Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. 97 XXVII. t.-cz. 17. §-a alapján beszerzendő zászlók, czimerek és történelmi szemléltető képek költségeire 150.000 korona. Elnök: Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző" (olvassa): 2. rovat. Felekezeti és községi iskolai épitkezések állami segélyezésére 25.000 korona. Elnök: Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : Gazdasági ismétlő iskolák. Rendes kiadások. XXI. fejezet, 22. czim. Kiadás. Rendes kiadások 330.254 korona. Elnök: Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : Kisdedóvóintézetek és menedékházak. Rendes kiadások. XXI. fejezet, 23. czim. Rendikvüli kiadások. Beruházások. VI. fejezet, 8. czim. Rendes bevételek. IX. fejezet, 18. czim. Kiadás. Rendes kiadások 1,393.260 korona. Elnök : Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Beruházások. Kisdedóvodák és menedékházak épületeinek helyreállítására és építkezésekre 150.000 korona. Elnök: Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : Bevétel, Rendes bevételek 20.931 korona. Elnök : Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa): Népnevelési intézetek közös szükséglete. Rendes kiadások. XXI. fejezet, 24. czim. Rendkívüli kiadások. Beruházások. VI. fejezet, 9. czim. Kiadás. Rendes kiadások 1,266.100 korona. Hajnód Ignácz ! Hajnód Ignácz: T. képviselőház! A vallásés közoktatásügyi miniszter urnak ténykedése megérdemli mindazokat az elismerő dicséreteket, a melyek itt a közoktatásügyi tárcza költségvetésének általános tárgyalása alkalmával elhangzottak. Az egész ország visszhangzik ezen elismeréstől, és dicsérettől, és azért kérem, engedje meg, hogy én is a tisztelet és bizalom adóját rójam le azon fáradhatatlan, bölcs és kitartó munkásság előtt, a melylyel ő nagyméltósága az oktatás, nevelés terén uj korszakot alkotott. Nem is volna értelme az én felszólalásomnak... Förster Ottó : Igaz ! (Derültség.) Hajnód Ignácz: ... ta'án nem épen igaz, mert hiszen az általános tárgyalások során oly széles mederben folyt a vita és oly mérvben fejtetett fel az illető felszólalók által ez a kérdés, hogyha nem látnám azt, t. képviselőház, hogy felszólaló t. képviselőtársaim a Székelyföldön jelentkező bizonyos mizériákról tudomással nem birnak, akkor nem is fárasztanám felszólalásommal a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Egy ország erkölcsi értéke attól függ, t. képviselőház, hogy a benne fekvő városok micsoda szellemi, erkölcsi és műveltségi fokot tüntetnek fel. Epén azért, hogyha igaz az, hogy az ipar, kereskedelem és földmivelés terén a városok vannak hivatva arra, hogy a község kevésbbé értelmes KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. lakosságnak irányt és példát mutassanak, akkor kétszeresen áll ez a tétel a közoktatásügynél, mert tagadhatatlan, hogy a kevésbbé értelmes községi lakosság még ma is az, a melyre a nevelés és oktatási terhek reánehezednek, és épen azért szükséges, hogy a városok iskolái egy kissé megfelelőbb elbánásban részesittessenek. Bátor vagyok, t. ház, egy példára hivatkozni. Ezelőtt húsz évvel Csikszereda város iskolája államosittatván, az államkincstár a város tulajdonába adott át egy palotaszerű, mintegy 80.000 korona értéket képviselő, négy tanteremmel felépitett iskolát teljes felszereléssel és négy megfelelő tanerővel. Sajnálattal láttuk, t. ház, hogy a lefolyt húsz év alatt oda jutottunk, hogy a mig eddig húsz éven át ettől az iskolától vettek példát a szomszéd községek, addig ma Csikszereda város iskolája az iskolafejlesztés terén majdnem az utolsó helyet foglalja el. Ha igy áll a dolog, t. képviselőház, akkor ne csodálkozzunk, hogy Csik vármegye 26.000 lakosának csupán 55%-a látogatja az iskolát és ne csodálkozzunk azon sem, hogy a lakosságnak 45%-a még ma sem tud irni és olvasni. Nem akarom én e tekintetben a legkevésbbé sem vádolni a jelen közoktatásügyi kormányt, hiszen két évi odaadó munkálkodása alatt bizonyságát adta annak, hogy többet tett ezen a téren, mint tán az összes közoktatásügyi kormányok negyven esztendő alatt. De a mikor a várakozások és remények szálai, a melyekkel a székelység el volt telve, immár szakadoznak, kénytelennek éreztem magamat felszólalni és kérni a t. közoktatásügyi miniszter urat, hagy ezen mizerábilis állapotokon mielőbb segiteni méltóztassék. És hogyan vannak ezek a vármegyei iskolák felszerelve, t. \ ép visel őház ? Hiszen az egész magyar államban példátlanul áll az az eset, hogy most, a huszadik században az államnak van egy területe, a hol az a fiatal gyermek öt hónapon át, a hátán hordja a tüzelőfát és azt sem tudja, az az ártatlan fiu, hogy a fát gondozza-e, a tankönyveire vigyázzon-e, hogy a taneszközeit ne hullassa el, vagy pedig megőrizze-e a gyenge lábát és gyenge kezét a megfagyástól. Ezen az állapoton igen könnyen lehetne segiteni azáltal, hogy ha már az államkincstár nincsen abban a helyzetben, hogy ezt az iskolát tűzifával felszerelje, akkor legalább a községet magát lehetne kényszeríteni arra hatóságilag, nehogy öt hónapon keresztül kinozzák azt a szegény gyermeket az üyen igazán ázsiai állapotokkal. Segiteni lehetne azáltal, ha elrendeltetnék, hogy minden egyes család egy szekér tűzifát szállitson be az iskolába, a mi körülbelül egy köbméternek felel meg, a melylyel nemcsak az iskolát, de tán a tanitói lakást is fűteni lehetne. összes közoktatási törvényeink eddig oda irányulnak, hogy az állami, községi és felekezeti tanitók között az összhangot lerombolják, és nem oda törekszenek, hogy őket egyesítsék, egyenlő dotáczióban részesítsék, szóval hogy közöttük, semmi különbség ne létezzék. Mert hiszen ugyan13