Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-336
336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfon. 343 külön is biztosítva van. Tehát a törvényhatósági törvényben lesz helyén ezt tüzetesen szabályozni. Másodszor helyén lesz az, ha jónak látja azt a törvényhozás, esetleg a közelebb tárgyalás alá kerülő adókezelési törvénybe egyes rendelkezéseket felvenni. De bocsánatot kérek, igy mellesleg akkor, a midőn egy bevett szokással állunk szemben, igy mellesleg valamit alterálni, a mely alterálási módnak a következményei, azt merem mondani jó lélekkel, nem volnának helyesek, ezt a saját részemről elfogadhatónak nem tartanám. Mindezen argumentácziót akkor is felhoztam, de a t. képviselő ur egy mellesleg felhozott argumentummal akar reám nézve politikai kötelezettséget megállapitani; melyet én, a ki ismerem ezeket a viszonyokat és foglalkoztam azokkal, nagy könnyelműség nélkül semmikép sem vállalhatnék el. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy a bevett szokásnak megfelelően szerkesztett törvényjavaslatot változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. (Zaj). Ugron Gábor: T. ház! .... Bozóky Árpád : A házszabályok szerint Ugron képviselő ur nem szólhat, mert be van fejezve a vita. (Derültség). A t. miniszterelnök ur ugy állitotta oda az én beszédemet, mintha azt állitottam volna, hogy ha törvényhozási felhatalmazás nincsen, akkor az adófizető honpolgárok irányában nem áll fenn az adófizetés kötelezettsége. Ez t. képviselőház, nem igy van, én ezt soha nem mondtam. A kötelezettség fennáll az állammal szemben, de addig, a mig az 5. §. ki nem jelöli azt, hogy ki van jogositva elfogadni az adókat, addig sem a pénzügyminiszternek, sem nekem adó czimén egyetlen egy Mért sem szabad elfogadni. (Helyeslés a balközépen.) Az adó- és illetéktörvények kötelező ereje fenáll, azonban a mig a törvényhozás ki nem jelölte azt a személyt vagy kormányt, a ki és a mely jogositott az adókat elfogadni, addig senkinek azokat elfogadni nem szabad. Magyarországon épugy, mint minden más alkotmányos kormányformával biró államban minden jog a nemzettől ered, de a mig a miniszterelnök ur ezt a felhatalmazást meg nem kapja, még önkéntes megajánlás czimén sem jogositott egyetlen egy fillért sem elfogadni. őszintén szólva, ha tudtam volna, hogy a t. miniszterelnök ur üyen indokolással utásitja vissza indítványomat, azt nem adtam volna be, mert most szomorúan tapasztaltam, hogy a nemzeti kormány ebben a kérdésben ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint a szabadelvű párti kormányok. (Helyeslések a balközépen.) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Konstatálni kivánom itt a ház előtt, hogy én nem kivántam semmi irányban prejudikálni a kérdés eldöntésének és nem is prejudikálhattam. Nekem ezen kérdésnél specziális multam és álláspontom van, a melyet előbb foglaltam el, mint a t. képviselő ur. (Helyeslés.) Én ezzel a kérdéssel nem ugy felületesen és mellesleg, hanem alaposan, és annak jogi indokaival is foglalkoztam. Az én argumentáczióm semmi irányban nem prejudikál a kérdés eldöntésének, mert csak azt mondottam, hogy mellesleg ne döntsük el a kérdést, mert ha igy döntjük el, akkor bizonyosan merem mondani, hogy magánjogi viszonyokat is bontunk meg. Akkor tehát, a mikor a kérdést a törvényhozással kivánjuk precziziroztatni — és itt bocsánatot kérek, nem kivánok prejudikálni a preczizirozás jogának — mellőzhetetlenül szükséges azt ugy megállapitani, hogy ezáltal magánjogi viszonyok ne alteráltassanak. Ezek az én indokaim, a miért e kérdésnek mellesleg odavetett megoldását nem ajánlom a t. háznak. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni, annálfogva a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat 5. §-át, szemben Bozóky Árpád képviselő ur elleninditványával változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy a képviselőház az 5. §-t elfogadja, ennélfogva tehát Bozóky Árpád képviselő ur eUeninditványa elesett. Következik a 6. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 6. %-át). " "' ' . Elnök : Szólni senki sem kivan. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 6. §-t változatlanul elfogadni igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a szakasz változatlanul elfogadtatik. Következik a 7. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 7. %-át). Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. ház! Az 1893: IV. t.-cz. az állami tanitókat a fizetésrendezésből kivette, kivette pedig azért, mert nem tekintette őket állami tisztviselőknek. Ámde az 1907 : XXVI. t.-cz. 1. §-a az állami néptanítókat állami tisztviselőknek nyilvánította, ennélfogva az 1893 : IV. t.-cz. hatályon kivül helyeztetett. Abból az összegből, a mely az állami tisztviselők lakbérének rendezésére itt felvétetik, az állami tanitóknak, mint állami tisztviselőknek nem jut semmi sem. Én ezt sem jogosnak, sem igazságosnak, sem méltányosnak el nem ismerem. (Zaj. Elnök csenget.) Más tisztviselőknél a lakbér, ha előbbre jutnak, emelkedik, az állami tanítóknál azonban mindig egyforma. Igaz, hogy az 1907 : XXVI. t.-cz.-ben a lakbérek egyszer s mindenkorra megállapittattak, azonban olyan minimális összegben, hogy ezért az összegért teljes lehetetlen lakást kapni. 2—300 koronáért tisztességes lakás ma nincs. A mikor az 1907 : XXVI. t.-cz. tárgy altatott, akkor az igen t. kultuszminiszter ur azt mondta, hogy ezt a rendezést nem tekinti véglegesnek, hanem csak alapnak. Most. itt van egy alkalom, hogy ezen kijelentését érvényesítse, hogy az állami tanitókat is részesítsük a lakbérrendezésben, épen