Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

384 337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. gatlannal szemben. Méltóztassék megnézni, (Zaj. Elnök csenget.) a 418. §-t, a mely azt mondja, hogy ha ingó vagyont rongálnak meg, ennek büntetése három esztendei fogház, ha pedig ingatlant, például függő termést és ilyent károsítanak meg . . . Bródy Ernő: Az ingatlan? Simonyi-Semadam Sándor: Persze hogy az. Még azt sem tudja? (Zaj.) Bródy Ernő (közbeszól, de szavai nem érthetők). Elnök : Kérem Bródy Ernő képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Eeliratkozhatik és azután czáfolhatja a képviselő urat. (Zaj.) Nagy Emil: Ennek büntetése pedig, ha ingatlanról van szó, három hónapi fogház, de az is meg van mondva, hogy csak öt forintnál kezdődik a vétség. A mikor azt látjuk, hogy igy egy agrikultur államban, a hol tulajdonképen a gazda termésén nyugszik az egész állami lét, az ingatlan vagyont a törvénykönyv alig részesiti védelemben, ellenben az ingó tőkét túlságosan védi, akkor meg van az a második momentum, a mely megerősíti azt a felfogásomat, hogy ez a törvénykönyv nem gyökerezik a magyar észjárás talajában. Azután nem tudom, nem találkozom-e Bródy Ernő t. képviselőtársam haragjával ismételten ... Bródy Ernő : Ön nem pályázik az én tetszésemre ! Elnök: Bródy képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Ezután pedig kénytelen leszek a képviselő úrral szemben a házszabályok értelmében eljárni. Méltóztassék tehát egy kis türelemmel lenni. (Helyeslés.) Pető Sándor: Egy jogász így beszél! Nagy Emil: Mondom, a két momentumon kívül, hogy az erkölcsi javak Magyarországon nincsenek megvédelmezve, látjuk azt is, hogy az egész büntetőtörvénykönyvnek egyik alapismérve az, hogy az alattomos bűncselekmények nincsenek olyképen büntetési szankczió alá véve, hogy ezek valósággal gyakorolják is az életben való hatásukat. Méltóztassék csak megnézni a csalás fejezetét, a melyre nézve a mélyen t. miniszter ur tegnap a pártkonferenczián volt szíves kijelenteni, hogy ennek revízióját és megváltoztatását a maga részéről is indítványozni fogja. (Helyeslés.) Ezt a legmélyebb köszönettel és elismeréssel fogadjuk valamennyien, mert a mi Magyarországon ezen büntetőtörvénykönyv uralma alatt történt, az tulajdonképen szerte-széjjel az országban a csalás privilegizált űzése volt. (Helyeslések.) Csalót Magyarországon megfogni úgyszólván lehetetlenség, ha pedig megfogták, akkor a végső perczben az agyonzaklatott panaszossal megtörtént a kiegyezés, és ott állt az ügyész és nem tudott csinálni semmit. (Igaz! ügy van!) Hát én, t. képviselőház, a miniszter ur ezen elhatározását, mint korszakalkotó dolgot, üdvözlöm, hazánk ujabbkori kultúrájában, mert, méltóztassék elhinni, hogy a kultúra nemcsak nagyvonású dolgokon fordul meg, de megfordul néha egy-egy csekélységen, és hogyha egy országban 1878-óta nem mertek hozzányúlni egyetlenegy szakaszhoz, és az érezteti pusztító hatását 1878-tól 98-ig és most végre eljutottunk oda, hogyha nem is állunk szemben a büntetőtörvénykönyv általános revíziójával, hanem a csalás szakasza legalább mégis rcvidiáltatni fog, ezt én határozott eredménynek és haladásnak tartom. (Helyeslés.) és ezért a miniszter urat őszinte szívvel üdvözlöm. (Helyeslés.) Ismétlem, t. ház, hogy sokkal jobb szerettem volna, hogyha az egész revízióval állnánk szemben már most és itt különösen felhívom szives figyelmét a t. háznak egy kérdésre ós ez az u. n. magyar virtusos bűncselekmény kérdése, az alvég és a fölvég összeverekedésére, a mikor senki a világon jianaszt nem emel, senkinek a világon nagyobb baja nem történik, az a bevert fejű parasztgyerek másnap vigan elmegy kapálni és daczára ennek megjelenik gyakran a csendőr és az egész községet behurczolja. Tudok egy kúriai ítéletet, a hol egy községi verekedésből kifolyólag, a hol pedig haláleset sem történt, hanem csak puszta testi sértések, mondom, daczára ennek, összeadva 68 esztendei börtönt szabtak ki az egész községre akkor, a mikor egyáltalában senki panaszos nem volt, ellenben lehetett megcsalni egész vidékeket, a legrombolóbb erővel, ott a csendőrnek föllépnie nem szabad. (Elénk helyeslések.) Ezek t. képviselőház, az életből vett dolgok, és ón ismétlem, hogy a tudományt is csak ugy becsülöm, hogyha az a magyar szempontok talajából fakad, és itt "kegyeskedjenek megengedni, hogy reámutassak arra a pusztító hatásra, hogy egy ilyen verekedésből kifolyólag a törvényen imperativ intézkedésre utasítja a bíróságot, hogy mellékbüntetésként még pénzbüntetést is szabjon ki. A dolog vége pedig az, hogy a mikor — bár senki panaszra nem ment, — a fél községet beviszik a börtönbe, azalatt otthon tehenét és házát elárverezik a pénzbüntetés fejében, mert nem képes ott a börtönben annyit keresni, hogy azt ki tudná fizetni. Őszintén megvallva, kizárólag a miniszter ur iránti bizalomból fogadom el ilyen körzetben ezt a novellát, mert ismételten hangsúlyozom, jobb szerettem volna, hogyha most ezen minden tekintetben káros törvénynek általános revíziójával állanánk szemben. De elvégre az par excellence bizalmi kérdés, hogy egy miniszter valamely törvényhozási alkotást mikor talál megérettnek arra, hogy a ház elé hozza és igy ón teljes bizalommal és tisztelettel várom azt, hogy ezen revízió legközelebb már a ház színe