Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

382 337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. okokra, a melyek a prostitueziót úgyszólván elősegítik, mert ez nem tartozik a tárgyhoz. Helyesek továbbá nagyjában t. képviselőház, a törvényjavaslat azon intézkedései, melyekkel a feltételes elitélést hozzák be, ámbár magam részéről is helytelennek és szűkkeblűnek tartom a törvényjavaslat azon intézkedését, a mely csakis vétség esetén tartja alkalmazandónak ezt. Helytelennek tartom azt is, hogy kísérlet esetén, a 92. §. alkalmazása esetén sem lehet felfüggesztő paragrafust alkalmazni, bármennyire szólnak is az eset körülményei a mellett, hogy feltételes Ítéletet hozzon. Helyeseknek tartom nagyjában a fiatalkorúakra vonatkozó intézkedéseket, de itt határozottan kifogásolnom kell a javaslat 27. §-ának azon intézkedését, a mely a fiatalkorúakra nézve államfogházbüntetés helyett is fogházbüntetést szab meg, mert az államfogház a custodia honesta jellegével bír. (Mozgás.) Bródy Ernő: Az igazságügyi bizottság módosította . . . Vlád Aurél: . . . Az nagyon helyes és akkor az én észrevételem tárgytalan. De mindezek daczára nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam. Nem vagyok abban a helyzetben, mert oly intézkedéseket tartalmaz ez a javaslat, a melyek véleményem szerint alkalmasak arra, hogy az egésznek intenczióját kompromittálják, különösen a feltételes elitélés intézményét. Már Kelemen Samu és Nagy Sándor előttem szólott t. képviselőtársaim erős kritika tárgyává tették azt az intézkedést, a melynek értelmében a közigazgatási hatóságok is felruháztatnak azzal a joggal, hogy kihágás esetén feltételes elitélést alkalmazzanak. Hiszen a közigazgatási biráskodás, a rendőri bíráskodás terén úgyszólván teljes önkény uralkodik. Először is közigazgatási hatóságnak az 1879: XL. t.-cz. 1. §-a értelmében megvan az a joga, hogy jogszabályt alkothat, azaz szabályrendeletekben alkothatnak kihágásokat. Már most, ha ugyanaz a hatóság el van látva a szabályrendelet flkotási joggal és azzal a joggal, hogy ítélkezzék utolsó fórumban, (Ellenmondás.) — bocsánatot kérek, rendőri kihágás esetén utolsó fórum felülvizsgálat esetén a belügyminiszter, a belügyminiszter pedig fel van ruházva szabályrendelet alkotásának jogával, — mondom tehát, ha egy és ugyanazon személy fel van jogositva arra, hogy szabályrendeletben kihágást statuáljon, ugyanő van feljogosítva, hogy rendeletének törvényessége felett Ítéljen és ugyanő van felruházva a joggal, hogy alkalmazza is szabályrendeletének intézkedéseit, ha e mellett a jog mellett még a kegyelmezési joggal is ruházzuk fel azt a hatóságot, attól tartok, hogy az önkénynek tág tere nyilik a közigazgatási hatóság részére, különösen tekintve azt, a mit Nagy Sándor és Kelemen Samu t. képviselőtársaim is hangoztattak, hogy a közigazgatási hatóságok sokszor pártoskodással élnek e hatalommal, ez okból nem vagyok abban a helyzetben, hogy nyugodt lélekkel rájuk bízzam e nagy jogot. Eltekintve ettől, maga az eljárás sincs szabályozva. Hiszen velem is megtörtént, hogy kihágási ügyekben a szolgabíró a tanukat nem akarta megesketni, azt mondta, hogy ő a nélkül is hisz nekik. Ha a tanút meg nem esketik, ezáltal a fél elesik attól a jogtól, hogy az esetleges hamis vallomást birói utón megtorolhassa, miáltal elősegítjük az államperek zaklatását. A javaslatnak az az intézkedése, hogy kihágási biráskodás esetén, a mennyiben a feltételes elitélés kimondatik, a határozat minden esetben felterjesztendő a felettes hatósághoz, nemcsak előnyére nem fog szolgálni az intézménynek, hanem annak veszedelme. Képzeljük el az esetet, hogy a választás esetén a szolgabíró 100-200—1000 választót 200 korona birságra fog' Ítélni tömegesen és az Ítélet végrehajtását fel fogja függeszteni. A törvény értelmében a határozatot fel kell terjeszteni a másodfokú hatósághoz, az alispánhoz. Az alispán függőben fogja tartani az ügyet a választás utánig és azt mondja, hogy abban az esetben helyben lesz hagyva a felfüggesztést kimondó határozat, ha így és igy fogtok szavazni. Ha tehát a közigazgatási hatóságok diskrecziónális jogát ennyire kitágítjuk, lehetségessé fog válni, hogy az ítélet felfüggesztésének intézményével a közigazgatási közegek hatalmi túlsúlya még növekszik. Én azt hiszem, hogy az alkotmány védelme szempontjából is szükséges volna végre-valahára rendet teremtenünk e kérdésben, ha végre-valahára ^lválaszszuk a közigazgitást a bíráskodástól. Én nem tartok attól, a mitől Nagy Dezső képviselőtársam tart, hogy ezáltal a bíróságok dolga nagyon szaporodik, mert ha esetleg a bíróságok létszámának szaporítása válnék is szükségessé, annál kevesebb szolgabiróra van szükség. Inkább legyen több bíró és ezen politikailag független egyének kezébe legyen letéve ezen nagy hatalom. Hiszen ma ott állunk, hogy olyan vétségek esetén, melyekben a biró csak pénzbüntetést szabhat ki, pl. becsületsértés esetén, független biró itél, mig kihágások esetén, mikor esetleg egy hónapot is meghaladó elzárás szabható ki, a közigazgatási hatóság Ítélkezik. Abszurdumnak tartom, hogy bizonyos esetekben a közigazgatási hatóságoknak nagyobb joga legyen, mint a független bíróságnak. (Zaj.) Én attól tartok, hogy a mennyiben nem küszöböltetnek ki a törvényjavaslatból ezen intézkedések, és a mennyiben a közigazgatási tisztviselőket nem zárjuk el attól a jogtól, hogy a törvényjavaslatban kontemplált feltételes elítélést alkalmazhatják, az egészet kompromittálni fogjuk.