Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

256 333. országos ülés 1908 május ^7-én, szerdán. A mentelmi bizottságnak az az álláspontja, hogy ezen ügyeknél is, vagyis a közigazgatási hatóságok elbirálása alá tartozó kihágási ügyeknél is nem deczentralizálni, hanem lehetőleg czentralizálni kell. Vagyis, lehetőleg egy kézbe vagy kevés kézbe kell összpontosítani a megkeresési jogot. Azért foglalta el ez álláspontot a mentelmi bizottság, mert hiszen a bűnvádi perrendtartás 40. §-a szerint is nem azok a hatóságok illetékesek a megkeresésre, melyek elbírálják az ügyet. Semmi ok sincs tehát arra, hogy a közigazgatási hatóságok elé tartozó ügyekben az ügyeket elsőfokon elbíráló hatóság intézzen megkereséseket a képviselőházhoz. A büntető perrendtartás 40. §-ának alapgondolata továbbá az is volt, hogy a vád főképviseleti hatósága, a királyi főügyészség bírálja meg az iratokat és készítse elő az ügyet, mielőtt az parlamenti tárgyalás alá kerül. Miután a büntető perrendtartás 40. §-ának ez volt az alapgondolata, a mentelmi bizottságnak az a nézete, hogy a közigazgatási hatóságok elé tartozó kihágási ügyekben is kell keresni egy olyan fórumot, a mely ezeket a mentelmi ügyeket előkészíti, mielőtt azok parlamenti tárgyalás alá kerülnek. Teknikai okokból is czélszerűbb és helyesebb ezen közigazgatási ügyeknek czentralizácziója, mert a háznak szuverenitásával nem illik talán egészen össze, hogy a ház levelezésben álljon az országnak talán valamennyi hatóságával, közvetlen levelezésben és érintkezésben álljon a községi bírákkal is. Ezek az indokok vezették a mentelmi bizottságot azon állás]3ontjának elfoglalására, hogy a közigazgatási hatóságok elé tartozó kihágási ügyekben is egységes rendszert kell teremteni, vagyis egy vagy kevés kézben összpontosítani a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó megkereséseket. A mentelmi bizottságnak első javaslata a legutóbbi mentelmi bizottsági ülés határozata folytán némi módosítást szenvedett ugyan, mégis bátor leszek először az első javaslatot ismertetni. Megjegyzem, hogy a mentelmi bizottság azon ülésén, melyen ez a kérdés tárgyaltatott, részt vett a miniszterelnök ur, a belügyminiszter ur és az igazságügyminiszter ur is, és velük egyetértőleg állapíttatott meg az a javaslat, a melyet most bátor vagyok a t. ház elé terjeszteni és a háznak elfogadásra ajánlani. A megkeresések rendszere a következő lenne kihágási ügyekben : A kihágási büntetőtörvénykönyv szerint a közigazgatási hatóságok elé utalt kihágási ügyekben a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkereséseket az illetékes királyi főügyész terjesztené ide, úgyszintén a királyi bíróságok jogkörébe utalt jövedéki kihágási ügyekben a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkereséseket szintén az illetékes királyi főügyész terjesztené fel a képviselőházhoz. Ekként a királyi főügyész kezébe lenne letéve a megkeresés büntettek, vétségek, az összes kihágások esetében és a jövedéki kihágások azon eseteiben, melyeknek eldöntése a bíróságok jogkörébe utaltatott. Ez lenne az egyik kategória. A másik kategória az, a hol nem a kihágási büntetőtörvény által, hanem más törvény vagy miniszteri rendelet vagy törvényhatósági és községi szabályrendelet vagy bármely más rendelet által a közigazgatási hatóságok elé utalt kihágási ügyekben intéztetik megkeresés. Ezen ügyekben a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkereséseket az illetékes hatóság : Budapesten a polgármester, vármegyei törvényhatóságokban — ideértve a rendezett tanácsú városokat is — az alispán, városi törvényhatóságokban a polgármester, Fiúméban a polgármester terjesztené fel. Ez volt az eredeti propoziczió. A mentelmi bizottság, mikor másodízben tárgyalta ezt a kérdést, akkor álláspontján változtatott, t. i. abból indult ki, hogy, mivel az alispán másodfokú hatóság kihágási ügyekben, miután a polgármester is másodfokú hatóság annyiban, a mennjáben a tanácsnak, mely másodfokban bíráskodik, az elnöke, helyes a megkeresés jogát egy Ítélkező hatóságra nem ruházni, a minthogy a büntetőtörvénykönyv 40. §-a szerint sem az Ítélkező hatóság érintkezik a képviselőházzal, hanem a fővádat képviselő hatóság, vagyis a kir. főügyészség. Az volt tehát a kérdés, hogyha nem az alispán és a polgármester bizatik meg ezzel a jogkörrel, melyik lenne az a tisztviselő, az a hatóság, a melyik erre a legalkalmasabb és a melyiknek ügyködési köre a leginkább hasonló a kir. főügyész ügyködési köréhez és funkeziójához. A bizottság azt találta, hogy a leghelyesebb lenne ezzel a feladattal a vármegyei és városi ügyészeket, az ügyészi hivatalt, megbízni és megállapodott abban, hogy már most ezen módosított javaslat a következőképen hangozzék : Ugy Budapesten, mint Fiúméban, valamint a vármegyei és városi törvényhatóságokban a városi, illetve vármegyei főügyész, ügyész lenne jogosítva a megkeresés eszközlésére; rendezett tanácsú városokban ugyancsak azon törvényhatóságnak a főügyésze és ügyésze bízatnék meg ezzel a jogkörrel, a mely törvényhatóság joghatósága alá az illető rendezett tanácsú város tartozik. Ezt azért kellett kimondani, mert a rendezett tanácsú városokban is vannak ügyészek, de a mentelmi bizottság nem ezeket kívánta megbízni a mentelmi jogi megkeresések intézésével, hanem az illető törvényhatósági ügyészt. Van még egy harmadik kategóriája is a kihágási ügyeknek és ezek azok a jövedéki kihágások, a melyek elbirálása nincs a kir. bíróságok jogkörébe utalva, hanem melyeket a pénzügyi hatóságok bírálják el. Ezekre vonatkozólag a mentelmi bizottságnak javaslata az, hogy, a mennyiben ilyen kihágásról van szó, a megkeresést Budapesten a kir. adófelügyelő, egyéb helyütt pedig a kir. pénzügyigazgató terjeszsze a ház elé, illetve ezek utján terjesztessék fel a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresés. T. ház ! Én ezt a javaslatot ajánlom elfogadásra különösen azért, mert semmi ok sincs arra, hogyha az egyik jogi terrénumon ezek a kérdések egyöntetűéi! és helyesen szabályoztatnak, hogy a