Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

H)8 május 25-én, hétfőn. 192 331. országos ülés 19 nálunk is felébresztette a lelkeket. Itt is felébredtek a lelkek, kívánták az alkotmányt és az áldott lelkű király, V. Ferdinnád mindent megadott. Megértette a kor intő szavát és Önként, áldozatkészen egytől-egyig teljesítette a nemzet követeléseit. De a nemzetiségek irigyek, féltékenyek lettek és rátörtek a magyar nemzet alkotmányára, a mit a jóságos királytól kapott. így tanitják a honvéd Ludovika Akadémia növendékeit. Tehát azt a történeti igazságot tagadja le, hogy a Habsburgok kiszámított taktikával először teljesítették a nemzet követelését és mikor Jellasichnak azt a rendeletet adták, hogy ne törjön Magyarországra, akkor ment a titkos parancs, hogy támadja meg a magyarokat. Ezeket a nyílt történeti tényeket tagadják le. Ugy tüntetik fel a 48-iki Habsburgokat, hogy a magyar nemzetnek jóakarói voltak, hogy megadták a nemzet minden követelését, hogy elismerték a mi alkotmányunkat, függetlenségünket. így tanitják a honvédfiuknak a történelmet és akkor azt kívánják, hogy tudjanak ragaszkodni a nemzet alkotmányához, azt kívánják, hogy a 48-as honvédeknek méltó utódai legyenek. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem magyar történelem az, hanem hadtörténelem. Nagy György : Az igazságok a hadtörténelemben is igazságok. Tessék csak várni, megmondom mindjárt, hogy tanitják a hadtörténelmet. (Derültség.) Ugyanabban a hadtörténelemben a custozzai csata is le van irva ; méltóztassék megtekinteni, hogyan van ott feltüntetve a hadvezér, Albrecht főherczeg, mint kaszabolta le minden ellenségét. Miért kell érzelmi momentumokra fektetni a custozzai csatát ? Mert egy osztrák főherczeg vezénylete alatt küzdöttek ott és azért kell elsikkasztani a magyar nemzet dicsőségét. Méltóztassék elolvasni a hadtörténelemből, hogyan tárgyalják a debreczeni országgyűlés határozatát. Mikor nyilvánvaló, hogy a királynak az alkotmányszerü rendelkezésével szemben a nemzet a végső eszközhöz, a jogos ellenálláshoz nyúlt, azt egy sajnálatos balvégzetes lépésnek mondja az a hadtörténelem, a mely pedig a magyar" honvédfiukban a hazaszeretetet, a haza iránti forró, rajongó, meg nem alkuvó szeretetet kell hogy nevelje. Hát szabad-e a történetet igy meghamisítani ? Hát nem az-e az igazság, hogy ha a custozzai állítólagos hős haditettet dicsőíti, ép oly szeretettel, é]3 oly rajongó lelkesedéssel emlékezzék meg a magyar nemzetnek történeti nagyjairól is ? Ugyanazzal a száraz ridegséggel tárgyalja a magyar szabadságharcz történetét, mint az 1831-iki porosz-lengyel háborút, mint a 48-iki olaszországi hadjáratot, mint az 1864. évi Dánia elleni hadjáratot. Én végigolvastam a könyvet lelkiismeretesen és azt láttam, hogy csak ott melegszik fel az iró, ott lesz színessé az írása, ott kap lendületet a tolla, a hol egy Habsburg-főherczegnek állítólagos dicsőséges tényéről kell megemlékeznie. De hát milyen az a magyar honvéd Ludovika Akadémia, a hol a magyar irodalmat nem tanitják 1 Nem lenne-e kötelesség a nemzet irodalmi nagyságait tanítani, hogy azoknak az irodalmi nagyoknak műalkotásaiból ihletet, aspirácziót merítsen, hogy együtt tudjon lelkesülni a polgár-nemzettel ? Hát milyen honvéd Ludovika Akadémia az, a hol az imádság ma is a Gotterhalte ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter nem röstelte nyíltan beismerni a ház előtt, hogy igenis a honvéd Ludovika-akadémikusoknak is az az énekük, az az imádságuk, a mellett lelkesednek, a mellett akarják őket diadalmas ütközetekbe vinni. De hogy a gyakorlati dolgokra is átmenjünk, milyen a munkabeosztás a honvéd Ludovika Akadémiában ? Naponta tart a tanóra reggeli 6 órától délutáni 1 óráig, egy óra szünettel, tehát tanulnak, órán ülnek, előadást hallgatnak 6 óra hosszat. A ki tudja azt, hogy 6 órát figyelve ülni, mennyire kifárasztja a testet, lelket, szellemet, az tudja, hogy később szellemi munkára az illető, legalább bizonyos időn belül, képtelen. Azután jön háromtól hétig gyakorlat. Itt megint ismétlődik a czopfos osztrák gyakorlat, hogy folytonos feszes menetelés van, u. n. tagosmenet, a mely csak gyötri, zsibbasztja, fárasztja a testet, a mi egyáltalában nem szükséges egy jó katonának kiképzéséhez. 7-től 8-ig van az u. n. üdülés, 8-tól fél 9-ig tart a vacsora, 9 órakor pedig lefeküsznek. Nem marad tehát nekik egy fél órai idejük se, hogy a másnapi 6 órai tananyagot megtanulhassák. Ilyen beosztás mellett azt várni, hogy képzett, elméletileg tudományosan kiképzett honvéd tisztjeink legyenek, egyenesen és kizárólag lehetetlenség. Azért hivtam föl a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét arra, hogy a tagozott, a feszes menetelés helyett inkább más katonai tudományokban kell azokat az ifjakat kiképezni. Ott van elsősorban, hogy a lövést miképen tanitják. Tudomásom szerint Téténybe mennek hetenként kétszer és ott 20 töltényt lőnek el, gyutacsos tölténynyel pedig hetenként 5-ször lőnek. Ha ezt összehasonlítjuk a német vagy franczia hasontermészetü intézményekkel, azt látjuk, hogy ott a lövések számára fektetik a fősúlyt, nem pedig a tagozott menetre. Egyébként a Ludovika Akadémiában a német szó sem idegen. Először is tanitják a német nyelvet a katonai irálytannál hetenként háromszor, sőt a szolgálati szabályzatot is németül adják elő és a kik a közös hadsereghez akarnak átmenni, azok németül is vezényelnek és a német vezényletben is ki vannak képezve. Itt emelem ki, t. honvédelmi miniszter ur, hogy az 1897 : XXIII. t.-cz. nem azért állapította meg a honvédelmi Ludovika Akadémia tanrendjét, hogy német tiszteket képezzünk. Bevittük tehát a német nyelvet a Ludovika Akadémiába és bár változtak az emberek, a viszonyok nem változtak, a rendszer ugyanaz maradt. Tanítjuk a német nyelvet azért, hogy azok, a kik a közös hadsereghez akarnak később szolgálatba menni, ismerjék ezt a nyelvet. Pedig én azt tartom, hogy a kik a közös hadsereg szolgálatába akarnak belépni, azok ne szorítsák ki a magyar elemet a honvéd Ludovika Akadé-