Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. 163 dése. Az igen t. igazságügyminiszter ur Pető Sándor képviselő árnak adott válaszában reá mutatott arra, hogy a joggyakornokok helyzete gyökeresen javult, minthogy az előléptetési vi­szonyok sokkal kedvezőbbekké váltak. Én azon­ban még sem tudok megnyugodni a mostani helyzetben, mert még a vidéken is a joggya­kornokoskodási idő legalább három-négy eszten­deig tart el, a fővárosban pedig, részben igaz az illető joggyakornokok saját hibája folytán, 5—6 esztendeig is eltart. A joggyakornokok segélye pedig 1000 koronában van megállapitva, akkor, mikor egészen mások voltak ugy a meg­élhetési, mint az előléptetési viszonyok. Méltóztassanak elhinni, hogy én nem szok­tam a mostani folytonos fizetési mozgalmakkal szemben azon könnyelmű ós kényelmes állás­pontra helyezkedni, hogy minden fenntartás nélkül és tekintet nélkül a pénzügyi helyzetre, helyeseljem e mozgalmakat és a felelősséget másokra hárítsam; de mikor a joggyakornokok helyzetének gyökeres javítását kérem a háztól és elsősorban a miniszter úrtól, akkor nemcsak e 376 joggyakornok egyéni érdekét tekintem, hanem szemem előtt tartom a birói független­séget is. Méltóztassék elhinni, hogy mikor vala­kinek hét, sőt több sovány esztendőt kell eltöl­tenie, a míg az albirói állást eléri, s addig csak fizetésére van utalva, akkor a birói széket az illetők legnagyobb része eladósodottan foglalja el. És hiába helyezünk el a törvényekben ujabb és ujabb garancziákat a birói függetlenség meg­védésére, ha eladósodott birokkal akarjuk azt megvédelmezni! Én tehát ismételten kérem az igazságügyminiszter urat, — és tudom, hogy kérésemet jó helyre adresszálom — hogy ebben a tekintetben is a legközelebb gyökeres reformot behozni méltóztassék. Itt utalni kívánok az u. n. Polónyi-féle reformra is, mely a joggyakornokok helyzetén akként javított, hogy a jogtudori oklevéllel bíró joggyakornokok segélydiját 400 koronával fel­emelte. Ezt nemcsak azért nem tartom kielégi­tőnek, mert fél rendszabály és nem gyökeres javítás, de azért sem, mert nem tartom helyesnek és igaz­ságosnak, hogy a mikor a bíráknál nem kvalifiká­czionális kellék a jogtudori állás, akkor kerülő utakon hozassák be a jogtudori oklevél egy magasabb képesítésnél. Nem hiszem, hogy elér­hetnők azt a czélt, a melyet a miniszter ur közvetlen elődje óhajtott, hogy t. i. a birói kar nívója emeltessék, mert a szigor!atozásokkal egybekötött sok költség mellett a szigorlatozás elsősorban pénzkérdés és igy a szegényebb sorsuak esnek csak el a magasabb dotácziótól. Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogyha a jog­gyakornokoknál a kettős kategóriát fentartani kívánja, ugy inkább a szolgálati idő tekintetében állítson fel kategóriát akként, hogy a hosszabb szolgálati időt betöltött joggyakornokok részesit­tessenek magasabb dotáczióban. - • Végül egy anomáliára kívánnám felhívni a t. ház figyelmét, t. i. a díjtalan állásokra, melyek az utóbbi időben mindinkább szaporod­nak. A díjtalan állások kreálását általában nem tudom helyeselni, mert nem tartom az ál­lam tekintélyével sehogy sem összeegyeztethető­nek, hogy az állam a kínálat bőségét használja ki akkép, hogy ingyen dolgoztasson másokkal; de azért sem, mert igy azok jutnak álláshoz, kiknek kedvező anyagi körülményei lehetővé teszik, hogy ingyen dolgozzanak, mig a szegé­nyebbek leszorulnak. Igy van ez épen a jog­gyakornokok állásánál is, a hol kényelmi szem­pontból, miután nem került semmibe, egész csomó ingyenes és fölösleges joggyakornoki ál­lás kreáltatott és ez is egyik oka a torlódásnak, az előléptetés fennakadásának. De ha itt, a joggyakornoki állásnál, ez némileg még igazol­ható is azzal, hogy ez az állás az elméleti ismereteknek kibővítése a gyakorlati ismere­tekkel, még csak látszólagosan alapos in­dokot sem tudok találni annak igazolására, hogy milyen alapon alkalmaztatnak díjtalan állások a kezelő és segédszemélyzetnél. Itt díj­talan állások kreálása valósággal szégyenletes. Épen azért kérném a t. miniszter urat, szíves­kedjék felügyeleti jogánál fogva utasítást ki­adni, hogy ezek az anomáliák a legrövidebb időn belül megszűnjenek. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter ur kíván szólni. Günther Aníal igazságügyi miniszter: T. ház! Petrogalli Oszkár t. barátom felszólalására előre­bocsátom, hogy mikor ezek a személyzeti kérdé­sek elém kerülnek, ón mindig megdöbbenve gondolok arra a nagy személylótszámra, amely különösen a törvénykezés terén nálunk észlel­hető. Méltóztassék csak elgondolni, hogy ilyen bősége a személyeknek, ilyen óriási költsége a birói szervezetnek még Prancziaországban sin­csen, a mely pedig nálunk területre is, népes­ségre is, azt hiszem, valamivel nagyobb. Ott a költségvetés 40 millió frank, igaz, hogy ebbe a letartóztatási intézetek költségei nincsenek bele­véve, mert azok a belügyminiszter budgetjébe tartoznak. De mégis óriási anomália, hogy mig Prancziaországban 40 millió frankra, ná­lunk majdnem 54 millió koronára rúgnak az igazságügyi kiadások, ugy hogy mondhatom, valósággal a szervezésnek egyik nagy feladata lesz, hogy ezt a nagy személyzetet, természete­sen a perek számával együtt, redukálni kell. Nekem meg van a gondolatom, hogy a perleke­dés az a szenvedélye, amely itt Magyarországon észlelhető, valamiképen meggátolható és meg­fékezhető legyen, ugy hogy lehetségessé váljék, hogy a birói személyzet is kisebb keretek közé szoríttassák. De ezt megelőzőleg is gondoskodni óhajtok arról, hogy a VI. fizetési osztályba tartozó birák 21*

Next

/
Oldalképek
Tartalom