Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 hogy pb e

gy gyakorlati esetet hozzak fel, a bíróság által már január elején meghozott Ítéletek méc májusban sincsenek expediálva. El sem hinné az ember, hogy négy-öt hónapig tart, míg a bíróság által meghozott, esetleg alig pár sorból álló ítélet a fél kezéhez jut. Ez természetesen a bíróság tekintélyének rovására megy és a felek érdekeit a legnagyobb mértékben sérti. Ezeknek az állapotoknak egyedüli és kizárólagos oka az én informáozióm szerint az, hogy ott megfelelő segédszemélyzetben, segéderőben hiány van. Hét-nyolcz-tiz dijnoknak vagy Írnoknak oda való elhelyezése és kinevezése ezen az egész országra, különösen a kereskedelmi ügyekre bénitólag ható anomáliának rögtön véget vetne. Ugy tudom, hogy a kereskedelmi törvényszék elnöke, a kiről mindenki tudja, hogy kiváló adminisztratív erő és bizonyára nem ő az oka annak, hogy az expediezióban ilyen hallatlan lassúság következett be, már több izben felterjesztést intézett az igazságüg}miiniszteriumhoz, ennek orvoslása végett. Minthogy pedig ezen, a főváros közönsége, de az egész ország jogkereső közönsége által érzett hiány orvoslásához mindössze csak pár dijnoknak és Írnoknak kinevezésére volna szükség, — talán ideiglenes dijnokok is elegendők volnának — minthogy ez a költség csak pár száz, vagy mondjuk ezer koronát tenne ki, van szerencsém felhívni az igazságügyminiszter ur figyelmét arra, hogy ezen, a kereskedelmi törvényszéknél uralkodó, teljesen szokatlan és teljesen érthetetlen és tarthatatlan állapoton, hogy hónapokig hevernek elintézett akták, inig azok leírásra és expediezióra kerülnek, — minthogy ez igen csekély eszközökkel és csekély költséggel orvosolható volna — szíveskedjék segíteni. Hogy mennyire el vannak hanyagolva ezen másodrendű teendők a kereskedelmi törvényszéknél, arra elég példa az, hogy a kiadóhivatal főnöke már a múlt év vége felé meghalt, de állása még ma sincs betöltve. A birák ott igazán emberfeletti erővel dolgoznak. 20—25.000 aktája van a kereskedelmi törvényszéken egy bírónak, a melyet szorgalmasan, erejét meghaladó buzgalommal elintéz. Körülbelül annyi aktája van egy referensnek, mint a mekkora egy vidéki törvényszék ügyforgalma. Ezeket kellő módon és kellő időben ellátják és az expediczió vagjús ezen másodrendű teendő az, a mely ezen igazságszolgálatási eljárás gyors lebonyolításának útjában áll. Felhívom az igazságügyi kormány figyelmét arra a meglehetősen szomorú helyzetre, a melyben a budapesti joggyakornokok vannak. Budapesten — előttem van a táblázat, hiszem ezt talán jobban méltóztatik ismerni, mint én — öt-hat-hét éves joggyakornokok vannak, a kiknek ügyvédi és birói vizsgája is van. Azt hallom, —- szinte képzeltem, hogy ezt a kifogást hallom majd — hallottuk már máskor is, a múltban, hogy menjenek a vidékre. Azt is megpróbálták. Mert nem állja meg az a kifogás sem a helyét, a mit nem egyszer hallottunk hangoztatni, hogy még egy háromemeletes házért május 22-én, pénteken. 135 sem megy ki a budapesti joggyakornok vidékre jegyzőnek vagy albirónak. Megpróbálták többen, pályáztak és nem volt semmi eredménye. Mert a vidéken is vannak aspiránsok, a kik megfelelők és alkalmasak és én nem is veszem rossz néven, hogyha az illető törvényszék vagy tábla területén levő alkalmas jelöltek előnyben részesittetnek egy más tábla területéről való pályázóval szemben. .. Nézetem szerint másként lehetne segíteni a dolgon, még pedig ugy, hogyha a budapesti joggyakornoki és jegyzői státusba kedvezőbb arányszámot méltóztatnék a t. igazságügyi kormánynak kezdeményezni. A dolog ugyanis ugy áll, hogy Budapesten van 110 joggyakornok és 115 jegyző, vidéken pedig van 266 joggyakornok, tehát alig valamivel több mint kétszer annyi, a mennyi Budapest területén van és 818 jegyző. Jegyző tehát majdnem négyszer annyi van vidéken mint Budapesten. Itten pedig a fővárosban csaknem annyi a jegyző, mint a joggyakornok. Nem csuda tehát, ha itt előmenetel nincsen. Ez pedig különösen sérelmes azokra nézve, a kik az igazságügyi kormányzat által hangozatott elvvel lettek a birói pályára csábítva, hogy ott szívesen látják az ügyvédeket és előnyben részesülnek azok, a kik ügyvédi diplomával kezdik meg hivatali működésüket. Azok a fiatal ügyvédek elmentek oda joggyakornoknak és daczára a becsületes és komoly munkájuknak, 5—6, sőt 7 évig kénytelenek a joggyakornoki staUumban megmaradni, mert előbbre menni nem tudnak. Bátor vagyok az igazságügyi kormányzat figyelmét még általában az igazságügyi szolgálatban lévő segédszemélyzet helyzetének a javítására is felhívni. Körülbelül 9000 napidíjas dijnok van az igazságügyi kormányzat szolgálatában. Van továbbá 2000 irnok, mintegy 500 irodatiszt és 50 irodaigazgató. A mikor tehát a dijnokok és az írnokok száma 11.000, az irodatisztek száma pedig csak 500, az irodaigazgatóké pedig 50, akkor a legmagasabb fokra, az irodatiszti vagy igazgatói fokra ugyan mikor juthatnak fel az előbbiek, a mikor ilyen aránytalanság áll fenn a különböző állások között ? Legtöbbnyire csak életük őszén juthatnak el az Írnokok oda, hogy irodatisztekké lehessenek. 8—10, sőt 15 évig eldijnokoskodnak és a legjobb esetben is csak irnok lesz a dijnokokból és életük fogytáig megmaradhatnak abban az állásban, daczára a legbuzgóbb, a legszorgalmasabb, legbecsületesebb munkájuknak. Én tehát arra kérem a t. igazságügyi kormányt, hogyha már a birák és ügyészek helyzetén lényegesen javított, jó volna ezeknek a kis exisztencziáknak a helyzetén is javítani. Ugyanez áll a bírósági szolgákra nézve is. Azt hiszem, hogy igen csekély száma neveztetik ki a bírósági szolgáknak, a legnagyobb része napidíjas és az marad élete fogytáig. A segédtisztek és szolgáknak a legnagyobb baj különben az, és az előléptetést úgyszólván lehetetlenné teszi az, hogy a létező törvények folytán ezen állások betöltésénél elsősorban a katonaságnál kiszolgált altiszté-