Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

176 331. országos ülés 1%8 május 25-én, hétfőn. Magyarország közvéleményében, hogy a katonai teheremelés, az intenzív fejlesztés által okozott teheremelés is olyan, a mely a paktum, az átmeneti kormány természeténél fogva ki van zárva, ki van kapcsolva. Arra nézve, hogy e felfogást érvényesitsük-e, vagy nem, jelen alkalommal részletesen, bővebben nyilatkozni nem kívánok, mert a kérdés az appropriacziós törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ugy is beható tanácskozás tárgyát fogja képezni. De nem mulaszthatom el, hogy ha már felvetettem e kérdést, ne érintsem azt a kérdést, vájjon kinek hatáskörébe tartozik a katonatisztek javadalmazásának megállaj:)ítása. En azt hiszem, hogy a jelenlegi jogi állapot e tekintetben egész tiszta. En nem adok igazat azoknak, kik azt mondják, hogy e tekintetben kételyek forognak fenn, hogy tulaj donképen nem vagyunk tisztában azzal, hogy a jelenlegi állapotok szerint a katonatisztek illetményeinek megállapítása kinek a hatáskörébe tartozik. Én t. i. ugy látom, liogy a katonatiszti fizetési osztályok, a katonatiszti főbb- és mellékilletmények szabályozása eddigelé a végrehajtó hatalom körében eszközöltetett ugy a közös hadseregre, mint az azzal szükségkéjj azonos illetményű honvédségre nézve is. Semmi esetre sem volt ez a szabályozás a törvényhozás körébe adva. A végrehajtó hatalom körében eszközölt szabályozásnak megfelelően azután a költségvetési fedezet megszavazása a közös hadsereg tekintetében a delegáczió hatáskörébe, a honvédség tekintetében pedig a magyar országgyűlés plénumának hatáskörébe tartozik. En nem látom tehát semmikép indokoltnak azt a felfogást, hogy ebben a kérdésben bizonytalanság uralkodnék. így van a jelenlegi állapot szerint, a mi természetesen nem azt jelenti, hogy ez igy helyesen van, és hogy nekem, vagy nekünk nincs módunkban, hogy az alkotmányosságnak is megfelelőbben ezt a mai állapotot megváltoztassuk. Én ebben a véleményben voltam elejétől fogva, megengedem azonban, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam volt az, a ki ezt a nézetet már korábban is hangoztatta, és folytonosan emlegette ugy a delegáczióban, mint itt a parlament előtt is, hogy a katonatiszti illetmények szabályozása nem máshová, hanem a magyar törvényhozás természetszerű hatáskörébe tartozik. Ha a polgári köztisztviselők illetményeiről törvényt alkottunk, ha törvényben szabályoztuk a közös katonatisztek nyugdiját, ha törvényt alkothattunk a közös katonatisztek özvegyeinek és áiváinak ellátásáról itt a magyar országgyűlésen, a dolognak természete megengedi, hogy a tettleges szolgálat javadalmai is legalább a törzsilletmények tekintetében, magyar törvényben szabályoztasÍanak. Nem tudom felfogni, hogy ennek mi akadálya lehet, nem tudom felfogni, hogy micsoda szempontok szolgálhatnak bármely helyen akadályára annak, hogy ezt a kérdést törvényileg szabályozzuk. A delegáeziónak tisztán a fedezetre vonatkozó ha* táskörébe nem ütközik a törvényhozási szabályozás, de nem ütközik semmikép Ö felségének a hadseregre vonatkozó jogaiba, hatalmi körébe sem. Igaz kíváncsi volnék és óhajtanám az alkotmányosság szempontjából az ország érdekében tudni, hogy e tekintetben mi a honvédelmi miniszter ur felfogása, és méltóztatnék tájékozást nyújtani a tekintetben, hogy micsoda akadályai vannak annak, hogy ez a kérdés már csak a katonatisztek érclekében, a katonatisztek szerzett jogainak biztonsága érdekében is magyar törvénynyel és azzal egyenlő tartalmú osztrák törvénynyel szabályoztassék. Nem tudom, felvetette-e a kormány illetékes helyen ezt a kérdést és tett-e lépéseket abban az irányban, hogy ez a felfogás érvényesíttessék; de azt hiszem, ha nyomatékosan méltóztatik a magyar kormány ezt a felfogást képviselni, abban a helyzetben leszünk, hogy már ebben az évben, mikor a közös hadsereg tisztjeinek fizetésemeléséről lesz szó, a tiszti törzsilletmények, legalább a fizetés és lakbér, továbbá a tiszti fizetési osztályok magyar törvényben lesznek megállapítva. Igen kérem a t. miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ez a kérdés az alkotmányosságnak is megfelelően, a tisztek jogbiztonságának érdekében is igy oldassék meg, mert akkor lehetséges lesz ezzel kapcsolatban azt is kimondani, hogy a katonatisztek épugy, mint a polgári tisztviselők szerzett igényeiket, fizetéseiket és egyéb illetményeiket birósági utón is érvényesíthessék, mint a hogy az az állami és önkormányzati tisztviselőkre nézve a közigazgatási bíróság előtt lehetséges. Befejezem felszólalásomat, a mennyiben még csak két tényt kívánok röviden felemlíteni emlékeztetésképen a t. honvédelmi miniszter urnak. Az egyik az, hogy Magyarország számos törvényhatósága felirattal élt a kormányhoz, illetőleg a parlamenthez azon czél elérése végett, hogy a katonák fegyverviselése a szorosan vett szolgálat teljesítésére szorítkozzék, tehát, hogy az u. n. oldalfegyvert, a mi annyi bajnak kútforrása, a mi annyiszor zavarja meg a polgárok és katonatisztek közti jó viszonyt, csak a szolgálat alkalmával viseljék és ne engedtessék meg se a tiszteknek, se a legénységnek szolgálaton kívül az oldalfegyver viselése. Én tudom azt, hogy ez a felfogás a katonai körök felfogásával nem találkozik. Tudom, hogy ennek az az oka, mert bizonyos mértékben a dekórumhoz tartozik — de ez csak a katonatisztekre vonatkozik — hogy szolgálaton kívül is fegyverrel jelenhessenek meg. Részemről a dekórumot nem találnám csorbítva akkor sem, ha azt a katonatisztet polgári társaságban szolgálaton kivül oldalfegyver nélkül üdvözölhetnők. De a mi a legénységet illeti, ott már igazán nincs arra szükség, hogy mikor az a baka vagy huszár a korcsmába mulatni megy, magával vigye oldalfegyverét is. Nagyon érdekes statisztikát állithatnának össze az ország büntetőbíróságai meg a