Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 májas 22-én, pénteken. 155 leküldteni a könyvtárba, hogy hozzák el nekem a btk. anyaggyüjteményét. Abban megtaláltam, hogy Csemegi Károly, a mikor a képviselőházban megindokolta a törvényjavaslatot, a btk. 172. §-ánál azt mondta, hogy ez a paragrafus csak a nemzetiségekre vonatkozik; akár magyar nemzetiség a román ellen, akár a román a magyar nemzetiség ellen, mert a nemzetiségi törvény konczepcziója az, hogy Magyarország összes lakossága képezi az egységes osztatlan magyar politikai nemzetet. De nem ez ellen csak nemzetiség — nemzetiség elleni izgatásról szól a törvény. Hát kérdem, hogy lehet nekünk izgatni a magyar nemzet ellen, a mikor mi is törvény rendelkezési alapján annak tagjai vagyunk. Markos Gyula: Ezt mi kérdezzük! Bredicean Koriolán: Maguk azt mondják és maguk vádolnak és maguk el is Ítélnek minket. Ezekben előterjesztettem megjegyzéseimet az igazságügyi tárczánál. Fentartom, hogy minden hatóság első sorban köteles a komolyság, nyugodtság keretén belül maradni. Az ilyen kifakadásokat, mint a milyeneket egyik másik ügyész mondott, kerülni kell. így el lehet egyik másik vádlottat Ítéltetni, a kedélyeket felizgatni, hangulatot kelteni lehet, de utóvégre is ez nem helyes igazságszolgáltatás. Az sem helyes, hogy az ilyen jjerekben a műveltebb esküdtek visszautasittatnak és az esküdtszékben csak iparosok, mesteremberek, parasztok, földművesek maradnak, a kiknek szenvedélyét könnyebben felverhetik saját polgártársaik ellen. (Zaj.) Ilyent önök tőlünk nem fognak látni, akkor a mikor hivatalosan működünk és e tekintetben én nem románokra, hanem magyarokra hivatkozom, a kiket én védtem a biróságok előtt, és magukat a biróságokat. E felszólalásommal t. ház kötelességemet véltem teljesíteni az igazságszolgáltatás érdekében és ajánlva ezen (.megjegyzéseimet a nagyméltóságú igazságügyminiszter ur figyelmébe, kijelentem, hogy a tételt részemről nem fogadom el. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan a vitát bezárom. Schuller Rezső: Személyes megtániadtatás ezimén kérek szót. Issekutz t. képviselőtársam néhány megjegyzést tett itt, a melyek, azt hiszem, tulmennek a tárgyilagos érvelés keretén és személyes megtámadtatást jelenteoek. Egyike ezen megjegyzéseknek az volt, hogy mi olyan eszméket hirdetünk, a melyek nem a mostani huszadik századba valók; hogy tehát mi egy olyan obskúrus világnézet képviselői vagvunk, a mely e korba bele nem illik. Erre nézve röviden azt bátorkodom megjegyezni, hogy én szívesen hirdetek egy olyan világnézetet, a mely egy nagy nemzet gazdasági haladásának alapfeltételét képezi és melyet a legtöbb nemzet legkitűnőbb szellemei is elfogadnak. A másik személyes megjegyzése a t. képviselő urnak az volt, hogy mi sem hiszünk és mi sem bizunk a mi nézeteink erejében és csak azért hirdetjük azokat, mert meg vagyunk győződve, hogy azok soha nem fognak az életbe átmenni. Ezt is azon komolyság és felelősségérzet megtámadásának tekintem, a melynek mindenkinél, a ki e házban felszólal, meg kell lennie. Én tehát e meggyanusitásokat visszautasítom és annak a nézetnek adok kifejezést, hogy nem ilyen módon fogjuk egymást megértéül, hanem csakis ugy, ha mindenki a másik nézetét tiszteletben tartja. Elnök: Az előadó ur kivan szólani? (Nem!) A miniszter ur kivan nyilatkozni. Günther Antal igazságügyminiszíer: T. képviselőház ! A vitában elhangzott néhány észrevételre kívánok reflektálni és e mellett rövid vonásokban meg akarom ismertetni azt a szellemet és irányt, a melyet igazságügyi politikámban követni szándékozom. (Halljuk ! Halljuk!) Ez az irány, a mint a törvényjavaslatok, a melyeket előterjesztettem és a melyek a házban tárgyalásra várnak, mutatják, más, mint a múlté. E múlt alatt a szabadelvű kormányrendszert értem. Szakítottam azzal az iránynyal, a mely egy félszeg doktriner politikát követett a törvényalkotásban, {Helyeslés.) a mely a nép szükségleteit, a mi hazai viszonyaink különösségeit számba nem véve, egyszerűen idegen intézményeket ültetett ide át; (Igaz! Ugy van!) törvényeket alkotott, a melyek alapján — hogy csak az én resszortom köréről szóljak — a judikatura kénytelen volt oly működést kifejteni, a mely nem értette meg e nemzet és e társadalom szükségleteit (Igaz! Ugy van!) és ez a társadalom még kevésbbé értette meg ezt a bírói ítélkezést. Ezt az irányt szabadelvű politikának hirdették, pedig, méltóztassék elhinni, nem volt az. Néha, nem is a legmegfelelőbb forrásból, utánozva vették át a sablonokat, átültették azokat a mi törvénykönyvünkbe és nem is vették észre, hogy azon nemzetek körében ezek a törvények, a melyeket átvettek ide, azért működtek jól, mert ott meg voltak egyéb társadalmi és szervezeti biztosítékok, a melyek c törvények jól működését elősegítették. Hozzánk átvették csak magukat a törvényeket; minden garanczia, a mely ott volt társadalmi és szervezeti tekintetben, az elmaradt. És a mikor azután itt nálunk az itt átvett sablonok alkalmazása folytán beállott a társadalmi erők megbillenése, beállott egy felfordulás, bekövetkezett az, hogy a társadalom erősebb és élelmesebb része ránehezedett a gyöngébbre és a tehetetlenre és azt zsákmányul használta fel, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) akkor azok, a kik ezt cselekedték és azok, a kiknek ezek a törvények hasznot hoztak, azt mondták, hogy. 20*