Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. 361 Ezt a ezélját a törvényjavaslat tét utón igyekszik megközelíteni: az egyik az, Hogy módosítja a büntetőtörvénykönyvnek némely rendelkezéseit, a melyek szemben állanak az élettel, mert az élet már régen szembehelyezkedett velük; (Igaz ! Vgy van !) a másik az, hogy uj intézményeket igyekszik bevinni a büntetőtörvénykönyvbe s átültetni az életbe. A törvényjavaslatnak ebből az alapgondolatából következik, hogy a bírálat nem hegyezheti ki különös éllel azt a kérdést, hogy milyen területei az igazságszolgáltatásnak hagyatta r ezúttal is rendezetlenül, és hogy a büntető jognak mekkora latifundiumai azok, a melyek feltöretlenül, irtatlanul és bevetetlenül maradtak most is. A helyes bírálatnak inkább ott kell mozognia, hogy a hol a büntetőtörvénykönyvnek ez a módosítása munkál, nülyen eredményes az a munka, a melyet teljesít. (Helyeslés.) A mikor, t. képviselőház, a törvényj avaslatnak ezeket a határvonalait a javaslat alapgondolatának megfelelőleg magam tűzöm ki ilyen szűkre, mégis kötelességemnek tartom, hogy reámutassak arra, hogy épen a törvényjavaslatnak ebből az alapgondolatából következik az, hogy a javaslatnak tartózkodnia kellett volna minden rendszerváltoztatástól, tehát attól, a mi a büntető törvénykönyvet gyökerében érinti, ellenben, meg kellett volna valósítania mindazt, a miben a közvélemény eddig teljesen kialakult, a mi a közmeggyőződésben kiforrott, a mik többé már nem is vitásak, sőt nem is kérdések, mert azoknak a vitás kérdéseknek határmesgyéjéről a köztudat már régen elszállította. T. képviselőház! Az igen t. igazságügyminiszter urnak már a vita eddigi folyama is nyújthatott már ily irányú útmutatást. Két ilyen szakasza van a büntetőtörvénykönyvnek, a melyekre nézve a közmeggyőződés teljesen tisztában van, a melyeknek módosítását és megváltoztatását egyértelműleg sürgeti. Ez a kettő a csalás és hatóság elleni erőszak bűntette. (Vgy van!) A csalásnak kérdésével már foglalkoztak az előttem szólók is és miután nem szeretek ismétlő iskolába járni, méltóztassék megengedni, hogy a kérdésnek csak olyan részeit világítsam meg, a melyek eddigelé talán inkább maradtak homályban. A csalás nálunk államilag kiváltságolt bűntett. (Igaz ! Vgy van I) A csaló tudja, hogy az eseteknek egy része amúgy sem kerül büntető megtorlás alá, mert a felek egyrésze nem tesz feljelentést, a restelkedés érzeténél fogva, mert abban az ügyben kerülni óhajtja a nyilvánosságot, nem tesz feljelentést, mert hiszen az anyagi kártérítés reménye amúgy sem túlságosan kecsegteti. Az tehát, a ki a csalást elkövette, az általa elkövetett ügyleteknek ezen eredményeit teljes biztonsággal lefölözi. Ha már most az esetek egy része mégis a bíróság elé kerül, akkor: »Allj elő vén Márkus«, akkor jön a jól bevált régi egyezkedési rendszer, akkor felajánlja a csaló a kárnak bizonyos elenyésző százalékát és a közmondás értelmében a fél örül, EÉPVH. TfAPLÓ. 1906 —1911. XIX. KÖTET. ha a veszett fejszének megkapja a nyelét. A mi ilyenkor történik, az legfeljebb apró orrvérzés az illető csaló egészségi állapotában; az ügyész azonnal kénytelen elejteni a vádinditványt és a bíróság szinte megveregeti a csaló vállait, szabadon Tóth Kálmán után biztatva őt: »Csak előre, édes fiam!« Ámde a csalás ezen egyes esetein kivül még sokkal veszedelmesebbek a tömegcsalások esetei. (Igaz! Vgy van!) Ezek a csalás ama fajtái, a mikor a csaló a legalsóbb néprétegek egész nagy tömegére veti ki hálóját, mikor csak néhány korona erejéig károsít meg egyeseket, de megkárosít egyszerre az ő szélhámos eljárásával százakat és százakat. Sümegi Vilmos: A gépuzsorások ! Kelemen Samu ." A szegény emberek már csak azért sem fordulnak a hatósághoz, mert ez vagy költséggel jár, vagy kénytelenek volnának munkanapjaikat a bíróságnál eltölteni. Igen kicsi, igen elenyésző a száma azoknak, a kik mégis bírósághoz mennek. Szmrecsányi György: Legtöbb esetben hiába fordulnak. Kelemen Samu : Látnivaló, hogy a csalás azon üzletek közé tartozik, a melyek, fájdalom, meglehetősen jövedelmezők. Kötelességem itt azok emlékére tekintettel, a kik a büntetőtörvénykönyv megalkotásában résztvettek, fölemliteni, hogy teljes lehetetlen feltételeznünk, hogy a törvény megalkotóiban fogyatékosabb lett volna az erkölcsi érzék, mint bennünk ; de ugy áll a dolog, hogy abban az időben még bizonyos doktrínák tengtek tul. (Igaz!) Abból indultak ki, hogy a ki meg van csalva, az voltaképpen önmaga hivatott annak megítélésére, hogy rászedték-e vagy sem. Az államhatalomnak tehát itt nincs joga közbelépni. Es ne feledjük, hogy abban az időben még sokkal kezdetlegesebbek voltak az életviszonyok. Az életnek az a szinte rohamos fejlődése, a mely azóta következett be, a dolog természete szerint a fejlődés e fénye mellett megteremtette a maga árnyoldalait is. És a mikor látjuk, hogy ez az intézkedése a törvénynek nemcsak hogy nem vált be az életben, de szembehelyezkedett az élet minden követelményével, (Igaz! Vgy van!) kötelességünk a számunkra nyiló első alkalommal a törvény e rideg, szerencsétlen rendelkezéseit megjavítani. (Élénk helyeslés és ta-ps.) A másik cselekmény, a miről szólni akarok, a hatóság elleni erőszak. (Mozgás.) Eredetileg, a mikor a büntetőtörvénykönyvet megalkották, ez a törvényben csak vétségnek volt tervezve. A mikor a törvény szövegét a főrendiházhoz áttették, a főrendiház volt az, a mely szigorító módosítást javasolt és a hatóság elleni erőszak esetét bűntettnek vette. A képviselőház azután, hogy a nagy munka megalkotását efféle üzenetváltásokkal ne késleltesse, kénytelen-kelletlen belenyugodott a főrendiház módosításába. 46