Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

337. országos ülés I9tt8 janins 2-án, kedden. 389 törvényhozónak ezeket az ellenérveket annyiban feltétlenül figyelembe kell vennie, hogy mikor ezt az intézményt meghonosítja, akkor óvatossággal és megfontoltsággal kell ezt tennie, nehogy esetleg túllőjön a czélon. És csodálatos, hogy épen azok, a kik a törvényjavaslatnak ezt a feltételes elitélésről szóló rendelkezését még ebben az irányban kiterjeszteni szeretnék, épen azok azután megfordítva ott, a hol ki van terjesztve a feltételes elitélés kedvezménye a kisebb jelentőségű és súlyú cselekményekre, ott megszüntetni akarnák. Jelesen épen azoknak a szónokoknak legtöbbjétől hallottam, a kik ki akarták volna terjeszteni a korrekczionalizált cselekményekre is a feltételes elitélést, azt hangoztatták, mondom, igen sokan közülök, hogy a pénzbüntetéssel büntetendő vétségekre és kihágásokra nézve ezt a kedvezményt behozni nem kellene. Azonban ez az elv azzal a főelvvel, hogy a milyen kedvezményben tudunk egy nagyobb súlyú bűncselekményt részesíteni, abban a kedvezményben feltétlenül kell részesítenünk a kisebbet is. Már pedig kétségtelen, hogy a pénzbüntetéssel sújtandó vétségek kisebb jelentőséggel és kisebb sulylyal birnak, mint azok a vétségek, a melyek fogházzal büntettetnek. Épen igy van a kihágásoknál is. Azok, a kik kihágást követnek el, ne részesülhessenek abban a kedvezményben, hogy az elzárás büntetése felfüggesztetik ? Vagy az, a ki pénzbüntetéssel büntetendő cselekményt, tehát határozottan kisebb súlyú cselekményt követ el, ezért a biró előtt szigorúbb szemekkel tekintessék, mint az, a ki nagyobb súlyú cselekményt követett el ? Ez, t. képviselőház, nem felelne meg semmikép az igazságnak, és a mikor felállítottuk, hogy az egy hónapi fogházzal büntetendő vétségre a feltételes büntetés intézménye kiterjesztendő, ezt minden körülmények között ki kell terjeszteni a kisebb büntetésekre is. Felhozzák azt a kifogást, hogy a pénzbüntetésre nem forog fenn az ok, a mely a kisebb terjedelmű fogházbüntetésnél forog fenn ; hogy a pénzbüntetések nem lesznek olyan romboló hatással az iUetőkre, mint a kisebb terjedelmű fogházbüntetés. Erre nézve méltóztassék azzal számolni, hogy sok embert a pénzbüntetés kiszabása nemcsak anyagilag érint súlyosan, de esetleg, a mennyiben rajta be nem hajtható a pénzbüntetés, az, a mint méltóztatik tudni, rögtön át is változtatik, és ez esetben az átváltoztatás folytán az illető sokkal rosszabb helyzetbe kerül, mint kit egyszerre fogházbüntetéssel sújtottak. E kérdést ugy megoldani, a mint itt proponálják, semmi körülmények közt sem lehet. A bírónak lesz belátása arra, hogy mikor alkalmazza ezt a kedvezményt és mikor nem. Ez az intézkedés nem azt jelenti, hogy pénzbüntetés esetén mindig kell alkalmazni, hogy ok nélkül kell alkalmazni. Irányadó a törvény, a törvényhozónak a törvényben kifejezett határozott gondolata, hogy csak akkor, a mikor különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják, az elitélt egyénnek életviszonyai és I összes körülményei figyelembe vétetvén, alkalmazandó a kedvezmény. Már pedig természetes, ha valakire kiszabnak tíz koronát és ezt könnyű szerrel behajthatják, nem képzelek birót, a ki az illetőnek javulása czéljából ezt a büntetést felfüggeszti, hanem be fogja hajtani. Ellenben, ha az illetőnek vagyoni romlását okozná a büntetés, azzal szemben különös méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn és előrelátható, megállapítható, hogy a pénzbüntetés úgyis át fog változtattatni fogházra, ennek értelmében fogják a büntetést kiszabni, mert hiszen épen az ilyeneket akarja megmenteni a törvény, épen szocziális szempontból a legszegényebb osztályt akarja megmenteni és azért terjeszti ki a kedvezményt a pénzbüntetésre. A mi a kihágásokat illeti, tudjuk, hogy nagyobb részük elzárással büntettetik, és a mint méltóztattak kifejezni, épen itt az elitéltek igen nagy része már az elzárásra szolgáló helyiségek miatt is sokkal veszedelmesebben befolyásoltatik, mint a fogházban. Ha kiterjesztetett a fogházra elitéltekre, feltétlenül a kisebb jelentőségű kihágásokra is ki kell terjeszteni. Itt különösen azon szempontból nehezményezték ezt a rendelkezést, mert a közigazgatási hatóságra van bizva a kihágás feltételes elitélése. A Nagy Dezső t. képviselő ur által kifejtettekben magam is osztozom. Először is nincs a világon olyan jogállam, hol az az elv, hogy a közigazgatási hatóság és a törvénykezési hatóság az egész vonalon minden tekintetben különválasztassék, elvileg keresztülvihető lenne. Ez elvileg feltétlenül óhajtandó, a mennyire lehet megvalósítandó, de teljesen soha keresztülvihető nem lesz. Hiszen vannak a kihágásoknak oly csekély összegre menő büntetései, a melyeket még a szabad Angliában is minden birói tárgyalás nélkül nyomban megfizettetnek ; mintegy rendbüntetésszerűen intézik el ezeket. Annak tehát, hogy nálunk az összes kihágások a közigazgatási hatóságoktól elvétessenek és a biróságokra bizassanak, igen sok akadálya forog fenn. De azok á panaszok, a melyek a közigazgatási hatóságok ellen emeltetnek, nézetem szerint, kissé túlzottak. Nem forognak fenn oly nagy mértékben a közigazgatási attroczitások, jogtalanságok, elfogultságok, mint a hogy mondják, Vannak bajok, hibák, de ujabban ezeken lényeges javulás tapasztalható és ha kellő gonddal a kormányzati hatóság rányomja bélyegét, azt a szellemet, a melyet maga képvisel, az igazságosság és jogosság szellemét, meg vagyok róla győződve, hogy a közigazgatási hatóságoknál fenforgott bajok még nagyobb mértékben fognak megjavulni. Kelemen Samu: De bármely kormányzati hatóság rányomhatja ! (Zaj. Elnök csenget.) Csizmazia Endre előadó: Aztán felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy a közigazgatási hatóságoknak mostani határozottan rossz eljárását, tudomásom szerint a belügyminiszter legközelebb ; egy minden tekintetben megfelelő, igen jó eljárási