Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

364 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. bízvást állithatom, hogy a hol tud, ott nem mer. Ennek a bátortalanságnak azt az okát adják, hogy egy intézmény életbeléptetésénél bizonyos óvatosságra van szükségünk. Ez igaz, t. képviselőház. Csakhogy ezt az intézményt életbeléptették már másutt is, Amerikában, Belgiumban, Francziaországban és mindenütt azzal kezdték, hogy ők is kezdők voltak az életbeléptetés terén és mégis a 3 és 6 hónapi szabadságvesztésre terjesztetett ki a föltételes elítélés kedvezménye. Ne méltóztassék azt hinni, t. képviselőház, hogy az óvatosság a legfőbb erény. Nagy erény kétségtelenül, de ha túlságosan óvatosak vagyunk, koczkáztatj ük azokat az eredményeket, a melyeket a törvény által ezélba vettünk. Ezzel szemben a javaslat indokolása arra hivatkozik, hogy még igy is, a statisztikai adatok szerint, hány eset lesz olyan, a melyre a feltételes elitélés alkalmazást talál. Én arra vagyok bátor hivatkozni, hogy ennél a kérdésnél nem szabad a numerusoknak erdőjét nézni, a melytől azután nem látjuk meg az eseteknek fáját. Epén itt kell törekedni arra, hogy az eseteknek a belsejébe, a lényegébe hatoljunk be, mert nemcsak akkor téveszti el a czélját valamely törvény, hogyha olyanokra alkalmazzák, a kikre nem lett volna alkalmazható, hanem eltéveszti akkor is, ha olyanok, a kikre alkalmazandó lett volna, az alkalmazás köréből kimaradnak. Azt szokták felvetni, t. képviselőház, hogy a magyar biróság amúgy is enyhén ítél. Hát ez a szemrehányás nem egészen jogosult, mert nem annyira az ^ ítélet enyhe, hanem inkább a törvény szigorú. És itt is czélját fogja téveszteni a törvénynek ez a rendelkezése. Mert ha látja a biró, hogy az eset, olyan, hogy arra alkalmazandó volna a feltételes elitélés jogkedvezménye, épen arra fog törekedni, hogy az esetleg nagyobb mértékben kiszabandó büntetés tartamát akként szállítsa le, hogy a törvénynek kedvezését vehesse igénybe. Visontai Soma (közbeszól), Kelemen Samu : Hát Visontai Soma t. képviselőtársam azon kérdésére, hogy itt mi a baj . . . Visontai Soma: Nem azt mondtam! Kelemen Samu: ... a baj ilyenkor az, hogy végre is a biró mindig bizonyos feltételezésből indul ki, a mely vagy beválik, vagy nem válik be. Az egyes esetek között azután lesz sok olyan, hogy végre kell hajtani az előzetesen kiszabott büntetést és akkor az fog mutatkozni, hogy a mesterkélten egy hónapra leszállított büntetés túlenyhe. Egy másik hibája a törvényjavaslatnak az, hogy nem viszi keresztül a korrekczionizálás elvét, más szóval: a bűntetteket egyszerűen kizárja a feltételes elitélés kedvezménye alól. T. képviselőház! A magyar büntetőtörvénykönyv rendszere azon alapul, hogy akkor, a mikor a biró valamely esetet a 92. §. alkalmazásával vétséggé fokozott le, az minden vonatkozásában, még az elévülés kérdésében is, vétségnek tekintendő. Ha már most a biró arra a meggyőződésre jutott, hogy egy cselekményt a büntetőtörvénykönyv bűntettnek minősít, de alkalmazni kell a rendkívüli enyhítés jogát, mert az a valóságban nem jelentkezik súlyosabbnak, mint egy vétség: akkor nincs értelme annak, hogy itt a törvény megkösse a biró kezét és azt mondja, hogy most már nem alkalmazható a feltételes elitélés. Ez a felfogás annál helytelenebb, mert jórészt külsőségek azok, a melyek büntetőtörvénykönyvünk szerint eldöntik, bűntett-e valamely cselekmény vagy vétség. Például, hogy csak a testi sértés esetét említsem fel, ha valaki könnyű testi sértést ejt valakin, de a sértett elhanyagolja a gyógykezelést, inficziálja magát: a cselekmény súlyos testi sértés bűntettévé válik és akkor már nyomban nem alkalmazható a törvény. Vagy ott van a magánlaksértés bűntette, a hol valaki a tőle elváltán élő hitveséhez megy, hogy, bár jogtalanul, viszontlássa gyermekét, a mire különben csak gyérebb alkalma volna; tehát nemes emberi motívumból cselekszik. Vagy ott van a gyermekrablás esete és más hasonló deliktumok, a hol a legnemesebb lelki motívumok szerepelnek. Az ilyen kikötésekkel csak azt érjük el, hogy mint egy szellemes ember mondta, a birákból cziszterna- embereket csínálunk, a kik szépen összegyűjtik a paragrafusokat, mint az esővizet, a mig az el nem poshad, holott nekünk forrásembereket kellene nevelnünk, a kiknek ítélkezéséből frissen bugyog ki az igazság forrása. T. képviselőház! Leglényegesebb aggodalmam e kérdésben a személyek ama körére vonatkozik, a kikre a törvényjavaslat kiterjed. A legerősebb ellenvetés, a feltételes ítélet intézménye ellen, amint azt az indokolás is elismeri, az, hogy osztálybiráskodásra vezet. Az előadó ur alapos beszédben helyesen utasította vissza ezt a vádat azzal, hogy ezt a bíróságról ebben az országban feltételezni nem lehet. Teljesen osztom ezt az álláspontot, a mikor bíróságainkról van szó. Bíróságunk összetétele is teljesen demokratikus: a parasztember gyermeke épugy karriert csinálhat ott, mint az iparosé, a honoráczioré, a középbirtokosé, a középnemesé; helyet foglalhat ott minden nemzetiség, minden felekezet és ez a szerencsés összevegyítés teszi lehetővé, hogy a mennyire csak feltételezni lehet, kiküszöbölődik minden olyan vonás, a mely különleges szempontokat kívánna érvényesíteni. Ezenkívül a biró már élethivatásánál fogva megszokta, hogy óvja magát idegen befolyásoktól és fegyelmezze elméjét és lelkületét. De kérdem a t. előadó urat, a kinek igazságszeretetében megbízom, vájjon feltételezi-e ugyanezt a szolgabirákról is; a policziális és politikai