyi az általános műveltségre szükséges. Ha ezt veszszük irányadóul az osztályés az érettségi vizsgálatnál is, akkor megszűnik a túlterheltség. Nem akarok tovább a részletekről beszélni, (Halljuk ! Halljuk !) mert okvetlenül szükségét érzem válaszolni a két legutóbb felszólalt nemzetiségi képviselőtársunknak. Bredicean t. képviselőtársam engem aposztrofált is, hogy én azt mondottam, hogy azért kell mirident elkövetni a magyar nemzeti kultúráért, hogy azt európai nivóra emeljük. Igaz, hogy mondottam ezt, bár nem ezekkel a szavakkal, és ilyen alakban, mert igenis keU a magyar nemzeti kultúrát, mint egységes nemzeti kultúrát európai nivóra emelni. De ez nem szolgál hátrányára nemzetiségi polgártársainknak, mert ha ők a magyar állam igaz fiainak és polgárainak érzik magukat, akkor a magyar nemzeti kultúra egységében ők is benn foglaltatnak, és a magyar nemzeti kultúra emeléséhez nekik is hozzá kell járumiok, mert a magyar állam nemzeti jellegű állam, a mely a kultúra egységében csúcsosodik ki. Abszoluta nem áll az, hogy a jogegyenlőség ne volna meg. Hiszen minden magyar állampolgár tekintet nélkül nemzetiségére, érvényesülhet, ha ennek feltételeit megszerzi. A magyar nyelv oktatása által azt a jótékonyságot akarja gyakorolni a magyar nemzeti állam másnyelvű j)olgáraival szemben, hogy a magyar nyelvet már zsenge korukban elsajátítva, egyformán juthassanak a kultúra azon magas fokára, hogy az államban minden állásban érvényesülhessenek. De ők ezt nem akarják, s megmondom őszintén és nyiltan, hogy miért. Mert ha a magyar nyelvet elsajátítják az ő fajukhoz tartozó alsóbb rétegek, (Igaz ! Ugy van! balfelöl) s ezáltal közöttük a felvilágosodás terjed, megszűnik vakságuk, tisztábban fognak látni és nem lehet őket izgatás eszközéül felhasználni, hanem vonzódni fognak a magyar államhoz, mert látni fogják, érezni fogják annak jótékonyságát. Ezért szükséges, hogy sötétben, hogy vakságban tartsák őket, hogy a magyar nyelv tanulásától visszatartsák, elkedvetlenítsék őket, mert csak akkor képeznek hálás talajt az izgatók részére. (Elénk helyeslés baljelől.) így áll a dolog. Ott van a brassói eset, a hol a román tanítók maguk igyekeznek a magyar nyelvet terjeszteni, ezen buzgólkodnak, jutalmat tűznek ki a magyar nyelv eredményes tanításáért. Látszik ebből, hogy ha a magyar nyelv tanítására kedvet csinálnak annak a népnek tanítóik, akkor azok az izgatók hiába izgatnak, hiába izgatják a t. képviselőtársaim is őket a magyar nyelv ellen. Kérdem t. nemzetiségi képviselőtársaimat, vájjon megelégszenek-e ők azzal, — mert mi abba szívesen belemegyünk — hogy annyit nyújtsunk nekik nyelvük, s faji kultúrájuk tekintetében, a mennyit nyújt Románia az ott lakó magyaroknak, vagy Horvátország, egy tartománya ennek a magyar államnak, szent István koronájának, nyújt a magyar államfentartó fajnak Horvátországban ? Azt hiszem, akkor panaszkodhatnának csak a zsarnokság, az elnyomatás miatt, a mint most mi panaszkodhatnánk méltán az ottani zsarnokság és elnyomás miatt! De önök igaztalanok és valótlanságot hirdetnek, a mikor telekürtölik az egész világot azzal a pansszszal, hogy a magyarok elnyomják a nemzetiségeket, holott nincs ezen a világon állam, Amerikát sem véve ki, hol más nyelvnek az államnyelv mellett annyi érvényesülést engednének, mint ebben az országban. (Elénk helyeslés.) .