Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

310 335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. méltányos a többiekkel szemben az, hogy náluk a lakbér egy megfelelő százalékkal alábbszállittassék. De nem akarom önző fiskális szempontból kezelni ezt a kérdést és rögtön hozzáteszem, hogy azt a megtakarítást, a melyet ezen a réven az igen t. államkincstár a maga részére megszerez, rögtön le is foglalnám a családos tisztviselők gyermekei részére és pedig abban a formában, hogy arra kérném a mélyen t. miniszterelnök urat, esetleg az illető tárcza minisztereit, hogy lehetőleg gondoskodjanak arról, hogy a családos tisztviselők gyermekei az eddiginél nagyobb mértékben részesüljenek az állam részéről támogatásban, olyanképen, hogy minél több állami ösztöndíj alapittassék, az ilyen több gyermekes tisztvise ő gyermekei részére. Ez szintén egy megoldási módja annak, hogy ezen az utón esetleg a tisztviselőknek gyermekeit a gyakorlati pályákra is tereljük. Sokat beszélünk arról, hogy annak, hogy az az uj gazdasági irány, a mely Magyarország gazdasági függetlenségének kivívását tűzte ki feladatául, nagyobb eredményeket elérni nem tud, oka a társadalomnak az ipari pályáktól való idegenkedése. Én azt hiszem, hogy ha a kormány ipariskolák létesitésével és ezekben az ipariskolákban a tisztviselők gyermekei részére nyújtott állami ösztöndijakkal módot ad arra, hogy a tisztviselők is gyermekeiket ezekre a pályákra küldjék, akkor egy bizonyos tekintetben ez is előmozdítja azt az irányt, a mely Magyarország gazdasági függetlenségének kivívását tűzte ki czéljául. Wekerle Sándor miniszterelnök : Megvan ! Zakariás János : A miniszterelnök ur ő nagyméltósága azt mondja, hogy megvan. Hát engedelmet kérek, csak részben van meg. Wekerle Sándor miniszterelnök: Igen, csak részben ! Zakariás János : Átnéztem a költségvetésnek erre vonatkozó rendelkezéseit és nagy haladást ezen a téren egyáltalában nem tapasztaltam ; azért is említem fel a dolgot, hogy igyekezzünk e tekintetben valamivel erőteljesebben előrehaladni. T. képviselőház ! A tisztviselői kérdéssel függ össze még az a másik kérdés is, a melyet ezúttal már nem először érintek ebben a házban. A tisztviselők anyagi függetlensége mellett igen lényeges az arról való gondoskodás, hogy a tisztviselők politikai és erkölcsi függetlensége biztosittassék. Ebben a tekintetben a beterjesztett státusrendezési javaslat bizonyos haladást mutat, mert én a tisztviselők politikai függetlenségének biztositékát látom abban is, hogy a tisztviselő előha]adása ne függjön felébbvalója tetszésétől, szeszélyétől, hanem ha teljesiti munkáját, becsülettel előhaladjon pályáján, függetlenül attól, vájjon társadalmi vagy politikai magatartása tetszik-e főnökének vagy sem. Ez az egyik rész, a státusrendezés, a mely szükséges ahhoz, hogy a tisztviselő politikai függetlensége biztosítva legyen. De ez nem elég. Szükséges a másik is, hogy a tisztviselő fegyelmi és szolgálati viszonyai tekintetében egy kodifikált törvény legyen, ne elavult fegyelmi szabályok, hanem a mai kor igényeinek megfelelő és a tisztviselők politikai függetlenségét biztosító fegyelmi szabályzat őrködjék a tisztviselő függetlensége felett, őrködjék a felett, hogy a tisztviselő szabadon követhesse meggyőződését, politikai nézeteit és felfogását. E tekintetben ugy érzem, hogy az uj alakulás bizonyos becsületbeli adóssággal van hátralékban a tisztviselőkkel szemben. Mikor a nemzeti küzdelem folyt, a tisztviselői kar volt az, —• ugy az állami, mint a vármegyei tisztviselői kar — a mely teljes szívvel és lélekkel támogatta a nemzeti küzdelemben a koalicziót és pedig legtöbb helyen — igen sok helyen vannak e tekintetben tapasztalataim, bár lehetnek elenyésző kivételek — támogatta abban a hitben, a mit táplált akkor maga a koaliczió is, hogy ha majd ez a koaliczió uralomra jut, nemcsak a tisztviselők anyagi helyzetéről fog gondoskodni, hanem politikai függetlenségüket is biztosítja a szolgálati pragmatikával. 1906 deczember havában és 1908 január havában sürgettem ezt az ügyet Wekerle Sándor miniszterelnök urnái, a ki mindkét alkalommal kijelentette ugy, mint már a kormányvállaláskor is programmjába vette, hogy a tisztviselők szolgálati pragmatikájának ügyét a kormányfeladatok körébe tartozónak tekinti és annak megvalósítását napirendre tűzi akkor, mikor csak teheti. Azóta mindazok a fontosabb teendők, melyek a kormányra vártak, el vannak intézve. A mi még hátra van, az a választói törvény és az adóreform. De épen a választói törvény 3JZ. íi mely immár kiterjeszti a politikai jogokat a nép széles rétegeire, illetve előreláthatólag ki fogja terjeszteni. Tehát politikai jogokkal ruházunk fel mindenkit, a ki született, a ki él és a ki 24 éves férfikorát elérte, és ugyanakkor nem biztosítjuk azt, hogy a tisztviselő is a maga politikai jogait teljesen szabadon és függetlenül gyakorolhassa! Megengedem, hogy a mai kormányrendszer e tekintetben nem ad okot aggodalomra és nem történt semmi az utolsó két év alatt, a miből arra lehetne következtetni, hogy a mai kormányrendszer a tisztviselők politikai jogait érinteni akarná és függetlenségüket befolyásolná. De hiszen minden kormányrendszer esetleg csak rövid életű, nem örökéletű, különösen az átmeneti kormánynak nem hivatása, hogy hosszú életű legyen ; ép azért nekünk nemcsak a jelenben kell biztositékokról gondoskodnunk, hanem a jövőre is törvényekben kell lefektetni a tisztviselők politikai függetlenségét biztosító intézkedéseket az elkövetkezhető támadásokkal szemben. Én azt hiszem, hogy elérkezett az ideje most már annak, hogy a tisztviselői szolgálati pragmatika is elkészíttessék, a törvényhozás elé terjesztessék, s lehetőleg az őszi ülésszak alatt letárgyaltassék és, a mint hiszem és remélem, a törvényhozás által elfogadtassék. Ezért én a magam részéről azzal az óhajtással és kéréssel zárom be rövid felszólalásomat, hogy elfogadom a törvényjavaslatot abban a hitben és