Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-331
331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. 207 hogy az ágyú rossz. Kimutatta elsősorban, hogy a bronz-anyag ellen teendő kifogás. Tudom ezzel szemben a honvédelmi miniszter ur érvelését, hogy azt mondja : ez kovácsolt bronz és tartósabb a világon mindennél. A gyakorlat az ellenkezőjét mutatta, mert igen könnyen kiég, annak daczára, hogy kovácsolt bronz. Csicserics ezredes kimutatta felolvasásában, hogy a taraczkok nincsenek csővisszafutásra berendezve, és hogy az uj tábori ágyuk tüzelése nem elég gyors. Megállapította ezek alapján — szóról szóra ismretetem magyar forditásban — azt, hogy (olvassa) : »teljesen ki van zárva, hogy az uj tábori ágyúval, a melyről tendencziózus híreszteléssel azt terjesztik, hogy perczenkint huszonöt lövést tesz, ez elérhető legyen. Legfeljebb nyolcz tüzelésről lehet szó a franczia gyorstüzelő ágyú 25—30 ilyen lövésével szemben.« Széltében, hosszában beszélik, t. ház, katonai körök előtt nem titok, hogy ezen kimustrált öreg ágyukat a honvédtüzérség számára szánták. (Mozgás.) így akarják ezen a czimen újra megsarczolni a magyar nemzetet. Fel akarják használni a mi lelkesedésünket a honvédtüzérség iránt, s ebből akarnak tőkét kovácsolni, igy akarják a maguk bűnét palástolni. Jekelfaiussy Lajos honvédelmi miniszter: Hallatlan! Nagy György: Egészen hiteles forrásból értesültem, hogy Csicserics háta mögött ott áll Pitreich és Schönaich, sőt talán Beck is. Már akkor fogamzott meg bennük az a gondolat, hogy a mennyiben az ágyuk kimutathatólag rossznak bizonyulnak, a magyarok ambiczióját elégítik ki velük. Ezért mondottam már délelőtt, hogy igy a honvéd-tüzérséget nem volnék hajlandó megszavazni. Nem szavazom meg addig, mig az 1890: V- t.-cz. rendelkezései szerint a honvédség a közös hadseregnek csak tartalékát képezi. T. ház! Sokszor merült fel az a panasz, hogy a honvédségnél csak üres keretek vannak, de megfelelő számú legénység hiányában nem lehet e kereteket betölteni. Maga az 1890: V. t.-cz. kimondja 9. §-ában, hogy a honvédségnél béke idején csak a törzsek és alosztálykeretek állanak fenn, ezek személyzete képezi a honvédség tényleges állományát. Ezután meghatározza a szakasz az ezredek számát 28 ezredben alakuló 94 zászlóaljban a gyalogságból, és 10 ezredben alakuló 60 huszárszázadban, a melyekből HorvátSzlavonország 4 gyalogezredet 12 zászlóaljjal és egy huszárezredet hat századdal állit. Én a kérdés megoldását legegyszerűbben ugy látnám, ha a parádés huszonnyolczas számot elhagynék és huszormyolez helyett tizennégy ezredet állítanánk fel. Ezzel a legénységek száma megkétszereződnék és a hondvédtiszt jobban képezhetné ki magát, nem ugy mint ma, a mikor nem áll elég legény a rendelkezésére és igy béke idején nem tud kellő fogalmat alkotni arról, hogy hadi létszám mellett mik legyenek az intézkedései. Issekutz Győző: A gyakorlatokon elsajátíthatja ezt is. Nagy György: Issekutz képviselő ur a joghoz lehet hogy ért, de hogy ehhez értene, azt engedje meg, hogy kétségbe vonjam. Ez nem jog, ezt nem lehet elméletileg elszavalni, ezzel foglalkozni kell a gyakorlatban. Erzsébetvárosban van néhány honvéd, de azért a képviselő ur nem honvéd-szakértő. Issekutz Győző: Nem látszik meg, hogy foglalkozott vele! Elnök: Azt hiszem, mindkét képviselő ur belenyugodhatik abba, hogy egyik sem szakértő. (Derültség.) Nagy György: Kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék megszívlelni, a mit mondok. Nem baj, ha tévedek. Ebben az esetben mutasson reá tévedéseimre, mert mindenesetre jó indulattal mondom el véleményemet. Azt hiszem, hogy a mit az altisztek kiképzéséről, az egyetemi tanszék felállításáról, a Ludovika Akadémián műszaki osztály felállításáról mondottam, ezek mind egészséges nézetek. A konkrét kérdésben is az a panasz, — és ezt a honvédelmi miniszter ur is felhozta — hogy a tisztek a legénység kis száma miatt nem képezhetik ki magukat eléggé. Méltóztassék tehát ezen ugy segíteni, hogy összevonatja az ezredeket, a mig véglegesen rendezzük a honvédség kérdését. Mert abba, hogy a közös hadseregből helyezzenek át a honvédséghez, a király nem adná a beleegyezését. Jekelfaiussy Lajos honvédelmi miniszter: Mit csináljunk a többivel? Nagy György: Ha több legény áll a tiszt rendelkezésére, jobb képet tud alkotni. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: A létszámot akarja emelni. (Derültség.) Nagy György: Ezek szerint épen nem akarom emelni, mert azt mondom, hogy maradjon meg a létszám. De ha a honvédségnél magyar lesz a szellem, magyar a vezérkar, a tábornoki kar, akkor a magyar honvédségnek igen szívesen emelem a létszámát. A mig azonban a vezérkara idegen, a mig közös hadseregbeli tiszteket ültetnek oda, a mig nincs igazi magyar honvédtüzérség, a mig a lovaglást tanulni is idegen helyre, Bécsújhelyre mennek, addig nagyon természetesen nem járulok hozzá, hogy az ilyen szellemű honvédségnek a létszáma emeltessék. T. ház! Helyesnek tartom, a mit Kmety t. képviselő ur felvetett, hogy t. i. az 1889 :YI. t.-cz. szerint a közös hadseregnél csak 10 0 / 0 jut a póttartalékba, a többi mind a honvédséghez megy. Méltóztassanak a véderőtörvény végleges rendezésénél ezt figyelembe venni, mert ez által nagy lépéssel viszszük előre a honvédséget. A honvédelmi miniszter ur oly szépen mondotta, hogy
