Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

május 21-én, csütörtökön. 107 329. országos ülés 1908 Operánál, és azok az igények ki fognak-e elégíttetni. Bátor vagyok az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat kérdezni a tekintetben, hogy azzal a szubvenczióval, mely jelenleg előirányozva van, ezen 775.000 korona szubvenczióval ezek az igények ki fognak-e elégíttetni? Teljes igénynélküli állapot egyáltalában nem teremthető nemcsak az operaházi tagoknál, de sehol az országban ; mégis vannak bizonyos igények, melyeket ki kell elégíteni azért, hogy békés és nyugodt állapotokat teremtsünk. Azért voltam bátor felszólalni e kérdésben, hogy talán bizonyos felvilágosítást nyerhetnék az igen t. miniszter úrtól a tekintetben, hogy amaz igények kielégítése az idén meg fog-e történni ? Szmrecsányi György jegyző: Eátkay László! Rátkay László : T. képviselőház ! Számolok azzal, hogy a részletes vitánál vagyunk és épen azért f gesz röviden csak egy kérdést, s azután egy kérést intézek a t. miniszter úrhoz. Kérdésem vonatkozik a Nemzeti Színháznak újra való építésére. Megvallom őszintén, hogy azt a tervet, a melyet olvastam a múltkor, hogy a t. miniszter ur a Nemzeti Színháznak újraépítését összekötötte a budai állandó színház kérdésével, én nem tartom szerenesésnek, és pedig azért, mert a Nemzeti Színházat még ideiglenesen sem lehet a balparti részről, vagyis Pest városából átvinni bizonyos rövid időre Budára. Épen ezért kérni fogom a t. miniszter urat, tájékoztasson bennünket, mert ez a kérdés minket közművelődési és — a Nemzeti Színházat tekintve — a szabadság szempontjából is mindig érdekelt; tájékoztasson bennünket arról, hogy az épités kérdésében ez a terv, melyet a múltkor hallottunk, el van-e már ejtve, a két gondolat szét van-e szakítva, a mint hiszem, hogy igen, és külön fog-e megoldatni a Nemzeti Színház kérdése és külön a budai állandó színház kérdése. Kérésem pedig vonatkozik arra, hogy - a t. miniszter ur a színházak kérdését, vele a Nemzeti Színház és a vidéki színművészet kérdését is szíveskedjék legnagyobb gondozása és gondoskodása tárgyává tenni. Tudom, hogy a t. miniszter ur most vette tárczája ügykörébe e kérdést; számolok azzal is, a mit tegnap méltóztatott mondani, hogy bizonyos határai vannak az emberi agynak, s olyan nagy a munka, hogy mindenre nem terjedhet ki; azonban a t. miniszter ur bizonyára tisztában van azzal, hogy a magyar színművészet kérdése nálunk nemcsak a művészet kérdése, hanem mindig és ma is és valószínűleg a jövőben is a szabadság kérdése is lesz. Méltóztassék ezt a kérdést ugy tekinteni, hogy ne abban a mostoha sorsban legyen, a miben azelőtt volt a belügyminisztériumban, hogy nem tekintették egyébnek, mint egy ügyosztály kérdésének, hogy a színházak kérdése sohasem volt egyéb, mint akta-kérdés, s ebből a szempontból lett elbírálva. Méltóztassék a t. miniszter urnak a most már kormányzása alá jött kérdést egészen gondozása tárgyává tenni, és ha nem maradna hely, — de fog maradni, biztosit engem a t. miniszter urnak magas látköre, fog maradni hely az agyban, — vegye még a sziv és a lélek gondozásába is. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter ur kíván szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! A mi Bedőházy t. barátom kérdését illeti, csak annyit mondhatok, hogy az Operaház ezen rendkívül érdemes személyzetének, az énekkar, a zenekar és munkásszemélyzetnek igényei drágasági pótlék vagy illetményeknek bármely alakban való javítása iránt most tárgyalás alatt vannak. Hiszem, hogy az Operaháznál mutatkozó rendkívül kedvező bevételek, a melyek a múlt évadbelieket, sőt minden eddig ismert évadbelieket és az előirányzatot is tetemesen túlhaladják, talán lehetővé fogják tenni, hogy lényeges költségemelés nélkül a személyzet méltányos igényeinek eleget tegyek. Most tehát talán nern volna helyes a részletekről messzebbmenőkig nyilatkoznom. A mi a Nemzeti Színházat illeti és t. barátom felhívását, mindenki, a ki ezzel az ügygyei foglalkozik, úgyis tudja, milyen égető kérdés az, hogy a Nemzeti Színháznak uj otthont teremtsünk. (Igaz! ügy van!) Minthogy azon helynek jogi természete, a melyen a színház épült, szükségessé teszi, hogy megint ott épüljön fel az állandó Nemzeti Színház, valahogyan kell gondoskodni a Nemzeti Színház ideiglenes elhelyezéséről. E tekintetben igen sok kombináezió merült fel, a melyek mindegyike, hogy ugy mondjam, tárgyalás alatt van. Ezen kombinácziók egyike az volt, hogy a Nemzeti Színház ideiglenes elhelyezését a jobbparti állandó színház létesítésével hozzuk kapcsolatba. Abban nem értek egyet t. barátommal és lehetetlen dolognak nem tartottam volna, ha lehetséges lett volna, az Erzsébet-híd kellő közelében, a Döbrentey-térre az ideiglenes színházat felépíteni. Minthogy azonban ezen kombináezió legyőzhetetlen akadályokba ütközött, ennek folytán a Nemzeti Színház ideiglenes elhelyezésének kérdését teljesen el kellett választani a budai színház kérdésétől és önálló megoldást kell, hogy nyerjen. Hogy milyen irányban, arról most nem nyilatkozhatom, de a kérdés égető és azzal foglalkozom. A mi t. barátom azon általános felhívását illeti, a melyben a magyar színészetet, különösen a magyar vidéki színészet ügyét figyelmembe ajánlotta, biztosithatom t. barátomat és a házat, hogy én minden felhívás és figyelmeztetés nélkül is ezen ügynek nemzeti és erkölcsi fontosságát teljesen méltánylom, azt ebből a szempontból fel is karolom, és egyéb teendőim által nem érzem magamat felmentve az alól, hogy azt gondozzam. Tettem már kezdeményező lépést ebben az irányban, a melyet őszinte megelégedésemre az összes érdekelt művészi körök nagy lelkesedéssel fogadtak, midőn azt az általános figyelmeztetést intéztem 14*