Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

334. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. 289 Azok a tanulságok, a melyeket a lefolyt nemzeti küzdelemből meríthettünk e tekintetben, intő példát szolgáltatnak nekünk. Hoztunk mi alkotmánybiztositékokat magukba foglaló törvényeket, de azt hiszem, hogy nem bántok meg vele senkit, ha annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy ezek elég hatályos védelmet olyan időkben, oly nemzeti veszedelem és küzdelem eseteiben, mint a milyeneket nekünk meg kellett harczolnunk, nem nyújtanak . (Igaz ! Ugy van ! balfdől.) Itt is vissza kell térnünk az 1843-iki hagyományokra és ez a kérdés melyre beszédem első részében, a halálbüntetés kérdésével kapcsolatban utaltam. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1843-iki büntető javaslatot tárgyaló választmánynak az a kisebbsége, a melyben olyan férfiak ültek, a kiket jellemezni bátor voltam, a hűtlenség esetei közé sorozták épen azokat a cselekményeket a melyek a mi nemzeti ellenállásunk sikerét koczkára tették az elmúlt századok folyamán, koczkára tették a legutóbbi küzdelemben is. Az a különvélemény, a melyet Deák Ferencz és társai dolgoztak ki, hivatkozik arra, hogy az Ulászló-féle 5. dekrétumnak az 1681 : XIX. t.-cz. és az 1825 : IV. t.-cz. rendelkezéseinek a szankcziója lehetetlen, hogy ha az általános büntetőtörvénykönyv keretében nem gondoskodunk megtorló rendelkezésekről, és ezért inditványozták, hogy a 428. §-ba vétessenek fel a következő rendelkezések. Beszélnek maguk ezek az indítványok, ehhez nem kell semmiféle kommentárt fűzni. Nagyon jól emlékszünk azokra a dolgokra, melyekre teljes mértékben ráillenek ezek a javaslatok, (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »A ki valamely alkotmányos jogot erőhatalommal felforgató királyi rendeletnek kiadásában, vagy végrehajtásában akár egyenesen és határozottan kijelentett tanácscsal, akár tetleges teljesítéssel részt vesz, a hűtlenség csel kményét követi el. Ha valamely köztörvényhatóság az 1825—27. esztendei 4. t.-czikkelynek ellenére országgyűlési ajánlás nélkül, vagy azon felül közadót, vagy bármiféle közsegedelmet akár pénzben, akár terniesztményekben, akár pedig katonai ujonczokban megigér, kivet és beszed, mindazok, a kik azt a gyűlésen indit ányózták vagy nyilván kijelentett szavazattal pártolták, és azok, a kik a kivetésben vagy behajtásban tettlegesen részt vettek, a legközelebbi országgyülé en összegyűlt rendek határozatára közkereset alá veendők. Ha azonban a köztörvényhatóság a fentebbiek szerint törvénytelenül megigért közadót, vagy egyéb közsegedelmet ki nem vetette, vagy kivettette ugyan, de semmit abból be nem szedett, azok, kik a megajánlásért, vagy illetőleg kivetésért közkereset alá vétetnek, a kísérletről szóló szakaszok szerint fognak bűntettetni.« Tehát még az esetben is, hogy ha meg nem történt volna a behajtás. »Ha pedig valamely tisztviselő a fentebbi szakaszokban körülirt büntettet a köztörvényhatóság végzése nélkül önhatalmával követte el, a köztörvényhatóság fogja eszközölni, hogy az büntető közkereset alá vétessék és mint KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. zsaroló, vagy ember-rabló büntettessék meg, — t. i. az ujonczozásra vonatkozólag — mit ha a törvényhatóság elmulasztana, a legközelebbi országgyűlésen egybegyűlt országos Rendeknek leend joguk azon tisztviselő ellen a fentebbiek szerint közkeresetet rendelni.* Nagy György: Nem pedig, hogy jutalmat adjon a császár, mint most! Bakonyi Samu : Nagyon sajnálnám, hogy ha az 1843-iki hagyományok itteni felujitását csak elméleti értékűnek, vagy csak jámbor óhajtásnak tekintenék. Akkor, a mikor a mi érvényben levő büntetőtörvénykönyvünk külön büntető rendelkezéseket tartalmaz az Ausztriával való kapcsolatnak a j>ragmatica sanctióban megszabott mértékén túlmenő fokozata védelmére, a saját alkotmányunknak ilyen hatályos védelmére nekünk törekednünk kell mindig (Helyeslés.) és ha egyébért nem, a jövendő törvényhozások czéljaira ez a visszaemlékezés talán valamely értékkel mégis bir. (Általános élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Ezek az anyagi jogra vonatkozó tiszteletteljes észrevételeim. Természetesen nagyon sokat lehetne még mindezekről elmondanom, de a t. ház türelmét nem akarom túlságosan igénybe venni. (Halljuk.) Az alaki jogra vonatkozólag csak egyetlenegy észrevételt vagyok bátor megkoczkáztatni. (Halljuk ! Halljuk !) Az, hogy milyen kevés tér nyilik az indiviclualizáczióra a mi büntetőjogi gyakorlatunkban, egyéb felhozott aggályoktól egészen eltekintve, legeklatánsabbul kitűnik abból is, hogy a Curia abban a merev formalizmusban teljes mértékben meg van kötve, a melyet a nű bűnvádi perrendtartásunk létesít, s a melylyel szemben dr. Nagy Dezső igen t. képviselőtársam által tett észrevételeket teljes mértékben magamévá teszem. A Curiának, ha a 92. §. mellőzése miatt érvényesített semmiségi panasznak helyt adni nem akar, mert meggyőződése szerint akkor az általa kiszabható büntetés tulenyhe volna, nincsen módja arra, hogy egyáltalában enyhíthessen a büntetésen. Ez azt idézi elő, hogy a kiszabott büntetéseknek egyenletessége az egész országban át van törve, mert ugyanazon és egyforma körülmények között elkövetett cselekményekre kiszabott büntetéseknél találkozunk két havi, másfélévi szabadságvesztés büntetéssel, a melyekre más törvényszék 5 esztendőt is ki szokott szabni. A Curiának nivelláló működését mi nem adhatjuk fel, a büntetések kiszabása tekintetében szükségünk van az egyöntetűségre. Kelemen Samu : Az uniformizálás ellentéte az individualizácziónak. Bakonyi Samu : Éjien az índivídualizáczíót teszi lehetetlenné az, hogy a Curia a 12. §. nélkül a büntetéseken nem enyhíthet. Ezt az én igénytelen nézetem szerint nem lehet fentartani és ha rákerül a sor, — s óhajtom, hogy minél előbb kerüljön rá a sor erre is — hogy a bűnvádi perrendtartás orvoslati rendszeréhez is hozzányúlunk, ezt a gon37