Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-336
336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. 357 kor lesz annyi bátorságom és kötelességérzetem, hogy ezt a véleményemet szavazatommal is megerősítsem. (Helyeslés.) Egyébiránt a t, képviselő ur iránt a függetlenségi párt bizonyára csak hálával lehet azért a jóakaró böloseségért és bölcs figyelmeztetésért, a melyet ilyen őszintén és nyíltan hangoztatni méltóztatott. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólni senki sem láván, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Csak igen röviden kívánok nyilatkozni azért, (Halljuk ! Halljuk !) mert Nagy György t. képviselő ur egyes direkt kérdéseket intézett hozzám és korábbi nyilatkozataimat ugy interpretálja, a hogy ez az interpretáczió nem felel meg a tett nyilatkozatomnak. A t. képviselő ur először azt kérdi, hogy a delegáczió kötve van-e a ház határozata által, a melyet most a honvédtiszti fizetések emelése tekintetében hoz ? En ebben a tekintetben a magyar közjogra utalhatom a t. képviselő urat, hiszen nagyon természetes, hogy a delegáczió a most hozott határozat által kötve nincsen és hogyha delegáczió határozata alapján valamely összeg beállittatik, annak elfogadása a ház később hozandó határozatától van függővé téve. Másik kérdése az, hogyha a delegáczió megszavazza a tiszti fizetések emelését, ez egy állandó kötelezettséget foglal-e magában 1 Itt ismét csak a közjogra utalhatom a t. képviselő urat. Ha a törvény szabályoz valamit, akkor ez érvényben marad addig, a míg más változás nem történik törvényhozási utón. Ha delegáczió állapit meg valamit, az érvényben marad arra az évre, a melyre a delegáczió megállapítja. A t. képviselő ur, a midőn Deák Ferenczre utal, azt mondja, hogy a delegáczió csak egy évre ajánlhat meg költségeket. Engedelmet kérek, ez áll, ez nem interpretálható ugy, hogy egy esztendőre póthitelt nem ajánlhat meg, mert az a delegáczió összehívásának tartamára, vagyis annak az időnek határáig állapítja meg a költségvetést és a bevett gyakorlat szerint ezen időre ajánlhat póthitelt, ha annak szüksége merül fel, a melyre a bizottság működése szól. A t. képviselő ur még a legénység zsoldjára is hivatkozott és ellentétbe akar engem helyezni az osztrák miniszterelnök ur nyilatkozatával a melyre őszintén szólva azt kell mondanom, hogy nem tudom, hogy utóbb milyen nyilatkozatot tett. Én azt az elvi álláspontot foglalom el, a melynek értelmében a legénység helyzetének javitása tekintetében eljártam és a melyet érvényre is fogok juttatni és ez az az elvi álláspont, hogy én nem ahhoz járulok hozzá, és nem azt ajánlom, hogy a legénység zsoldja, mely bizonyos kategóriákban most 12 fillér, felemeltessék, nem tudom, 22 fillérre, a mint az a javaslatba hozatott. Ehhez nem járulok hozzá, hanem igenis hozzájárulok ahhoz, hogy a legénység élelmezése és anyagi helyzete javittassék. (Helyeslés). Hogy olyan kiadások, a melyek a zsoldból eddig úgyszólván uzsora kamattal és háromszoros költséggel voltak csak beszerezhetők, a midőn a kantinos a fénymázt, olajat és egyéb szükségleteit drágán szolgáltatja ki a legénységnek, hogy ez most neki természetben nyújtassák. Ezáltal nagyon természetes, hogy a mai zsold mellett is, a melynek mértékét megtartani kívánom, közvetve jobb helyzetbe kerül a legénység, mert nem a legénység lesz kénytelen azokat a szükséges szereket a mai zsoldból beszerezni. Ezek azok az irányelvek a melyeket, midőn e kérdést megbeszéltük, épen itteni körökből kiindulólag juttattam ott érvényre. Én tehát csak ezeket az irányelveket jelöltem meg és azt az álláspontot foglaltam el, hogy ezek szakszerű kérdések, a melyeket nem lehet egyszerű indítványokkal eldönteni, hanem a hadügyi adminisztrácziónak alaposan kell mérlegelnie és tanulmányoznia és tanulmányának és legjobb meggyőződésének eredménye szerint ezen irányelveknek érvényt szereznie. Mi csak az irányelveket jelölhetjük meg de ha azt nem akarjuk, hogy a parlament vagy pláne a delegácziók adminisztráljanak, az irányelvek mikénti alkalmazásának gyakorlati kivitelét nem állapithatjuk meg, ez nem lenne czélszerü. Ismétlem tehát, ezek az irányelvek, a melyeket fölállítottam és azt is ismétlem, hogy érvényre is fogom juttatni. A t. képviselő ur még igen sok kérdést intézett hozzám, többek közt azt is, hogy nem fog-e ez a fizetésemelés argumentumul felhasználtatni a közös hadsereg fizetésemelésére. Hogy én fel fogom használni argumentumul, arról legyen meggyőződve. Ha valamihez hozzájárulok, ha valamit javasolok, akkor minden tisztességes és helytálló argumentumot föl fogok a mellett használni; ez azonban semmi megkötöttséget nem állapit meg, a mi közjogi rendünk szerint. A t. képviselő ur hozzám intézett többi kérdésére fölöslegesnek tartom válaszolni, daczára annak, hogy azt hozza föl indokul, hogy ez a nemzet megnyugtatására szolgálna. Nagy György: Bizony! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem olyan nagyon »bizony«, t. képviselő ur, mert a t. képviselő urak a nemzettel tévesztik össze magukat. (Derültség.) En akkor is válaszolnék ezekre a kérdésekre, ha nem a nemzettel tévesztenék össze magukat, hanem ha meg volna az a reményem, hogy ez a képviselő urakat nyugtathatja meg, de mivel erről a reménytől is leteszek az előttem szólók által itt kifejtett magatartásuk folytán, nem válaszolok ezekre a kérdésekre. Nagy György: A képviselői méltóság nagyrabecsülése ! (Nagy zaj és mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György: Nemzeti vívmány! (Zaj.) Én a nemzetet képviselem! (Nagy zaj és felkiáltások : Ohó !)
