Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

348 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. Én tudom, hogy a miniszterelnök ur nem fogadhatja el, mert ő kötötte már magát a tiszti fizetésemeléshez ; de mi a nemzetet képviseljük és inkább bukjék a kormány, mintsem hogy a nemzetet kiábrándítsuk a függetlenségi eszméből, mert kormányt mindig kapunk, de magyar nemzet csak egy van és ha azt hiszi, hogy megcsaltuk, hogy igéretünket nem váltjuk be, egy uj magyar nemzetet nem tudunk teremteni. (Zaj.) Én tehát e kérdésben a miniszterelnök urnak az Ítéletére nem vagyok kiváncsi. Ö lekötötte magát a nemzet és a parlament beleegyezése nélkül, viselni fogja tehát eljárásának következményeit. Én nem is a miniszterelnök úrtól kérek megnyugtatást, hanem a képviselőháztól, melynek tagjai épen ellenkező irányban kötötték le magukat a nemzettel szemben, mikor kijelentették, hogy az átmeneti idő alatt katonai téren ujabb áldozatokat nem szavaznak meg. Beterjesztendő határozati javaslatom igy hangzik : »A ház kimondja hogy a magyar királyi honvédségnél, a magyar királyi csendőrségnél, valamint az állami lótenyészintézeteknél alkalmazott havidijasok, gyakornokok és hadapródok illetményeinek felemelése nem szolgálhat érvül a közös hadsereg tisztjei fizetésének felemelésére és a ház már most megmásithatlanul elhatározza, hogy a közös hadsereg tiszti fizetésének felemeléséhez csak a magyar szolgálati és vezényleti nyelv intézményes biztosítása esetén fog hozzáj árulni.« (Élénk helyeslés balfelől.) Tisztelettel kérem ennek a határozati javaslatomnak az elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Vertán Endre jegyző : Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselőtársam nem a miniszterelnök úrtól kér az ő határozati javaslatára választ, hanem kér a háztól, és kér elsősorban a függetlenségi- és 48-as párttól, hogy az milyen álláspontot foglal el a tiszti fizetésemeléssel szemben. Én ugyan nem vagyok jogositva a párt nevében e kérdésre válaszolni, és kizárólag egyéni álláspontomat fogom itt kellő rövidséggel kifejteni, de azt előrebocsátom, hogy t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, (Halljuk ! Halljuk !) midőn azt mondja, hogy ez az áldozat, melyet a tiszti fizetésemeléssel hoznunk kell, egy rendkivül terhes és nehéz áldozat, a melyet bármely párt és az egész ház bizonyára csak nagy meggondoltsággal és a viszonyok teljes mérlegelésével fog eldönteni. (Ugy van! Halljuk balról.) De hogy ezen nehéz kérdésből, mely elvégre terhet fog a nemzetre háritani, egy hadjárat indittassék az egész országban, a mely a ma fennálló rendszernek és kormányzati iránynak a lekisebbitését és legyalázását czélozza, azt jogosultnak élnem ismerhetem. (Élénk helyeslés.) Ezt a nehéz kérdést máskép nem is lehet eldönteni, mint az egész politikai helyzet mérlegelésével, (Igaz! Ugy van!) azoknak a nagy czélzatoknak figyelembevételével, a melyeknek szolgálatában álltmk. (Helyeslés.) Uraim ! Ne hagyjuk azt figyelmen kivül, hogy az egész világ politikáját könnyű lehet vezetni, de Magyarország politikáját irányitani talán a legnehezebb az egész művelt világon. (Tetszés.) Annak a kormányzatnak iparkodni kell a nemzet szuverenitásának minden feltételét megteremteni és nem lehet nemzeti kormány, mely ne akarja a nemzetet mindannak birtokába helyezni, a mitől az idő és a nehéz viszonyok megfosztották a nemzetet. De az a kormány kénytelen egy szembenálló hatalommal, egy szembenálló erővel küzdeni, a mely mindigjleszoritani és megsemmisiteni akarja azokat a törekvéseket, a melyek a mi nemzeti fegyverzetünk kiegészítésére irányulnak. Ebből a küzdelemből azután következik egy eredő erő. Mindkét tényező figyelembevételével egy nemzeti kormány ki tudja hozni azt, a mit nagyobb czélok koczkáztatása nélkül a nemzet érdekében kivivhat. ( ügy van ! balról.) Volt idő, mikor szemben álltunk, mikor nem voltunk ilyen méltányos felfogással a kormányzattal szemben, midőn minden erőt annak megdöntésére igyekeztünk konczentrálni. Minő idők voltak azok ? Mikor azt hittük, hogy a kormány nem a nemzeti czélok szolgálatában áll, hanem minden iparkodásukat a szemben álló nagy udvari hatalom kívánságának teljesítése meríti ki. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Midőn azt láttuk, hogy párturalmi czélokat szolgálnak, ellenben a nemzeti czélok teljesen háttérbe szorulnak. Meg is döntöttük ezt a rendszert egyesült erővel. De hogy ma ezt a küzdelmet mímeljék és a mai viszonyokra ugyanezt a mértéket alkalmazzák, ez csak a viszonyoknak teljes félreértése lehet. (Helyeslés balfelől.) Miaprezumpczió a mai helyzetben ? Lehet-e azt feltételezni, hogy azok a koaliczióban álló pártok, a melyek a küzdelemben a nemzeti ellenállásnak igazán tanúságát adták, és lehet-e föltételezni, hogy azok az államférfiak, kik hosszú időn keresztül szemben állottak a hatalommal, most nem a nemzeti akarat érvényesítésére törekszenek, hanem ugyanazokat a párturalmi czélokat szolgálják, mint a régi rendszer 1 Baloghy Ernő: Ezek nem bécsi kirendeltek ! Holló Lajos: Vagy fennállhat-e ezen prezumpezió a nemzettel szemben ? Hiszen a nemzet elé lettek tárva ezek a viszonyok, a nemzet pedig egyhangú választással hozzájárult a mai helyzet megteremtéséhez. Ugy tudom, talán kizárólag b. Bánffy Dezső képviselőtársunk állott csak szemben a koaliczióval, de mi valamennyien, kivéve a nemzetiségi képviselőket, választóink akaratából helyeseltük a nemzeti kormányzat megalakulását és ennek következtében most mint egy nóvumot felállítani, hogy ebben az irányban a nemzeti akarat nem bír érvényesülni, azt hiszem, teljesen lehetetlen. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ellenzék keletkezhetik — az kétségtelen, — bár nem minden helyzetben kívánatos az. Sajnos, Kossuth Lajos nehéz küzdelmeiben is voltak ellenzéki körök, a melyek szemben állottak az ő '- nagy és nehéz nemzeti harczaival. De megengedem,