Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-328
328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. Id De, t. ház, nem gondolnám, hogyha az egyik feladatnak a teljesítésére való garaneziákat látom a képviselőház, a törvényhozás és a kormány eddigi magatartásában, hogy okom volna arra, hogy azt gondoljam, hogy a másik irányban erre vonatkozólag a szükséges garaneziákat nem tudnám megtalálni. Meg tudom találni és bizalommal nézek a jövő elébe, épen annak a férfiúnak egyéni kvalitásaira való tekintettel, a ki most Magyarország kulturpohtikájának irányitását kezébe vette. (Élénk éljenzés.) Nem akarok belemenni, t. képviselőház, kulturális intézményeinknek hosszas birálgatásába, rövid felszólalásomban erre tér nem nyilik, csak egyes momentumokra akarok figyelmeztetni. T. képviselőház ! Azt tartom, hogy kultúránk fejlesztésére az eszközöknek két főcsoportja áll rendelkezésünkre: az egyik tanintézeteink, közoktatásügyünk, a másik azon befolyás, a melyet egyházaink közéletünkre, közéletünk kulturfejlődésére gyakorolnak. És e tekintetben megmaradván az első csoportnál, egy megjegyzést kell tennem. Iskoláinknak tanterveiből kóros betegség gyanánt gyökerestől ki kell pusztítani mindazon irányzatot, a mely irányzat destruktív tanoknak hirdetésével foglalkozik. (Élénk helyeslés.) Ezek a destruktív tanok bentfoglaltathatnak filozófusok és bölcsészek könyveiben, és a kellő előismeretekkel biró és az élet folytán megélesített ítélőképességgel felruházott, meglett korú férfiak bírálatára bízva, jó hatással lehetnek, annyiban, hogy egy naiv, túltengő ideálizmusnak fanatizmussá való elfajulását esetleg megakadályozzák. De hogy mindazt lerombolják, a mit az ifjúság lelkében a családi nevelés és a családi nevelés után a középiskolai tanítás felépített, hogy hamis istenek gyanánt letörjenek minden ideált, a mely ideálokat egy vallásos érzülettől nagy többségében mégis áthatott és nemzetiesen és hazafiasán gondolkodó közvélemény eddig szentnek és sérthetetlennek tartott, (Ugy van ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) azt megengedhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Az egész tanításról csak egy megjegyzésem van. Ez a megjegyzés az, hogy kérem az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, méltóztassék a tanrend megállapításánál az egész vonalon nemcsak a nevelésre, a művelődésre tekintettel lenni, hanem egyúttal gondoskodni arról is, hogy ifjúságunk lehetőleg nagy mértékben felruháztassék azon gazdasági ismeretekkel, a melyek a modern életben annyira szükségesek, és a melyeknek hiányát egész középosztályunknál annyira érezzük, (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés a baloldalon és a közéfen.) T. képviselőház! Még csak azt akarom megemlíteni, hogy kívánatosnak tartanám, ha azok a tanerők, a melyek ifjúságunk neveltetését és iskoláztatását kezükben tartják, ezentúl még fokozott mértékben, nagyobb ellenőrzéssel és igényekkel találkoznának, nemcsak képesítésük tekintetében, hanem a folytonos felügyelet alatt állást illetőleg abban az irányban is, vájjon tényleg megfelelnek-e feladatuknak, hivatásuknak, nemcsak a tanítás tekintetében, hanem a hazafias érzelmek, a honszeretet terjesztése körül kifejtett tevékenységüket illetőleg is. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Beszédem bevezető részéből talán kiviláglik, hogy a midőn a modern demokratikus társadalom szellemi fejlődésére, szellemi képesítésére hivatkoztam, elsősorban a népiskolára, arra az intézményre gondoltam, a mely a demokratikus társadalom legnagyobb részét, a numerikus többséggel biró tömegeknek igényeit van hivatva kielégíteni. Bármily kívánatosnak tartják életükben az alsóbb néposztályok, hogy minél nagyobb politikai hatalommal, minél több politikai jognak élvezetével ruháztassanak fel, ez nézetem szerint még sem a legnagyobb kincs és jótétemény, a melylyel őket megáldani lehet. Felfogásom szerint a jó nevelés, a képesítés arra, hogy az életben megállják helyüket (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a legnagyobb jótétemény, a melyet az állam adhat és a melylyel a társadalom különböző rétegeivel szemben tartozik is. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Képzeljünk magunk elé, t. képviselőház, egy családfőt, a ki kidül a munkából. Halálos ágyán nem fogja-e utolsó sóhaját könnyebbé tenni az a tudat, hogy gyermekei neveléséről gondoskodás történt és hogy ezt a jótéteményt élvezni fogják a nélkül, hogy azt meg keüene vásárolniok, hacsak a rongyos ruhában való járás és a koplalás drága váltságdijával is ? Nem fog-e enyhítőieg hatni ez a tudat szemben azzal, hogy életében ilyen vagy amolyan politikai jogoknak élvezője vagy gyakorlója volt ő ? A népiskolának az alsó osztályokra nézve minél hozzáférhetőbbé való tételét tehát ajánlom az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe. Ki kell vetkőztetni azt a népiskolát a szegényebb sorsú nép előtt abból a fogalomból, hogy az tulaj donképen a gazdagok lukszusa és ő reá, a népre nézve, nem egyéb nyűgnél, tehernél, melynek anyagi gondozását folytonosan az ő nyakába varrják. T. képviselőház ! Ezzel kapcsolatban legyen szabad felemlítenem azt, hogy parlamenti tárgyalásaink közben folytonosan találkozunk az igen t. nemzetiségi képviselőknek folytonos panaszaival, folytonos vádaskodásaival. (Halljuk!) Nem akarom ez idő szerint bírálni, mennyiben jogosultak e vádak, mennyiben nem. De hogy okuk és joguk van panaszkodni egy tekintetben, azt elismerem : a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szupremácziájának fogalmából szükség parancsolta módon meg kellett minden törvényt ebben az országban alkotni ugy, mintha ezt az országot tisztán magyarok laknák. Egész pezsgő ifjú közgazdasági életünket. . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Arról beszél! 3*
