Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

348 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. Én tudom, hogy a miniszterelnök ur nem fogadhatja el, mert ő kötötte már magát a tiszti fizetésemeléshez ; de mi a nemzetet képviseljük és inkább bukjék a kormány, mintsem hogy a nemzetet kiábrándítsuk a függetlenségi eszméből, mert kormányt mindig kapunk, de magyar nem­zet csak egy van és ha azt hiszi, hogy megcsaltuk, hogy igéretünket nem váltjuk be, egy uj magyar nemzetet nem tudunk teremteni. (Zaj.) Én tehát e kérdésben a miniszterelnök urnak az Ítéletére nem vagyok kiváncsi. Ö lekötötte magát a nemzet és a parlament beleegyezése nélkül, viselni fogja tehát eljárásának következményeit. Én nem is a miniszterelnök úrtól kérek megnyugtatást, ha­nem a képviselőháztól, melynek tagjai épen ellen­kező irányban kötötték le magukat a nemzettel szemben, mikor kijelentették, hogy az átmeneti idő alatt katonai téren ujabb áldozatokat nem sza­vaznak meg. Beterjesztendő határozati javaslatom igy hangzik : »A ház kimondja hogy a magyar királyi honvédségnél, a magyar királyi csendőrségnél, valamint az állami lótenyészintézeteknél alkalma­zott havidijasok, gyakornokok és hadapródok il­letményeinek felemelése nem szolgálhat érvül a közös hadsereg tisztjei fizetésének felemelésére és a ház már most megmásithatlanul elhatározza, hogy a közös hadsereg tiszti fizetésének felemelé­séhez csak a magyar szolgálati és vezényleti nyelv intézményes biztosítása esetén fog hozzáj árulni.« (Élénk helyeslés balfelől.) Tisztelettel kérem ennek a határozati javas­latomnak az elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Vertán Endre jegyző : Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselőtársam nem a minisz­terelnök úrtól kér az ő határozati javaslatára vá­laszt, hanem kér a háztól, és kér elsősorban a füg­getlenségi- és 48-as párttól, hogy az milyen állás­pontot foglal el a tiszti fizetésemeléssel szemben. Én ugyan nem vagyok jogositva a párt nevé­ben e kérdésre válaszolni, és kizárólag egyéni állás­pontomat fogom itt kellő rövidséggel kifejteni, de azt előrebocsátom, hogy t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, (Halljuk ! Halljuk !) midőn azt mondja, hogy ez az áldozat, melyet a tiszti fizetésemeléssel hoznunk kell, egy rendkivül ter­hes és nehéz áldozat, a melyet bármely párt és az egész ház bizonyára csak nagy meggondoltsággal és a viszonyok teljes mérlegelésével fog eldönteni. (Ugy van! Halljuk balról.) De hogy ezen nehéz kérdésből, mely elvégre terhet fog a nemzetre háritani, egy hadjárat indit­tassék az egész országban, a mely a ma fennálló rendszernek és kormányzati iránynak a lekisebbi­tését és legyalázását czélozza, azt jogosultnak él­nem ismerhetem. (Élénk helyeslés.) Ezt a nehéz kérdést máskép nem is lehet eldönteni, mint az egész politikai helyzet mérlegelésével, (Igaz! Ugy van!) azoknak a nagy czélzatoknak figye­lembevételével, a melyeknek szolgálatában álltmk. (Helyeslés.) Uraim ! Ne hagyjuk azt figyelmen kivül, hogy az egész világ politikáját könnyű lehet vezetni, de Magyarország politikáját irányitani talán a legnehezebb az egész művelt világon. (Tetszés.) Annak a kormányzatnak iparkodni kell a nemzet szuverenitásának minden feltételét megteremteni és nem lehet nemzeti kormány, mely ne akarja a nemzetet mindannak birtokába helyezni, a mitől az idő és a nehéz viszonyok megfosztották a nem­zetet. De az a kormány kénytelen egy szemben­álló hatalommal, egy szembenálló erővel küzdeni, a mely mindigjleszoritani és megsemmisiteni akarja azokat a törekvéseket, a melyek a mi nemzeti fegyverzetünk kiegészítésére irányulnak. Ebből a küzdelemből azután következik egy eredő erő. Mindkét tényező figyelembevételével egy nemzeti kormány ki tudja hozni azt, a mit nagyobb czélok koczkáztatása nélkül a nemzet érdekében kivivhat. ( ügy van ! balról.) Volt idő, mikor szemben álltunk, mikor nem voltunk ilyen méltányos felfogással a kormány­zattal szemben, midőn minden erőt annak megdön­tésére igyekeztünk konczentrálni. Minő idők vol­tak azok ? Mikor azt hittük, hogy a kormány nem a nemzeti czélok szolgálatában áll, hanem minden iparkodásukat a szemben álló nagy udvari hatalom kívánságának teljesítése meríti ki. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Midőn azt láttuk, hogy párturalmi czé­lokat szolgálnak, ellenben a nemzeti czélok tel­jesen háttérbe szorulnak. Meg is döntöttük ezt a rendszert egyesült erővel. De hogy ma ezt a küz­delmet mímeljék és a mai viszonyokra ugyanezt a mértéket alkalmazzák, ez csak a viszonyoknak teljes félreértése lehet. (Helyeslés balfelől.) Miaprezumpczió a mai helyzetben ? Lehet-e azt feltételezni, hogy azok a koaliczióban álló pártok, a melyek a küzdelemben a nemzeti ellen­állásnak igazán tanúságát adták, és lehet-e föl­tételezni, hogy azok az államférfiak, kik hosszú időn keresztül szemben állottak a hatalommal, most nem a nemzeti akarat érvényesítésére törek­szenek, hanem ugyanazokat a párturalmi czélokat szolgálják, mint a régi rendszer 1 Baloghy Ernő: Ezek nem bécsi kirendeltek ! Holló Lajos: Vagy fennállhat-e ezen pre­zumpezió a nemzettel szemben ? Hiszen a nemzet elé lettek tárva ezek a viszonyok, a nemzet pedig egyhangú választással hozzájárult a mai helyzet megteremtéséhez. Ugy tudom, talán kizárólag b. Bánffy Dezső képviselőtársunk állott csak szem­ben a koaliczióval, de mi valamennyien, kivéve a nemzetiségi képviselőket, választóink akaratából helyeseltük a nemzeti kormányzat megalakulá­sát és ennek következtében most mint egy nóvumot felállítani, hogy ebben az irányban a nemzeti akarat nem bír érvényesülni, azt hiszem, teljesen lehetetlen. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ellenzék keletkezhetik — az kétségtelen, — bár nem minden helyzetben kívánatos az. Sajnos, Kossuth Lajos nehéz küzdelmeiben is voltak ellenzéki körök, a melyek szemben állottak az ő '- nagy és nehéz nemzeti harczaival. De megengedem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom