Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-335
336 335. országos ülés 1&08 királyság eszméjével megegyezőnek tartja-e, hogy a magyar király felelős minisztereit az osztrák császár jubileuma alkalmából idegen uralkodók rendjelekkel tüntessék ki ? 3. Hajlandó-e kijelentem, hogy Magyarország Ferencz Józsefnek 1848. deczember hó 2-től 1867. június hó 8-ig tartó uralkodását alkotmányellenesnek, törvénytelennek itéli, s ezen abszolutisztikus idők gyászos emlékeinek megünneplésétől a magyar kormány a jövőben szigorúan tartózkodni fog ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur és közbeszóló szomszédja szemrehányást tettek nekem, hogy az állam által rendelkezésünkre bocsátott összegeket ő ellenük használjuk fel, a mennyiben őket napról-napra szidatjuk a sajtóban. Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, soha eszem ágában sem volt önök ellen fellépni. Farkasházy Zsigmond: Elvégzik mások! Wekerle Sándor miniszterelnök: Eddig az volt a bajuk, hogy ignoráljuk őket, most pedig egyszerre az a baj, hogy nagyon is foglalkozunk velük. Megmondom, hogy e tekintetben mi az álláspontom. (Halljuk ! Halljuk !) Az én álláspontom, t. képviselőház, az, hogy ha valaki külön politikai pártot képvisel, ellenzékbe menvén, azért azt kisebb embernek nem tartom, mint tartottam és semminemű üldözésében részt nem veszek. De, engedelmet kérek, azt sem tudom elfogadni, hogy azért, mert valaki ellenzékbe megy, egyszerre nagy államférfiú legyen. Ugyanannak tartom őt, a mi személyiségénél fogva megilleti. Legyenek meggyőződve, hogy semmi akcziót politikai működésük ellen szükségesnek nem tartok és ennélfogva, legalább közreműködésemmel, a sajtóban sem lekicsinylőleg, sem pedig becsmérlőleg ő ellenük fellépni nem is fogok. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Elvégzik mások! Wekerle Sándor miniszterelnök: A mi azt illeti, t. ház, hogy a képviselő ur itten egyes külföldi lapokból czitál, hogy azok rmt irnak az eseményekről, hát engedelmet kérek, én mindent elkövetek a tekintetben, hogy Magyarország reputácziója, áUami helyzete és szituácziója a külföldön a valónak megfelelő szinben tüntettessék fel, azonban minden lapnak közleményével szemben állást elfoglalni annál kevésbbé vállalkozhatóm, mert ezek a közlemények csak annak szolgáltatják bizonyságát, hogy nemcsak nálunk vannak a sajtónak téveteg alakjai, hanem külföldön is előfordulnak, (JJgy van! JJgy van! Helyeslés.) Ilyenek ellen tehát külön akcziót nem tartok szükségesnek. A mi már most az interpelláczió érdemét illeti, tudva van a t. ház előtt, hogy mi ö felsége megkoronáztatásának 40-ik évfordulója alkalmával a múlt esztendőben jubiláltunk és hogy a 60 éves uralkodói jubileum alkalmával mi külön jubileumi ünnepségeket nem kívántunk rendezni. május 30-án, szombaton. Hanem ez egyáltalán nem tarthat bennünket vissza attól, hogy mint minden egyes alkalommal, ezúttal is kifejezést adjunk azon mély tiszteletnek, (JJgy van ! jobbfelől.) a melylyel 0 felsége iránt viseltetünk. Sőt, engedelmet kérek, minden politikai illemmel eUenkezőnek tartottam volna, ha mi ennek a tiszteletnek nem adtunk volna kifejezést, hanem bármi tekintetben tüntető magatartást tanúsítottunk volna. Ggaz! ügy van!) En igenis, részt vettem Bécsben egy ünnepségen akkor, a mikor külföldi fejedelmek nagy számmal jelentek meg ott. Résztvettem állásomból folyó kötelességemnél fogva. Azt hiszem, épen a képviselő ur által is hangoztatott államjogi helyzetünk rovására cselekedtem volna (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök : —ha akkor, midőn uralkodó külföldi fejedelmek ott megjelentek, én a magyar állam reprezentácziója végett az ünnepségen részt nem vettem volna. (Igaz ! JJgy van !) A mi a honvédelmi miniszter ur megjelenését illeti, erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy nemcsak az aktiv tábornokok, hanem a szolgálaton kivüliek és a nyugdíj ázottak is nagy számban, úgyszólván teljes számban, résztvettek az ünnepségen, hogy ö felsége előtti mély tiszteletüknek és hódolatuknak kifejezést adjanak az ő 60 éves uralkodóij jubileuma alkalmából. És én csak igen helyeselhetem, hogy a tisztelgők sorához a honvédelmi miniszter ur is csatlakozott. (JJgy van! Helyeslés.) Utóvégre is, a fejedelem jogos uralkodásának 60 esztendeje oly tény, a mely minálunk külön törvény által is legalizáltatott, ugy, hogy ez többé szóvá egyátalán nem tehető. Ez a válaszom a t. képviselő ur interpellácziójára, azon megjegyzéssel, hogy én csak a minálunk uralkodó közfelfogást kisebbiteném, ha külön kitérnék a képviselő urnak azon megjegyzéseire, a mit egy tisztán courtoisie-aktusra vonatkozólag tett, midőn egyes német fejedelmek adományozott rendjeleit vagy pláne, a német császár ö felsége beszédeit itt megjegyzés tárgyává tette. Egyenesen a nemzetközi courtoisie-val ellenkeznék, ha én bővebb taglalásba bocsátkoznám ezen kérdéseknek. Higyje el a képviselő ur, hogy Magyarország államiságát nem akkor fogja méltóan képviselni, ha ilyen, — bocsánatba kifejezésért — könnyelműen odavetett megjegyzésekkel érint ilyen kérdéseket, hanem akkor, ha arra az álláspontra helyezkedik, a mit mi is képviselünk, hogy az uralkodót megillető tiszteletet soha, semmi körülmények között negálni nem engedjük. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Nem tudom, az intcrpeUáló képviselő ur kiván-e szólni? (Felkiáltások: Hogyne!) Nagy György : T. képviselőház ! A miniszterelnök ur válaszára csak egy párszó megjegyzésem lenne. Előrebocsátom, hogy a választ nem veszem
