Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

282 334. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. Következik Sziklai Ottó képviselő ur indítványának indokolása a pozsony—határszéli villamosvasút engedélyezése (írom. 820) tárgyában. Sziklai Ottó képviselő urat illeti a szó. Sziklai Ottó : T. képviselőház ! Pozsony városának tiz esztendei várakozás után most jut ki a szerencse, hogy indokolhassa azt a kivánságát, a melyért tiz év óta vár, küzd, harczol és a melynek teljesitése az országnak egyetlen fillérjébe sem kerül. (Halljuk ! Halljuk !) Igen rövid leszek, mert nem kívánom szives figyelmüket hosszasabban igénybe venni. Pozsony városa már 1897-ben gőzmozdonyu vasutat kivánt Pozsonytól Hamburgig építeni és erre a magyar kormánytól az engedélyt meg is kapta, a mely szerint az ország határáig a vasutat kiépíthette volna. A vasút azonban az osztrák kormány ellenzése miatt nem létesülhetett Elnök : Csendet kérek ! Sziklai Ottó: 1900-ban akadt vállalkozó, a ki már több villamos-vasutat épített, hogy a Pozsony—Bécs közötti vülamos-vasutat is megépíti. Erre a magyar és az osztrák kormány az előmunkálati engedélyt megadta, az előmunkálatot foganatosították is. Végre 1904-ben a kormány jóváhagyásával Pozsony városa szerződést kötött. Ennek a szerződésnek néhány pontját bátorkodom megemlíteni. (Halljuk ! Halljuk !) A szerződés második pontja értelmében a vonat-, állomási, műhely- és kocsiszíni szolgálatra a magyar vonalrészen csak magyarul tudó magyar honpolgárokat szabad alkalmazni. Továbbá a szerződés értelmében, ha a magyar kormány a postaszállítási kívánná, annak módját a kereskedelemügyi miniszter rendeletileg állapítja meg. A csak a magyar vonalrészen érvényes használati jegyeket, teherszállító okmányokat, menetrendeket stb. csak magyar nyelven, a mindkét vonalra szolgáló nyomtatványokat magyar és német nyelven kell kiállítani. A teher- és személyforgalom alakulására kiható minden előny, árszabási kedvezményben a magyar vonal állomásai ugyanazon mértékben részesülnek, mint az osztrákok. Ehhez képest Pozsony és vidéke számára a nyerstermény- és élelmiszernek közvetlenül Bécsbe szállításával nem alkalmazható kedvezőtlenebb árszabás, mint a pozsony—hamburgi és hainburg—bécsi viszonylatban együttvéve. Bécsből a pozsonyi fogyasztási körbe egészen Petronellig történő szállításra nem alkalmazható olcsóbb árszabás, mint Pozsonytól Petronellig. A személy- és áruszállítás, valamint az árukezelés módja tekintetében sem az egyes vonalrészek, sem pedig Pozsony város érdeke, hátrányára nem lehet eltérően intézkedni. Ezen elsorolt árszabási irányelvek a más vasutakkal és hajózási vállalatokkal az átmenő átrakodási forgalomra kikötendőmegállapodásokban is szem előtt tartandók. A szerződés időtartama alatt, — a mi ötven évre terjed, — ha vagy a magyar vagy az osztrák vonaírész megváltatnék, akkor a további megállapodás, valamint mindaz a kedvezmény, minden jog és kötelezettség, a melyek a szerződésben biztositvák, az illető vonalrész államának tartatnak fenn. (Zaj.) A szerződés értelmében két részvénytársaság lesz. Az egyik Pozsonyban, a másik, az osztrák részvénytársaság, Bécsben székel. Az engedélyokirat részleteivel nem kívánok foglalkozni. Az egész vonalnak hossza 70.7 km. Ebből magyar területre 7.5 km. esik. A magyar vonalrész kiépítése 1,440.000 koronába kerül. A vasútnak 18 közbeeső állomása és megállóhelye lesz. Pozsony város 1906 május 16-án kelt feliratában jelentette a jelenlegi m. kir. kereskedelemügyi miniszternek, hogy Pozsony városa mindent megtett, a mit ebben az ügyben a magyar kormányok eddig kívántak, vagyis a 70.000 K biztosítékot letette és sürgette az ügynek mielőbb a törvényhozás elé terjesztését. Már most az a kérdés, hasznos-e Pozsony városára és hasznos-e az ország érdekében ez a vasút. Először is bátorkodom megemlíteni. . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sziklai Ottó : A főtévedés az, hogy sokan azt gondolják, hogy Pozsony ezt a vasutat Bécs kedvéért és Bécs Pozsony végett kívánja építtetni. Nem ugy van a dolog. Az osztrák szomszéd terület egy része pozsonyi iparosokkal és kereskedőkkel áll századok óta összeköttetésben; ezt akarjuk ezután is megtartani. Ez a forgalom még most is kimutathatólag 300.000 koronánál nagyobb. Hogy Ausztria mennyire nem akarja ezt a vasutat, bizonyítja az, hogy mikor Hainburg és vidéke 1898-ban ezen vasút építésére Wittek osztrák miniszter támogatását kérte, az azt felelte (olvassa) : »Szivesen támogatnám kérésüket, ha a vasút csak a magyar határig menne, de minek nyissunk mi a magyaroknak kaput!« (Zaj. Halljuk! Halljuk !) A kik ellenzik a tervet, azok a tényeket nem ismerik. (Ellenmondások és helyeslések.) Már most röviden mi a következménye annak, hogy ha annak a vasútnak tervét nem méltóztatnak elfogadni ? Az, hogy mivel az osztrák állam az északi vasutat, a brucki és marcheggi vonalat államosítja, igy azok akkor az osztrák állam kezébe kerülnek, akkor aztán az diktál nekünk a tarifakérdésben. Igen jó lesz, ha legalább egy irányban nyer Magyarország Ausztriával szemben utat és azon tarifa tekintetében jogot. (Helyeslések és ellenmondások.) Most uraim, mikor itt van a kezünkben a kellő alkalom, ragadjuk ezt meg, mert lehet idő, mikor Magyarország kívánja, hogy Ausztriába vonuló utat nyerhessen ; akkor meg ők szabnak majd feltételeket, hiszen azok, a kik ellenzik ezt a vasutat, viszont kívánják, hogy Bécs—Pozsony—Budapest össze legyen kötve, akkor pedig át kell menni a határon. Meg kell jegyeznem azoknak, a kik inkább a budapest—bécsi villamos vasutat kívánják, hogy igen tévednek, ha azt Pozsonyra, a magyarságra kedvezőbbnek gondolják. Hiszen az a villamos nem számit teherszálhtásra, hanem különösen a gyors személyszáüitást eszközli, akkor pedig