Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 1908 május 25-én, héifŐn. 205 kozásra utasítani, hanem megmondani, hogy a hivatalos kiadványokba máskor igazat Írjanak. Ez a kiadás hadbírói használatra készült, a csendőrség és a honvédség részére. Ha innen nem lehet, akkor nem tudom, hova menj en az ember megtanulni ezeket a kérdéseket ? Én megszereztem ezt a hivatalos kiadást, majd meg méltóztatik azután mondani, hogy ha nem ennek értelmében megy az eljárás, hát hogyan megy % Jekelfaiussy Lajos honvéde'mi miniszter: Tessék egész nyugodt lenni, nem fogom elmondani. (Derültség.) Nagy György: Méltóztassék majd bejelentem a képviselőháznak, hogy titokban megcsinálták azt a nagy nemzeti vivmányt, hogy behoztak egy modern bűnvádi perrendtartást. De egyelőre itt van az a hivatalos kiadás, ezen évek óta nem történtek változások ; a gyakorlat talán enyhített annak szabályain, de mi nem elégedhetünk meg avval, hogy a magyar fiuk ki legyenek szolgáltatva a parancsnok jó vagy rossz indulatának : nekünk intézmények kellenek, a melyekkel annak a magyar fiúnak az érdekét megóvhassuk, és ellenőrizni tudj unk mindent, hogy ne történhessenek olyan rettenetes visszaélések ! Jekelfaiussy Lajos honvédelmi miniszter: A Nap! Nagy György: Igen, A Nap ellenőrzést gyakorolhatna és akkor nem lehetne olyan brutális ítéleteket hozni. Én végtelenül csodálkozom, hogy a honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy egészen más az eljárás, mint az, a melyet ez a csendőrség és honvédség használatára kiadott kézikönyv feltüntet. Valóban szeretném tudni, hogy titokban miféle uj eljárást hoztak be ? Hiszen, ha abban az eljárásban biztosítva van a magyar nyelv joga, biztosítva van a nyilvánosság és a védelem, akkor nem tudom, miért sürgetjük mi a büntető perrendtartás reformját. De azt, hogy mi van érvényben, igazán szeretném tudni. t ?! Mert az én tudomásom szerint ennek egyetlen egy rendelkezése hatályon kívül nem helyeztetett. A mi pedig e könyv tartalmát illeti, ugy az alaki részben benne van mindenekelőtt a Mária-Terézia uralkodása alatt 1768 deczember 31-én kiadott büntetőtörvénykönyvnek az eljárásra vonatkozó és későbbi rendeletekkel módosított része, azután későbbi legfelsőbb elhatározások, miniszteri szabályrendeletek és ezekhez különösen a magyar királyi honvédség igazságszolgáltatására 1875-ben, a honvéd hadbiróságok és hadbírói tisztikar szervezésére 1876-ban, a honvédségi fogházakra 1876ban kiadott szabályzatok, valamint a mozgósított hadseregek parancsnokainak büntető hatalmáról szóló 1875. évi szabályzat és a csendőregyének feletti bíráskodásra vonatkozó 1883. évi legfelsőbb elhatározás ; végül pedig a szolgálati szabályzat idevágó határozmányai. Ebből van összeáUitva a katonai büntetőtörvény. De lényeges kellék egyikben sincsen, mert a nyilvánosság teljesen ki van zárva a büntető perrendtartás minden fázisában és nincsen meg a védelem, ellenben megvan az, a mi az összes modern büntető eljárások elveivel ellenkezik, hogy ugyanabban a személyben egyesül a vádló és a védő hatásköre. Én tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, szíveskedjék ebben a kérdésben engem megnyugtatni, valamint abban a másik nagyon fontos kérdésben, hogy mikor kezdődik polgári egyénekre nézve a katonai büntető jog hatálya. Ez a legnagyobb bizonytalanság, a mely válságos, abszolutisztikus időkben végzetes következményekkel járhat. E hivatalos kiadványban azt olvashatjuk, hogy a behivó parancs kézbesítésétől kezdve az illető egyén a katonai büntetőtörvénykönyv rendelkezései alatt all. Nagyon kell vigyázni, hogy mi állapitsuk meg a határvonalat, nehogy ebből később nagy veszedelmek származhassanak. Ezért kérem a miniszter urat, hogy ha beszédem egyetlen egy részére sem reflektálna, erre az egyre válaszoljon, nem az én megnyugtatásom, hanem az ország megnyugtatása végett. Mert erre nézve nagyon is eltérők a vélemények. Azt mondja például ez a hadbirák részére kiadott kézikönyv, hogy az ellenőrzési szemlére berendeltek a szemle alatt szintén a honvédbiróság illetékessége alatt állanak. Még a szemlénél lehet magát tájékozni az embernek, mert rendesen ugy van, hogy a kürttel jelt adnak, hogy azon időtől kezdve áll az illető a katonai bíróság rendelkezése alatt egészen addig, a mig a könyvet visszakapja és elbocsátják. Ott megvan a tájékozás. Ezen illetékesség a vizsgálat törvényes befejezéséig tart, még ha az illető időközben a tettleges szolgálatból kilépett volna is. Ha tehát valaki a katonai szolgálat alatt követ el büntetendő cselekményt, abban az esetben cselekménye felett, ha a katonaságtól távozik is, a katonai hatóságok vannak hivatva Ítélkezni. Azt mondja továbbá (olvassa) : »01yan bűntettek és vétségek, a melyeket a honvéd vagy a csendőr akkor követett el, a mikor még honvédbiróság hatósága alá nem tartozott, vagy a melyek már a tettleges állományból való kilépése után fedeztettek fel, de melyek miatt a polgári biróság ugy az egyik, mint a másik esetben, a tettesnek a honvéd-birói illetékesség alá jutása előtt vizsgálatot nem indított, nemkülönben a szökés és öncsonkítás katonai bűntettei megvizsgálása és elitélése szintén a honvéd-hadbiróságot illeti«. Ezen utóbbira vonatkozólag változtatás történt. A büntetőtörvénykönyvbe ugyanis belefoglaltatott, hogy ha polgári egyén követ el öncsonkítást abból a czélból, hogy a szolgálattól mentesüljön, a polgári biróság itél felette. Azt azonban törtvénytelenségnek tartom, hogy ha az illető akkor követ el büntetendő cselekményt, a mikor a honvédbiróság hatósága alá már nem tartozott, és ha később bevonul a katonasághoz, büntetendő cselekménye felett a katonai bíróság ítélkezzék. Azon időt kell ugyanis tekintetbe venni, a mikor elkövette az illető a büntetendő cselekményt, és így nem lehet a tételt felállítani ugy, hogy a már előbb elkövetett büntetendő