Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

június 1-én, hétfőft. 348 336. országos ülés kifejezett, hogy nem tartja kötelezőnek magára nézve az állítólagos paktumban foglaltakat. Nem tudom, hogy a miniszterelnök ur mit tart magára nézve kötelezőnek; de én azt veszem irányadónak, a mit a nemzet tudomására hoztak. A nemzet tudomására pedig a választás előtt azt hozták, hogy az átmeneti idő alatt a katonai kérdések ki lesznek kapcsolva. Ezt már most ugy magyarázni, hogy ez csak a hadsereg extenziv fejlesztésére vonatkozik, ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Álljon elő az a t. képviselőtársam, a ki akkor ugy magyarázta választóinak a paktumot, tegyen bizonyságot, hogy vájjon nem mindenki ugy magyarázta-e, ugy értelmezte-e és ugy adta-e ezt tovább, hogy az átmeneti kormányzás ideje alatt katonai téren a nemzet ujabb áldozatokat nem fog hozni ? Ezt a magyarázást, a mely egyedül helyes és egyedül felelhet meg a paktum szellemének és a melyre alapitva adott a nemzet a koalieziós pártoknak többséget, ezt a magyarázatot most ugy átváltoztatni, hogy megszakítjuk a magyarázat körét, keretét és tisztán csak a hadsereg extenziv fejlesztését értjük ezalatt : azt hiszem, a t. miniszterelnök ur erre a felfogásra még ebben a házban sem kaphatna többséget. Hiszen az ellenzéki sajtó még a miniszterelnök ur kijelentése után is azt irja, hivatkozom a »Magyarország« vasárnapi számára, hogy feltétlenül a paktum szellemébe ütközik a tiszti fizetések felemelése. Bozóky Árpád : Igaza van a Magyarországnak ! Nagy György : Hogy rnennyi ellenmondással találkozunk e téren, hivatkozom arra, hogy a miniszterelnök ur a függetlenségi és 48-as pártnak május 23-iki ülésén azt mondotta és hogy annál hitelesebb legyen, szórói-szóra idézem a miniszterelnök ur nyilatkozatának erre vonatkozó részét (olvassa) : »Honoráltuk továbbá nem azt a kívánságot, hogy a legénységnek a zsoldja emeltessék, mert ehhez hozzá nem járultunk, hanem azt, hogy a legénység ellátása javittassék.« Ezzel szemben Beck báró osztrák miniszterelnök az osztrák véderő-bizottságnak május 27-én tartott ülésében részletezi a zsoldemelés kérdését és kimondja, hogy már 1912-ben 25 millió koronányi összeg fordittatik erre és attól az időtől kezdve a hadsereg anyagi helyzetének javítására, beleértve ebbe a zsoldemelést is, évenként 2 millió koronával nagyobb összeg fog fordíttatni, mint a mennyit az osztrák delegáczió tervbe vett. Ezt igy mondja báró Beck osztrák miniszterelnök és kijelenti, hogy a zsold emelésére a megszavazott összegből öt millió fordittatik. Hol van a különbség a magyar miniszterelnök és az osztrák miniszterelnök felfogása között ? Abban, hogy azt báró Beck is beismeri, hogy a zsoldemelés gyakorlati keresztülvitelére nézve a két kormány még nem egyezett meg, vagyis itt a vitás kérdés csak az lehet, a mint a t. miniszterelnök ur is mondotta a függetlenségi párt értekezletén, hogy a fegyverhez szükséges olajat és a lábbeh tisztításához szükséges fénymázat állami költségen szerezzék-e be és ugy adják ingyen a legénységnek, hogy ezáltal megkapott zsoldjuk teljesen magánszükségletükre fordittassék, vagy pedig beszerezzék privát kereskedésekből és ebben az esetben a zsold megfelelő mértékben emeltessék. Tisztán csak ebben a tekintetben van még eltérés a két kormány között. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nincs! Nagy György: Azt hiszem azonban, hogy ebben is megegyeztek, ugy hallom a miniszterelnök ur közbeszólásából, tehát ez a kérdés sem vitás többé. Azt kérdezem akkor a miniszterelnök úrtól, hajlandó-e továbbra is fentartani azon állítását, hogy a zsoldemelés kérdését nem honorálták, hogy ebben a tekintetben megállapodásra nem jutottak ? Abban az esetben, hogyha a miniszterelnök ur igy nyilatkoznék, én kérdezem, hogy vájjon előterjesztett 856. számú előterjesztésében nem mondja-e a kormány azt, hogy a honvédés a méneskari legénység anyagi helyzetének és élelmezésének javítását is tervezi ? Tehát itt maga a miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter mondja, hogy igenis tervezi a honvéd- és méneskari legénység anyagi helyzetének javítását. Már most én a miniszterelnök úrtól mindenekelőtt egy kérdésre nézve szeretnék felvilágosítást kapni és azt hiszem, hogy ez iránt mindnyájan érdeklődünk, nevezetesen a közös hadsereg tisztjei fizetésének felemelésére nézve. Kérdem, hogyha majd ez a kérdés előkerül, nem akarja-e a kormány a honvédség tisztjei fizetésének felemelését érvül felhasználni 1 Hajlandó-e a miniszterelnök ur a kormány nevében kijelenteni azt, hogy a honvédtisztek fizetésének felemelése abszolúte bázisát és okát nem képezheti a közös hadsereg tisztjei fizetése felemelésének ? Mert én attól félek — és majd hivatkozom annak idején a t. házban erre az aggodalmamra, — hogy mikor majd előkerül az őszi delegáczió alatt — arra is rátérek majd, hogy a delegáczió ebben a kérdésben teljesen jogtalanul fog határozni — a közös hadsereg tisztjei fizetésének rendezése, illetőleg a zsoldemelés, akkor egyik ok, egyik érv a fizetés-felemelés mellett az lesz, hogy már a honvédség tisztjeinek fizetését felemeltük, törvény szerint pedig a honvédség tisztjeinek fizetése ekvivalens, egyenlő kell hogy legyen a közös hadsereg tisztjeiével. Hivatkozom ebben a tekintetben, t. miniszterelnök ur a »Magyarország« vasárnapi számára, a melyben szépen ki van fejtve, hogy a honvédség tisztjeinek fizetésemelése nem azt jelenti, hogy feltétlenül ugyanannyinak kell lennie a közöshadsereg tisztjei fizetésének is, hanem ezt csak ugy lehet értelmezni, józan, okos, magyar észszel, hogy a honvédség tisztjeinek fizetése nem lehet kisebb, mint a közös hadsereg tisztjeinek fizetése. De ép azért kérek a miniszterelnök úrtól megnyugtatást, mert nekem alapos az az aggodalmam, hogy épen ilyen indokolással, hogy t. i. megelőzőleg a honvédség tisztjeinek fizetése már rendeztetett, akarják majd a delegáczióban a törvényesség, az alkotmányosság színezetét megadni a közös hadsereg