Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. 403 házat, méltóztatik-e a 45. §-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, bogy a képviselőház azt változatlanul elfogadja. Nagy SándoT képviselő ur azt indítványozza, bogy a 45. §-hoz a mostani barmadik pont helyébe iktattassék be : »a ki a nőt külföldre szabiit]a vagy szállíttat]a«, a jelenlegi barmadik pont pedig negyedik pontnak tétessék. Kérdem a t. bázat, méltóztatik-e Nagy Sándor képviselő urnak ezt a módositását elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház Nagy Sándor képviselő ur indítványát elfogadja. Következik a 46. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 46. %-t). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 46. §-t változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem \ (Igen !) Ha igen, akkor kimondom, hogy a ház a 46. §-t változatlanul elfogadja. Következik a 47. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 47. §-íj. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 47. §-t változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor kimondom, hogy a ház a 47. §-t változatlanul elfogadja. Következik a XIV. czikk. Vertán Endre jegyző (olvassa a XIV- czikket). Elnök: Kérdem a t. bázat, méltóztatik-e a törvényjavaslat most felolvasott részét változatlanul elfogadni az igazságüg)

7

i bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem 1 (Igen!) Ha igen, akkor kimondom, hogy a ház a törvén}javaslat most felolvasott részét változatlanul elfogadja. Következik a 48. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 48. %-t). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 48. §-t változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, akkor ldmondom, bogy a ház a 48. §-t változatlanul elfogadja. Következik a 49. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 49. %-t). Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Giinther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! A 49. §. után egy uj czikket kérek beiktatni. Ez lenne a XV. czikk, a mely igy szól : »A büntetőtörvénykönyv 379. §-a helyébe a következő 50. §-ban foglalt rendelkezés lép, a büntetőtörvénykönyv 390. §-a pedig hatályon kivül helyeztetik.* 50. §. A ki azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit fondorlattal tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezáltal annak vagy másnak vagyoni kárt okoz, csalást követ el. (Helyeslés.) A csalás vétségének kisérlete büntettetik. (Helyeslés és taps.) Azt hiszem, t. ház, felesleges magyaráznom, e szöveget. Csak egyszerűen kérem a t. házat, hogy ezt a czikket elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Vertán Endre jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. képviselőház! Egyike voltam a t. képviselőház azon tagjainak, a kik az 1906. igazságügyi vita alkalmával hangoztatták azt a kivánságot, hogy büntetőtörvénykönyvünknek a csalásra vonatkozó rendelkezéseit meg kell változtatni és a csalást hivatalból üldözendő bűncselekménynyé keh tenni. Az ezen törvényjavaslat felett megindult általános vita folyamán kifejezést adtam ennek a kivánságnak és most őszinte örömmel tölt el, hogy a képviselőház egyhangú kivánságának a miniszter ur eleget tett. Sajnálom azonban azt, hogy ez a módosítás, mint rendszerint az olyan módosítások, a melyek nem mennek keresztül az igazságügyi bizottság retortáján, olyan szövegezést nyert, a mely nem egyezik meg a törvénynek a csalásra vonatkozó egész fejezetével; sőt ennek a szövegnek olyan rendelkezései vannak, a melyek egyenesen veszedelmesekké, egyenesen antiszocziálisokká válhatnak és veszélyeztetik bizonyos kisebb területeken azt a czélt, a melyet akkor, a mikor a törvény megváltoztatását kívántuk, magunk elé tűztünk. Az ügy fontosságánál fogva méltóztassék megengedni, hogy erre külön is felhívjam a t. képviselőház figyelmét. Mindnyájunknak óhajtása az volt, hogy a csalás kiemeltessék az inditványi bűncselekmények köréből és tétessék hivatalból üldözendővé. Én azt tartom, hogy tökéletesen elég lett volna és a közvélemény kivánságának teljesen megfelelt volna az, ha az igazságügyminiszter ur ezúttal ennél marad és arra szorítkozik, hogy a büntetőtörvénykönyv 390. §-ának vonatkozó rendelkezését eltörli. Mert a mint bátor leszek kimutatni, az általa javasolt szöveg nehezen illeszthető be a törvény egész fejezetében. Azok a különbségek, a melyek a miniszter ur mostani javaslatában a törvény eredeti szövegéhez képest vannak, a következők : a törvény a csaláshoz megkívánta a fondorlat ravaszságát; az igazságügyminiszter ur szövege csupán fondorlatot kivan (Elénk helyeslés a baloldalon.) a ravaszság kizárásával. (Nagy zaj és jelkiáltások : Igen helyes !) Méltóztassék csak nyugodtan meghallgatni: magam is azon az állásponton vagyok, hogy maga a fondorlat a megalkotandó törvény szövegében teljesen elegendő volna, mert a fondorlatban már magában is benfoglaltatik a ravaszság, külön tényálladékot alkotó elemként tehát a ravaszság külön kiemelésére nem volt szükség annak idején sem a büntetőtörvénykönyv megalkotásánál. A gyakorlat bizonyos ingadozások után ebben az irányban is fejlődött ki és most már a Curiának évről-évre követett gyakorlata egészen következetes annak a megállapításában, hogy akkor, a mikor ravasz fondorlatról van szó, mindig azt az egyént vizsgálja, a kivel szemben a fondorlat elkövettetett és az egyén műveltségi fokához, társadalmi állásápotához képest állapítja meg,— individualizálva — 51*