Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. 397 pontból ezen szavak »vagy böitönbüntetést« hagyassanak ki. (Helyeslések.) Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a javaslat eredeti szövegét az első pontra nézve elfogadni, szemben Nagy György képviselő ur módosításával, igen vagy nem % (Igen ! Nem I) Kérem azokat, a kik a 2. §. 1. pontját változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem most már azokat, a kik nem fogadják el az első pontot változatlanul, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Minthogy a többséget nem tudom megállapítani, kérem a jegyző urakat, méltóztassanak a szavazatokat megszámlálni. Elsősorban kérem azokat, a kik a 2. §. első pontját az igazságügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. A szavazatok összeszámláltatnak.) Kérem azokat, a kik a 2. §. első pontját Nagy György képviselő ur módosításával fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. A szavazatok megszámláltatnak.) A. jegyző urak jelentése szerint 18 és 39 az eredmény és igy konstatálom, hogy a képviselőház nem határozatképes. Ennélfogva egy negyedórára az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Felteszem a kérdést. (Halljuk I Halljuk I) Kérdem a t. házat: méltóztatik a a 2. §. 1. pontját szemben Nagy György képviselő módosításával változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem, a kik változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház többsége elfogadja a 2. §. 1. pontját változatlanul az igazságügyi bizottság szövegezése szerint; ennélfogva Nagy György képviselő ur módositása elesik. Következik a 3. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 3. §-t.). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Ki van szólásra feljegyezve ? Vertán Endre jegyző : Nagy György ! Nagy György: T. képviselőház ! Á törvényjavaslat 3. §-a helyett a következő szöveg elfogadását inditványozom (olvassa) : »A felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elitélt ellen az első Ítélet meghozatalától" számított három évi próbaidő alatt jogerős marasztaló Ítélettel végződő bűnvádi eljárás nem volt folyamatban. Ebben az esetben a büntetés felfüggesztésének alapját képező ítélet semmisnek tekintendő.« T. ház ! Ennek a 3. §-nak egyik hibája az volt, hogy nem jelölte meg azt, hogy mi a következménye a büntetés felfüggesztésének abban az esetben, hogy ha a próbaidő alatt ellene bűnvádi eljárás nem indíttatott. A gyakorlatban két eljárás van. A franczia eljárás szerint ebben az esetben az Ítélet semmisnek tekintendő, a norvég törvény pedig azt mondja, hogy ebben az esetben ugy kell tekintem a büntetést, mintha azt az elitélt kiállotta volna. A jövőre nézve igen fontos kihatása van annak, hogy a magyar törvényhozás melyik álláspontot teszi magáévá, mert természetes, hogy ha a franczia büntetőtörvény álláspontját teszszük magunkévá : abban az esetben, ha a próbaidő letelik a nélkül, hogy bűnvádi eljárás indíttatott volna az illető ellen, ez nem számíttatik bele az előéletbe, minthogy ezen intézkedésnél a törvény kétszeri elitélést kivan a visszaesés megállapítására és igy a súlyosabb ítélet kimérésénél ez az első Ítélet egyáltalában figyelembe nem vehető. De szükséges volt változtatni az időt, mert nem tartom helyesnek az Ítélet jogerőre emelésétől számított három esztendőt. Az előadó ur, mint bíró igen jól tudja és a kik a .gyakorlatból ismerik a kérdést, tudják, hogy sokszor négy-öt esztendő is eltelik a bűnvádi eljárás megindításától a jogerős ítélet meghozataláig. Mostanában kaptam egy végzést, a mely szerint egy közönséges felfolyamodást, a melyet 1906. május 26-án adtak be, a kir. ítélőtábla 1908. május 25-én intézett el. Tehát sokszor két esztendő szükséges egy felfolyamodás elintézésére. A jogászkörök egy részének az volt a véleménye, hogy a büntetőtörvény 106. §-ban szabályozott elévülési időt tűzzük Id. Az elítéltre nézve ebben az esetben kedvezőbben alakultak volna viszonyok. De minden esetre azt hiszem, hegy leghelyesebb és hogy a törvény humánus czéljának az felel meg legjobban, hogyha az első Ítélet meghozatalától számítjuk a három esztendőt. Ebben az esetben elegendő idő van adva az elitéltnek arra, hogy jó magaviseletével kiérdemelje az Ítélet elengedésével járó kedvezményt. A külföldi törvényhozások a miénktől ebben a tekintetben is különböznek, mert míg a belgiumi törvény rövidebb határidőt tűz ki, addig a franczia és luxemburgi törvény ellenkezőleg hosszabb határidőt tűz ki, mint a mi törvényjavaslatunk. Én a három esztendőt mint ilyent elfogadom, és épen azért, nehogy a részletes tárgyalás alkalmával zavart okozzak egy más természetű indítvány benyújtásával, csak a számítás időpontjára nézve kérem a t. háztól, hogy méltóztassék az első ítélet meghozatalától számítani a három esztendei próbaidőt. Sokkal fontosabbnak tartom indítványom másik részét, a melyben azt kérem kimondani, hogy ilyen esetekben, midőn bűnvádi eljárás nem indul az illető ellen, a büntetés felfüggesztésének alapját képező ítélet semmisnek tekintessék ; mert csak igy felelünk meg a törvény eredeti szellemének és intencziójának. Másfelől, ámbár a 4. §-ban van erre vonatkozólag egy homályos intézkedés, már itt, a 3. §-ban kívánnám kimondani a világosság, egyszerűség és áttekinthetőség kedvéért, hogy a három évi próbaidő alatt jogerős marasztaló ítélettel végződő bűnvádi eljárás indítása lehet egyedül ok arra,