Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 lépni, holott a másik felfogás következetesen keresztülvive a teoretikus anarkizmusra vezet. Ha a dolog ezen lényegét szem előtt tartjuk, akkor azok a jelszavak sem lesznek reánk nézve valami különös befolyással. A szabadelvüség, a demokratizmus tulaj donképen nem önczél, hanem csak utat akar megjelölni, a melyen az élet követelményeinek legjobban lehet eleget tenni. Ezzel szemben kimutattuk, hogy ezeknek az elveknek a priori semmi bizonyitó erej ük nincs, csak annyiban, a mennyiben a tapasztalat azoknak helyességét igazolja. Ezen a téren pedig már a megegyezés sokkal könnyebb lesz, most már csak azt kell tennünk, hogy a czélszerüségi szempontokat egymással szembeállítsuk, de a mumus, a jelszó, mely az embereket annyira egymásra uszitja, már elvesztette a hatását, most már nincs sablonról szó, hanem csak a gyakorlati ész alkalmazásáról. A gyakorlati ész pedig parancsolólag az követeli, hogy az országnak legyen erős fejlődésképes parasztsága, ugyanolyan középosztálya, hogy az ország lakosságának a szaporodása mesterséges eszközökkel meg ne akadály oztassék és hogy az ország társadalmi erejének fejlődéséhez az ut megnyittassék. Miután azt hiszem, hogy a törzsöröklési jog mindezekre a követelményekre nézve üdvös hatással lesz, bátor vagyok azt a t. igazságügyminiszter ur, a t. kormány és a t. képviselőház jó indulatú figyelmébe ajánlani. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Dobroszláv Péter! Dobroszláv Péter : T. ház ! Nálunk az igazságügy terén rendkívül nehéz helyzetünk van azért, (Halljuk/ Halljuk!), mert mig az államnak elsőrendű érdeke az, hogy az igazságügy terén is a nemzeti eszme és a magyar államnak egysége és magyar állani legelsőrendü érdeke érvényesüljön, addig másrészt számolnunk kell azon honpolgárokkal, kik nem tudva a magyar nyelvet, mégis az igazságot kereshessék, hogy a bíróságnál épen a magyar nyelv nem beszélése folytán előálló nehézségek minél kisebbek legyenek. Ha tehát ez a két érdek egymással némileg szembeáll, nagyon természetes, hogy elsősorban magának az államnak elsőrendű érdeke kell, hogy érvényesüljön. A mi az igazságügynek különösen magyar szellemét illeti, s magát a magyar nemzeti eszmét, kijelenhetem, hogy oly tapasztalatokra jutottam egyben-Hiásban, a melyek épen az igazságügy terén az alkotmányos közjogi helyzetünknek nemcsak negligálása, hanem az elleni támadásnak minősíthető. Nevezetesen az ügyvédség terén vannak olyan tapasztalataim, a melyeket szó nélkül hagyni nem lehet, a melyeket az igazságügyminiszter ur figyelmébe ajánlok. Csak egy-két példát említek, a melyek igazolják az elvet -és egyúttal anyagul szolgálnak az igazságügyi kormánynak arra, hogy a készülendő ügyvédi rendtartás terén mily szempontok érvényesüljenek. A perifériákon tapasztalhatók ezek a viszásmájus 22-én, pénteken. 141 ságok, ott, hol már az igazságügyi kormány erős keze, ellenőrzése, felügyelete oly éberül nem is tud érvényesülni. Nevezteseen : daczára annak, hogy Magyarországon minden egyes ügyvéd a magyar alkotmányra, közjogra tesz esküt, tehát mint csak magyar ügyvédet ismeri alkotmányunk, közjogunk, ennek daczára azt látjuk, hogy külső megnyilatkozásaikban az ügyvédek közül sokan vannak, nem magyar ajkú polgárok közül származó ügyvédek, kik az államnak, alkotmányunknak azt az első elvét, hogy mint magyar állampolgár egyúttal magyar ügyvéd, negligálják, nevezetesen külső megnyilatkozásaikban ; igy ügyvédi ezimtáblákon azt tapasztaljuk sok helyütt, hogy ügyvédek kizárólag más nyelvű czimtáblákat alkalmaznak. Daczára annak, hogy egyes kamarák, elsősorban a temesvári, aradi ügyvédi kamara ebben az irányban erős akcziót indított, fegyelmit indítottak azon ügyvédek ellen, kik tüntetésszerüleg a magyar állam ezen követelménye ellen cselekedtek, hol rosszakaratot, rosszhiszeműséget észrevettek, mégis azt látjuk, hogy ezen ügyvédek részéről ezen tüntetések meg nem szűnnek, és most is sok helyen látjuk, hogy nem magyar nyelvű táblák vannak az utczán, a kapu alatt, igazolásául annak, hogy az illető tüntetésszerüen igazolni akarja, hogy ő nem magyar ügyvéd, hanem kizárólag román vagy német, illetőleg szerb ügyvéd. Sőt az ügyvédi irodákban az idegen nyelvet alkalmazzák a könyvvezetésben is, ugy hogy a magyar állam ellenőrzése nemcsak nehezítve, hanem lehetetlenné van téve és az ügyvédi kamaráknak nincs meg az az eszköze, hogy ezen a téren a teljes ellenőrzést gyakorolhassák. Midőn azt látjuk, hogy nem talán azért, hogy a közönség és a nem magyar ajkú polgárok könynyebben hozzáférhessenek az ügyvédhez, nem vették le a figyelmeztetés daczára ezt a czimtáblát, midőn látjuk, hogy a könyvvezetésben, a külső megnyilatkozásban ezen ügyvéd szembehelyezkedik a magyar állani nyelvi egységével, tehát érzületében, gondolkodásában kikapcsolja magát az egyetemes magyar ügyvédi karból, akkor a legszigorúbban kell az igazságügyi kormánynak fellépni, és hogyha az egyes esetekben nem is orvosolható, de a bekövetkezendő ügyvédi rendtartás életbeléptetése alkalmával ezt az anyagot fel lehet használni arra, hogy ezen anomália egyszer s mindenkorra megszüntettessék. Egyrészt tehát az ügyvédi kamarák teljes autonómiája kell, hogy megóvassék és egyúttal az ellenőrzés is beviendő, azáltal hogy az igazságügyi kormányt legmagasabb felügyeleti és ellenőrzési jogánál fogva tegyük képessé törvényileg arra, hogy a legkisebb faluban élő ügyvéddel szemben is, midőn tímtelőleg lép fel a magyar állam egységével szemben, a megtorló lépéseket a legerélyesebben megtehesse. Bátorkodom még röviden felhívni a t. háznak és különösen az igazságügyi kormánynak figyelmét azokra a visszásságokra, a melyeket tapasztaltam, a melyek nem specziálisak, a melyek