Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

391 338. országos ülés 1908 június 3-án. szerdán. csak a társadalmi előítélettől való félelem a bűncselekmény rugója, ott nem adja meg. Ott van a büntetőtörvénykönyv 454. §-a, a mely szerint annak, a ki a szökött katonát, ki iránt már csak a közös hadsereg iránti ellenszenvből is, bizonyos szeretettel viseltetünk, (Derültség.) a maga házánál vendégül fogadja, szállást ad a szegény bujdosó katonának, annak nincs kegyelem, azt feltétlenül el kell zárni, az a feltételes elitélés kedvezményében nem részesülhet. De, a kire rábízunk valami idegen ingó vagyont és a ki a megbízót tudva, szándékosan megkárosítja, vagyis hűtlen kezelést követ el, annak a törvény megadja a kedvezményt, hogy csak feltételesen Ítéltessék el. Igyekeztem szembeállítani az olyan büntetendő cselekményeket, a hol a törvény megadja a feltételes elitélés kedvezményét, olyanokkal , a hol a paragrafus szószerinti alkalmazása, a betű alkalmazása a legjogosabb, a legindokoltabb esetekben is az elitéltet megfosztja e kedvezménytől. A t. képviselőháznak csak egy határozatába kerül, hogy ezen változtasson. A második paragrafus szerint a büntetést felfüggeszteni nem lehet, ha a bíróság oly cselekmény vagy oly cselekmény kísérlete miatt szabta ki, a melyre a törvény fegyházat vagy börtönt állapit meg. Börtönbüntetés esetén, ha enyhítő körülmény forog fenn, a büntető törvénykönyv 92. és 20. §-ait összevetvén, korrekczionál a bíróság és vétségnek mondja ki a büntettet, és ez esetben börtön helyett fogházat szabhat ki. Már most az egész magyar judikaturának az a szelleme, hogy a bűntett neme nem a törvény által, hanem a bírói büntetés által szabatik meg. Ez volt mindig a felfogás ; e kérdésben véleményeltérés nem volt, ugy hogy csodálom és nem is tudom másnak betudni a szakasznak ezt az intézkedését, mint esetleg a törvényjavaslat szerkesztője valamely előítéletének, hogy az nem akar a gyakorlatban az élet felfogásával számolni és nem akarja ezt a már kijegeczesedett jogászi véleményt meghonosítani itt ebben az uj törvényjavaslatban. T. képviselőház! A legnagyobb igazságtalanságra, méltánytalanságra vezethet a gyakorlatban, ha a t. képviselőház nem engedi meg, hogy a korrekczionaüzált vétség esetében is a feltételes elitélés kedvezményét alkalmazni lehessen. Hiszen méltóztatott meghallgatni felszólalt t. képviselőtársaimat és hallhatták,hogy ebben a részben mindnyájan közös véleményben voltunk ; és most mi, a kik szakszerűen foglalkozunk bűnügyi kérdésekkel, áttanulmányoztuk e kérdést, lelkes, alapos munka után szólaltunk fel, itt annyi figyelmet kérünk a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy egyhangú felszólalásainkat méltóztassék honorálni azzal, hogy ezt az inditványunkat elfogadni méltóztassék. Az egész jogászvilágnak, nemcsak itt a képviselőházban, de a képviselőházon kívül is, ez a véleménye. A magyar jogászegylet értekezletein is ily értelemben mutattak rá a fenyegető igazságtalanságra ; mert hiszen mihelyt elfogadjuk a tételt, hogy a magyar judikaturában, a büntetőjog gyakorlása terén, a büntetési nemet, a bűncselekmény nemét a bíróság kiszabott Ítélete szabja meg, akkor nincs helye a törvényjavalat e második szakasza intézkedésének, a mely a börtönnel sújtott cselekedet elkövetőit megfosztja a feltételes elitélés kedvezményétől. Épen a felhozott példákra hivatkozva tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni és kimondani, hogy a 2. §. 1. bekezdésében a »vagy börtönbüntetést« szók kihagyassanak. Csizmazia Endre előadó: T. ház! Kelemen Samu : Jelentkeztem szólásra. Elnök : Most nem szólhat az előadó ur. Majd csak a vita bezárása után. Vertán Endre jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu : T. ház! A t. igazságügyminiszter ur tegnap az általános vita bezárása után azt a kérdést intézte a képviselőház tagjaihoz, hogy lehetőleg tartózkodjanak attól, hogy ujabb deliktumok szabályozását vigyék be ennek a' törvényjavaslatnak a keretébe és ne hozzuk fel most az olyan bűncselekmények szabályozására vonatkozó kérelmeket, a melyek szabályozása az egész büntetőtörvénykönyv revíziójának lesz a feladata. Én ezt a kérést teljes mértékben kívánom honorálni a t. igazságügyminiszter ur iránt érzett tiszteletnél fogva is, de azt hiszem, hogy e kérésnek nem tulajdoníthatunk oly jelentőséget, hogy azon intézkedések tekintetében, a melyek e törvényjavaslatban vannak felvéve, szintén ne éljünk a módosítás jogával és ne igyekezzünk a közérdek szempontjából lehetőleg odahatni, hogy közös együttműködéssel a lehetőleg tökéletesebb törvényt teremtsünk. Ha az ellenkező álláspontra helyezkednénk, a mi föltételezem, nem szándéka az igen t. igazságügyminiszter urnak, az nem volna más, mint a törvényhozásnak teljes deferálása a kormányzat előtt, s végeredményben nem jelentene egyebet, mint a parlamentnek teljesen felesleges voltát. (Igaz ! Ugy van ! balfelől). Méltóztassék megengedni, hogy ebből az álláspontból kifolyólag foglalkozzam az előttünk lévő törvényjavaslat 2. §-ával, (Halljuk!) Előrebocsátom, hogy helyeslem és magamévá teszem Nagy György előterjesztett indítványát, s ennek okait röviden a következőkben adom elő. Nem megyek abba bele, hogy felsoroljam azon egyes büntető cselekményeket, melyeknek a feltételes elitélés köréből való kizárása méltánytalannak mutatkozik, hanem egyszerűen utalok arra, hogy a törvényjavaslat ezen szakasza ellenkezésben áll a büntetőtörvénykönyvvel, és ellenkezésben áll ennek a javaslatnak intencziójávai és szellemével is. A büntetőtörvénykönyv megáUapitotta azt, hogy azok a bűncselekmények, a melyek in thesi, a törvény alapján bűncselekmények volnának, nem a törvényhozó által előre elképzelt súly és mérték szerint lesznek elbirálandók, hanem a szerint, a mint azok a valóságban, a meghozott Ítéletben minősíttetnek. Ha a bírói ítélet valamely bűncselekményt a rendelkezésére álló jogi eszközök