Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

148 330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. kezdése oly fonák, liogy ilyet az egész perrendtartásban alig lehet találni. Egy felmentett vádlott, a ki egy kisebb bűncselekményért volt vádolva, a törvényszéknél felmentetik és az ügyész megfelebbezi a kir. táblához, annak el kell menni arra a tárgyalásra, ha szükség van rá, ha nincs, mert ez a szakasz kétfélekép értelmeztetik a táblák szerint. Fenyvesi Soma : Bég segítettek ezen a gyakorlatban ! Pop Cs. István : Ép most volt egy esetem, hogy 10 vádlott hazament azért, mert két felmentett vádlott nem jelenhetett meg. A nélkül, hogy a közvetlenség és a szóbeliség hátrányára egy lépést is tennénk, ki lehetne ezt is küszöbölni. Számtalan intézkedés és módozat volna, mert igy, a mint mondám, ez az egész perrendtartást idegenné teszi nálunk. Bó'vebben ezekre kiterjeszkedni nem akarok, csak még felhozom a mi oly sok kellemetlenséget okozott másoknak és oly sok félreértésre adott okot és ez a sajtóvétségekre vonatkozó 567. §. Ezt a szakaszt értelmezik nagyon sokszor igen furcsa módon és ezen szakasz alapján sajtótermékeket lefoglalnak, még mielőtt azok szétküldettek volna, mielőtt azok az előfeltételek beállottak volna, melyek a bűnvádi eljárás tekintetében szükséges hogy fenforogjanak. Vagyis a czenzura a szó legszorosabb értelmében le van fektetve ezen paragrafusban, a mely épen a sajtószabadság nagy elve érdekében kiküszöbölendő. Én szeretem a sajtót, annak hive vagyok és azt hiszem, hogy csak teljes sajtószabadság mellett lehet a sajtó visszaéléseit megsemmisíteni, mert a mint Deák Ferencz mondotta : én egyetlen egy paragrafust alkotnék a sajtótörvény tekintetében: ne hazudj; ha ez volna a törvény, akkor megszűnnének a visszaélések. (Zaj.) A mai szellem, a mai kor szelleme nem tűr béklyókat, a mely előre tör bármely retrogád intézkedésekkel szemben. Ezt a szakaszt nem tűri meg, ez a szakasz nem szabadelvű, ez reakezionárius, ez tényleg alkalmas arra, hogy ha valaki akarja, a cabinet noirt meghonosíthatja. T. ház! Egy fontos és nagy kérdés vár megoldásra, ós pedig abból kifolyólag, a mit Nagy Dezső t. képviselőtársam felhozott, a becsületsértési és rágalmazás! eseteket illetőleg, illetőleg a becsület megvédése tekintetében. És e tekintetben talán kevés hive van a felfogásnak, hogy a becsületsértési és rágalmazási perek az esküdtbiróságok elé tartozzanak. Én inkább bízom a szakbiróságban, a mely jirekautelákkal, nagy felelősséggel dönt egy ilyen perben, mint a különböző fluktuáezióknak kitett esküdtek döntenek. De a mikor ezt megállajntom, ugyanakkor nem mulaszthatom el azt is kijelenteni, hogy a nemzetiségi kérdés óléból azonnal veszíteni fog, a mint ezek a nemzetiségi sajtóperek, az u. n. izgatási perek a szakbiróságokra bízatnának. Csodálkozással olvastam, tudom, hogy van a kormánynak egy román nyelven irt lapja, az Ungária; ez határozottan első vagy második programmpontként kéri, követeli a kormánytól, hogy ezek a perek vétessenek ki az esküdtszéki hatáskörből és utaltassanak szakbiróság elé. Mert talán nem kell, hogy bó'vebben indokoljam, hogy minden körülmények között az a nagyközönségből kisorsolt tizenkét esküdt egészen más impresszió alatt dönt, mint a szakbíró, a ki minden körülményt mérlegel és tudja, hogy minden hibáért felelős nemcsak a törvénynek, hanem saját becsületének és nimbuszának is. Látták önök, hogy mikép történik egy nemzetiségi per letárgyalása. Az összes lapok írják, hogy holnap szenzácziós j>er lesz, borzasztó támadás a magyar állameszme és magyarság ellen; előkerülnek azok a vakondok, a kik Magyarországot, nem tudom, alapjaiban akarják szétrobbantani. Ezt elolvassa az a különben is elfogult polgár, a ki egészen elfogultan már előre is abban a vádlottban egy bűnöst lát. Nincs ez igy, ha szakbiróságok előtt tárgyalják az ilyen ügyeket, mert a szakbiróság mégis jobban mérlegeli a körülményeket és tudja, hogy mi köti őt e tekintetben. Hivatkozhatnám a Curia gyakorlatára, hogy mikép dönt a Curia oly esetekben, mikor mint a szakbirósághoz kerülnek fel hozzá az u. n. izgatási ügyek. Egészen máskép minó'siti a cselekményt. Ugyanabban az inkriminált tényben, melyért az esküdtbíróság súlyosan sújt, a Curia nem talál büntetendő cselekményt. Ez a fonákság és ez az, mi a nemzetiségeket óriási módon felizgatja, mert, a mint mondotta egy szocziálista, tudja biztosan, hogy mikor az esküdtbíróság elé megy, ugy tanították ki, hogy itt feltótlenül ülni kell. Azt hiszem, hogy ezzel az állam érdeke csorbát nem szenvedne, mert az államnak nem állhat érdekében, — az államnak, nem a politikának — hogy minden utón és minden bokorban hazaárulót fedezzenek fel. Az állani tekintélye nem tűri ezt ós nem kívánja sem minisztereitől, se ügyészeitől, hogy minél több hazaárulót mutassanak ki, hogy minél több veszélyeztetett végvárakról beszéljünk. Örvendjen a magyar állam, mert olyan nemzetiségek kevés helyen vannak, olyan békés polgárok, mint nálunk. (Mozgás.) Mi, a kiket önök izgatóknak szoktak bélyegezni, elsők vagyunk, a kik törvénytiszteletre tanítjuk a népet. Ilyen körülmények között azt a véghetetlen hadjáratot, a melyet a sajtó ellen megindítottak, nem értein. Ilyen.nehéz kérdéseknél higgadt mérlegelésié van szükség. Mindaddig, a mig nap-nap után mindenért perbe fogják az embereket, békét teremteni r.em lehet. Mi magunk is szükségesnek tartjuk, hogy ' legyen sajtó, akarjuk, hogy népünknek legyen olyan orgánuma, a melyből ismereteket szerez-