Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. 49 Mi detektívek nem lévén, nem kutathatunk a zár alatt lévő dolgokban, de bátorkodom a t. kultuszminiszter ur szives figyelmébe ajánlani, (Zaj. Elnök csenget.) hogy könnyen megtudható, miből tanulnak és tanitanak, és könnyen meg lehet csipni azokat, a kik a magyar kultúra ellen vétkeznek egyszerű kérdésekkel. Kérdezzék csak meg attól az oláh gyermektől, hogy ki a mi királyunk, majd mindjárt megtudják, hogy milyen könyvből és milyen mapjDából tanult. Mert hiába mondják nekem nemzetiségi képviselőtársaim, hogy ők nem a nemzet és az ország ellen lázitanak . . . Elnök (csenget) : Ne méltóztassék itt a nemzetiségi kérdésről beszélni. Szorosan a tárgyhoz méltóztassék magát tartani. Nagy György (közbeszól). Elnök : Nagy György képviselő urat figyelmeztetem, legyen csendben. Molnár Jenő: Jó, de hát... (Zaj.) Elnök (csenget) : Molnár Jenő képviselő urat rendreutasítom. Ez nem nemzetiségi vita. Markos Gyula: ök azzal védekeznek, hogy két hazájuk van. Bocsánatot kérek, tanügyi vonatkozásban emlitem meg az ő törekvéseiket. Azt mondják, nem tehetnek róla, ha másik hazájuk is van a mi hazánkon kivül, a hova szivük szerint vonzódnak. A teremtett lények közt csak a madaraknak adott az Isten két hazát. Az egyik a hol fészkelnek és a másik a hova a tél vihara elől elmenekülnek. (Zaj.) Minden becsületes embernek és nemzetnek az Isten csak egy hazát adott, egy kultúrát, egy géniuszt. Csak az Isten fia volt az, a ki az egész világért meghalhatott és annak üdvöt szerezhetett. Minden egészséges emberi lélek csak egy hazáért, csak egy nemzetért, egy géniuszért lelkesedhetik. A ki máskép cselekszik, nem jár jó utón. A mi kedves román testvéreink is, a mikor két hazát emlegetnek, ne feledjék el, hogy ők nem madarak, noha fészkelődnek és fütyülnek a magyar nemzeti törekvések felé, másik hazájukban és a világ előtt pedig árulkodnak nemzetünk ellen, de ennek az áldatlan törekvésnek még szomorú eredményei is lehetnek. T. ház ! Ezeket a törekvéseket kell nekünk lenyesnünk és iparkodnunk kell arra, hogy az iskolában jó nevelés által ez minél hamarább sikerüljön. A nemzetiségi agitátorok azért törekszenek arra, hogy tőlünk nemzetiségi testvéreinket elidegenitsék, mert jó, busás szenzáldijat szednek, a melyből rózsásan élnek, csakhogy a nép meg ne érthesse, hogy ők ezt maguknak privilégium gyanánt tartják. És, t. ház, ennek érdekében a legmesszebbmenő terrortól sem ijednek vissza. Én ismerek magas műveltségű görögkath. papokat, a kik valóságos irodalmi színvonalon állanak, a kik üdvös munkálkodást fejtenek ki; ezeket megfenyegetik és azért ezeket nekünk az agitátorokkal szemben feltétlenül meg kell védelmeznünk, mert különben .. . KBPVIt NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy eltér a tárgytól. Ez nem tartozik a kultusztárczához. (Helyeslés.) Markos Gyula: Magyar kulturális törekvésekről beszélek. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat; harmadszorra megvonom a szót. Tessék folytatni. Markos Gyula : Áldatlan törekvéseik vannak ezeknek, a kik a kultúrával igy visszaélnek. Épen azért hangsúlyozom, hogy nekünk erre gondot kell fordítanunk, hogy az agitátorok terrorja ne sikerüljön. Igaz ugyan, hogy ez részben nem is tartozik a kultuszminiszter úrhoz, hanem inkább a belügyminiszterhez. A dolognak erről a részéről nem is fogok szólni, csupán csak arról szólok, a mit a közoktatásügyi miniszter urnak a figyelmébe kívánok ajánlani, hogy az ilyen, a nemzeti kultúra ellen vétkezőknek megérdemelt jutalmukat annak idején megadhassuk. T. ház ! Bismarckról mondok egy példát az én t. román testvéreimnek. Bismarck, gondolom, Weisskirchenen keresztül akart vezetni egy vasutat, a weisskircheniek azonban kézzel-lábbal tiltakoztak ellene, azt mondották, hogy majd megmutatják a vaskanczellárnak, hogy az ő akaratuk ellenére vasút ottan még sem megy. Meg is mutatták. Tizenöt esztendő múlva mennek azután panaszra a vaskanczellárhoz, hogy miért nem jár ott vasút? — Hiszen én akartam és ti nem akartátok, — mondotta a vaskanczellár. Mi elvártuk volna a vaskanczellártól, — volt a válasz, — hogy legalább egy kis szelíd nyomással kényszeritsen bennünket ; akartuk látni, hogy kötelessége magaslatán áll-e, hogy tud-e velünk bánni? A példát, a melyet elmondtam, azért ajánlom most az én oláh testvéreim és barátaim szives figyelmébe, nehogy 10—-15 esztendő múlva azt mondják : hát miért nem kényszeritettetek, miért nem adtatok módot és alkalmat, hogy megtanulhattuk volna a magyar nyelvet? Én nem akarom, hogy ezt mondhassák; nem akarom ezt bevárni. (Helyeslés baljelöl.) Legyenek a felől egészen nyugodtak, hogy a magyar kultúra áldásaiban önök sokan, akaratuk ellenére, részesülnek; hiába tiltakoznak, mi az alkalmat meg fogjuk rá adni. Ezzel én, t. ház, be is fejezném felszólalásomat, mert elmondtam, a "mit mondani akartam. Még néhány szóval ki akarok terjeszkedni a szocziáldemokrata iskolákra is, hogy az ott divó oktatás a haza, a nemzet, az isten ellen miket tanit ? Hát ezeket is ellenőrizzük. Es kell is, hogy ellenőrizzük, különben óriási mulasztást fogunk elkövetni. (Helyeslés balfelől.) A katholikus autonómiára nem kívánok most részletesen kiterjeszkedni; meg vagyok róla győződve, hogy a legközelebbi időben úgyis bő alkalom lesz hozzászólni, annál is inkább, mert a t. kultuszminiszter ur megigérte, hogy a katholikus autonómiáról szóló javaslatát rövidesen be fogja nyújtani. 7