Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 1908 május 2ö-én, hétfőn. 189 test használni : Lajtán innen és Lajtán tul, mert Magyarország teljesen független állam, örömmel láttam, hogy ezt honorálta, mert a kiadott ügyviteli szabályzatban expressis verbis kimondatik, hogy a »Lajtán innen« és »Lajtán tul« kifejezéseket használni nem szabad. De viszont nem méltóztatott elmenni odáig a kifejezések megjelölésében, a meddig pedig a magyar állam szempontjából, a magyar alkotmány helyes, jogos, törvényes értelmezésében el kellett volna menni. Nevezetesen a miniszter ur abban az ügyviteli szabályzatban állandóan a monarkia két államterületéről beszél, tehát a Staatsgebietről a mely kifejezés ellen mindig tiltakoztam. Kérem, méltóztassék mindig szigorúan alkalmazkodni a jövőben a magyar állásponthoz és két államról tessék beszélni, ugy, mint a kiegyezési szerződésben is Staat-ról van már szó. Mert Magyarország teljesen független állam és nemcsak geografiailag kell megjelölni állam kifejezéssel, hanem közjogilag is. A megfelelő kifejezés az, hogy »állam«. Ezt ajánlom a honvédelmi miniszter urnak szives figyelmébe. A kiadott ügyviteli szabályzatban több helyen, különösen a 8. §-nál »legfelsőbb hadur«-ról méltóztatik emlitést tenni. Valami régi, ócska katonai arzenálban helyet foghat az ilyen kifejezés, de a magyar közjog ilyen kifejezést nem ismer. Legfelsőbb hadurat én nem ismerek, mint magyar állampolgár. S nem kell az osztrák szellemet, az osztrák kifejezést meghonosítani, mert nálunk a Hadúr egy ősrégi magyar istent jelentett. Azt hiszem, a miniszter ur nem erre akart czélozni az ügyviteli szabályzatban. A honvédségnek legfőbb parancsnoka a törvény alapján, a törvényben biztosított jognál fogva a koronás magyar király. Méltóztassék ezt a kifejezést használni. Ebben az ügyviteli szabályzatban egy sérelmes, helytelen intézkedésre is találtam. Azt méltóztatik mondani, hogy a honvédparancsnokságok a külföldön levő császári és királyi közös külképviseletekkel abban az esetben, ha a szokásos ut, a honvédelmi minisztériumok utján való érintkezés nem alkalmazható, akár az ügy sürgőssége, akár más közbejött akadályok miatt közvetlenül is érintkezhetnek a közös külképviseletekkel. Azonban az érintkezés nyelvét nem méltóztatott megjelölni, csak hivatkozni egy régebbi, elnöki szám alatt kiadott rendeletre, és abból kellett nagy utánjárással megtudnom, hogy az érintkezési nyelv nem magyar. Jekelíalussy Lajos honvédelmi miniszter: Csak a magyar ! A honvédség más nyelven nem levelez ! Nagy György : Akkor méltóztassék ezt bevenni az ügyviteli szabályzatba. Mert itt csak egy számra történik hivatkozás, a mely szám alatt kiadott régi rendeletben, a melyet nem a honvédelmi miniszter ur adott ki, nőin ä magyar nyelv van kitüntetve. Nagyon fogok örvendeni, ha felszólalásomnak meg lesz az a gyakorlati eredménye, hogy az ügyviteli szabályzatot ki méltóztaik ebben a tekintetben javitani. (Helyeslés balfelől.) Mert igy megtörténhetik az, hogy a honvéd parancsnokságok idegen nyelven leveleznének, idegen nyelvű átiratokat küldenének a császári és királyi közös külképviselethez. Másfelől megmondom őszintén, hogy a miniszter ur által követett gyakorlatot nem ismerem, de azt tudom, hogy mielőtt Jekelfalussy Lajos lett honvédelmi miniszter, a császári és királyi közös hatóságokkal és a hadügyminiszterrel a honvédelmi miniszter németül levelezett. Ezt Fejérváry be is ismerte az országgyűlésen. Ezt én helytelennek, törvénytelennek tartom, és kérem a miniszter urat, nyugtasson meg, világosítson fel az iránt, hogy ő ezt a helytelen eljárást nem alkalmazza. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Én csak magyarul levelezek. Nagy György: Mert az mégsem engedhető meg, hogy magyar állami hatóság, a magyar királyi honvédség feje, parancsolója idegen nyelven levelezzzen, idegen nyelven küldjön átiratokat a hadügyminiszterhez. (Ugy van! Ugy van! balfelől). A Rendeleti Közlönyben egy más szabálytalanságra is jöttem reá a kinevezések során. Nevezetesen minden habsburgi herczeg mellé szolgálattévő kamarásokat neveznek ki. A szolgálattevő kamarásnak működése, munkaköre azzal a munkakörrel, a melyet tőle mint állami tisztviselőtől — mert a katona is állami tisztviselő — megkövetelhetünk, nem egyeztethető össze, mert a szolgálattévő kamarás tisztán az illető herczeg magánszolgálatára van odarendelve. Nem engedhetjük meg azt, hogy igy folyton kamarásokként rendeltessenek ki magyar tisztek, hogy ezáltal bennük a hiperlojalitást még jobban kifejlesszük. Az a tiszt, hogy ha szolga akar lenni, hagyja ott a tiszti rangját, álljon be cselédnek. Hódy Gyula: Megforditva van a dolog. Bár minden íőherczeg mellé magyar fiút neveznének ki! akkor mindjárt jobb volna. Nagy György : Én nem fizetek a magaméból egy főherczegnek sem szolgát, ha szolga kell neki, elég pénzt kap a czivillistának reá eső részében, tartson ebből szolgát, de katonai fegyelem hatálya alatt álló katonatiszteket ne rendeljenek ki katonai szolgának. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ha már egy káplárt, egy szakaszvezetőt sem lehet tiszti szolgának kirendelni, hogy jön ahhoz egy főhadnagy, vagy kapitány, hogy egy herczeg mellé szolgának rendeljék ki ? Hódy Gyula: Az nem tiszti szolga! Nagy György : Annak munkaköre nem egyeztethető össze a tiszti munkakörrel, mert kocsiajtót nyitni, vizet vinni, az ilyen szolgálat egyáltalában nem egyeztethető össze a tiszti munkakörrel. (Élénk derültség.) A kik szeretik ezt, ám tegyék. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter. Ezek oly inszinuácziók, a melyek teljes tájékozatlanságra vallanak. Nagy György: Tiltakozom, hogy a magyar állam pénzén fizetett tiszteket ily szolgálattételre rendeljenek M, És kérem a t. miniszter urat, hogy