Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-328
328. országos ülés 1908 nek is, hogy ismét nemzetietlen kormányok is jöhetnek, de a nemzeti egységet, a mely ennek az országnak alapját képezi, a mely ezt az országot további ezredéveken át még fentarthatj a, csak ugy érhetjük el, ha mindnyájan megmagyarosodunk nyelvben és érzésben. Ez pedig csak az iskolák, és pedig csakis az állami magyar iskolák utján lehetséges, (Helyeslés.) de addig is, a mig az iskolák államositása bekövétkezhetik, meg kell nyernünk a magyar állameszme lelkes kultiválására a felekezeti, községi, vagyis a nem állami tanitókat, tanárokat és tanintézeteket is, vagyis azoknak azt a részét is, mely esetleg ettől idegen, — hogy szívvel-lélekkel álljanak a magyar nemzet, a magyar állam és nyelv szolgálatába. E czélból többféle kedvezményben kell őket részesiteni, a mit részben már eddig is megtettünk, igy pl. egyik legutóbbi törvény által is, — melylyel államsegélyben részesítettük — azon kell tehát lennünk, hogy lehetőleg más téren és más módon is részesítsük őket az államsegélyben, valamely állami kedvezésben. Ezt a kedvezményt, ezt az államsegélyt óhajtanám én némely tekintetben kibővíteni, ha nem is pénz formájában, de más olyan, habár csekélyebb értékű formában is, a melyet azonban mégis nagyra becsülnek és a mely szinte egyik hatékony eszköze lehetne annak, hogy őket jobban magunkhoz csatoljuk. Csekély az a dolog, a melyre gondolok és a mely abban áll, hogy ha már az állami tanítóknak és tanároknak módjukban áll a magyar államvasutak vonalain mindenütt féljegygyei utazni, hát azt óhajtanám, hogy kegyeskednék a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a kereskedelemügyi miniszter úrral való közös megállapodással valahogy kieszközölni és keresztülvinni, hogy ezek a fennebb felsorolt nem állami tanügyi kategóriák is e téren bizonyos állami kedvezményben részesüljenek. Ezáltal nem csupán kedvezményt nyújtanánk nekik, hanem a közoktatás ügye is nyerne, mert utazásaik által ismereteiket gyarapitanák, a melyeket bevisznek az iskolába, mi által csak a tanügy nyerhet. (Ugy van !) Akkor, a midőn a kereskedelemügyi tárcza költségvetése a magyar államvasutak bevételeinél a jelen esztendőre 17 milliónál több jövedelmet mutat ki, a múlt évihez képest ez talán nem ütköznék olyan nagy nehézségekbe. De ha — legnagyobb sajnálatunkra — bármely okokból, az még most teljes mérvben nem volna keresztül vihető, hogy ugy megadassék az emiitett tanítóknak és tanárok nak is, a kik ép olyan állami feladatot teljesítenek, mint az állami szolgálatban lévők, — ez a kedvezmény — akkor is keresném a módját annak, hogy miként lehetne őket mégis bizonyos előnyben, legalább részleges kedvezményben részesiteni és ha mást nem is, legalább a szünidők alatt adnék és javaslok is nekik adni — ha esetleg kötött időre is — utazási kedvezményt, hogy a vakáczióban teendő utazásaik tapasztalatai által ismereteiket öregbíthessék, május 20-án, szerdán. 43 A másik dolog, — a melyet minél előbb szeretnék megváltoztatva látni — az az 1898 : XIV. t.-cz. 20. §-a, a mely a kongnia kiegészítéséről szól és a mely akként rendelkezik, hogy a lelkészek fizetéseinek kiegészítésére szolgáló állami segély a hitfelekezetek rendelkezésére bocsáttatik. Erre nézve nagyon is kívánatos egy olyan értelmű törvényjavaslatnak előterjesztése, hogy ezen veszedelmes és hátrányos intézkedés megváltoztatásával, ugy, a miként az 1907 : XXII. t.-czikkben is foglaltatik, hogy a tanítók az állami segélyt egyetemesen a magyar állami adóhivatalból veszik fel, a lelkészek is az adóhivatalból, tehát közvetlenül a magyar államtól vegyék fel a lelkészi fízetéskiegészitési segélyt, mert a mostani eljárás mellett az állami segély nem arra használtatik fel, hogy a nemzetiségi lelkészek a magyar állameszmének megnyeressenek, (Ugy van !) hanem nem egyszer jutalmul kapják felsőbbségeiktől épen azért, mert a magyar állameszme ellen dolgoznak. Sőt nyíltan beszélik, hogy a kongrua egy részéről le is mondatják, illetve belegyezésükkel elvonják tőlük agitácziós rendelkezési alapra. (Ugy van !) Ez mind megtörténik nem egyszer és bár nehéz is rájuk bizonyítani, de tény. Nem akarok túlságosan kiterjeszkedni erre a kérdésre, s nem akarom elmondani azt, hogy épen ezen kongrua-kiegészitéssel tettük lehetővé azt, hogy a nemzetiségek egy közéj)osztályt teremthessenek meg, a mire azelőtt módjuk nem volt; nemzetiségi papok magyar j>énzen neveltethetik fel gyermekeiket, magyar pénzen jutnak a nemzetellenes czéljaik elérésére szükséges eszközökhöz, vagyis izgató lapokat járathatnak maguknak és a falunak; támogathatják nemzetiségi bankjaikat és igy nevelik állami támogatással a magyar nemzet ellenségeit. Ha a magyar állam megadja nekik azt a segélyt, akkor megkövetelhetjük tőlük, hogy a magyar állameszmének hűséges szóvivői és támogatói is legyenek; ha pedig nem azok, akkor kell, hogy a magyar állam abban a pillanatban rátehesse az arra nem érdemes ellenében, erre a segélyre a kezét. Talán meg van erre a mód most is, olyan nyilván bebizonyult esetekben, midőn a közoktatásügyi kormány beavatkozhatik az ilyen dolgokba és elvonhatja a segélyt, de akkor is mindig az illető felettes püspököt kell meghallgatni; mindig az ő felettes hatósága adja meg a kompromittált egyéniségére, illetőleg működésére vonatkozó felvilágosítást, vagy folytatja ellenében a fegyelmi eljárást, a mi azonban sikerre nem vezet, mert hiszen legalább is köztudomású, hogy épen az ilyen magatartás szolgál a nem egyszer hazafiatlan felettes hatóságok örömére. Altalánosságban, csak ezt a két körülményt óhajtottam a nagyméltóságú miniszter ur szíves jóindulatába ajánlani ugy a magam részéről, mint azon nagyszámú nem állami tanári és tanítói kar részéről, a mely ezt már évek óta 6*