Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

316. országos ülés 1908 május 6-án, szerdán. Sí séges magyar nemzeti kiépítésére van szükségünk. s akkor jó hazafiságuktól vezéreltetve nem kívánhatják azt, hogy az állam egységes jellegének rovására anyanyelvüknek engedményeket és kedvezményeket adjunk. (Igaz ! ügy van !) T. ház ! E kérdéssel, a nemzetiségi kérdéssel, én nem ma foglalkozom csak. Ezt tanulni nem lehet, ebben születni kell. ebben élni és felnőni kell, hogy azt az ember megérthesse. Könyvből ezt nem lehet megtanulni, különösen nem specziális helyi viszonyok ismerete nélkül. En azt tartom, hogy más czél minket nem irányithat, rnint az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének czélja. Minden engedményt, a melyet ennek rovására teszünk, ha látszólag, momentán nem is sérti érdekeinket, mégis engedmény és ezért nem volna szabad azt megadni. T. ház ! Több mint tiz év előtt volt alkalmam egy igen befolyásos akkori német államférfiuval beszélni. Arról volt szó, hogy vájjon a németségnek mi az érdeke. Az-e, hogy itt ezen a földön a nemzetiségi törekvések fejlesztésével és kielégítésével a németajkuak germán jellegüket megtartsák, vagy pedig, hogy az egységes magyar nemzeti állam kiépíttessék. Hosszú beszélgetések folytak e tekintetben köztünk, de ez nem tartozik ide. Ide csak az tartozik, a mit hét-nyolcz évvel ezelőtt megírtam a Magyar Közéletben megjelent egyik czikksorozatomban, hogy t. i. az illető német államférfiunak álláspontja az volt: nekünk, a német birodalomnak tekintettel különösen az osztrák züllő viszonyokra és a hármas szövetségre, nagyobb érdekünk az, hogy az egységes magyar nemzeti állam kiépüljön, mint hogy az a néhány százezer németajkú magyar állampolgár nyelvét megtartsa. Ebben is benne van, t. ház, az, hogy az egységes magyar nemzeti állam kiépitése olyan kérdés, a mely nemcsak minket érdekel közvetlenül, hanem érdekli a dinasztiát is, mely az egységes magyar nemzeti államban biztosíthatja legjobban a maga trónját, s érdekli azon szövetségi viszonyt is, melyben a nagy német állammal vagyunk. (Zaj.) T. ház ! Ugy látom, nem méltóztatnak szívesen meghallgatni azokat, a miket mondok, (Halljuk ! Halljuk!) s kérdik, hogy ilyen beszédet, a mint igen t. szomszédom mondja, minek is mondok most, mikor már olyan késő van. Szilassy Zoltán : Azt nem én mondtam! (Derültség.) B. Bánffy Dezső: T. ház ! A belügyminiszter urat arra kértem, hogy vájjon nem tartja-e szükségesnek a Sopron városához intézett rendelet hatályon kivül helyezését. A miniszter ur azt mondta, hogy ilyen rendelet nem létezik, hatályon kivül tehát nem helyezheti. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nincsen! B. Bánffy Dezső: Lehet, hogy nincs ilyen rendelet. De a felebbezés folytán rendelkezni méltóztatott és én a felebbezés folytáni rendelkezés visszavonását, hatályon kivül való helyezését lehetőnek, czélszerűnek és szükségesnek is tartottam volna, annyival is inkább, mert hiszen alkalmam volt KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XVIII. KÖTET. olvasni, hogy a belügyminiszter ur, nem ugyan itt, hanem más helyen beismerte, hogy a felebbezésre vonatkozó rendelkezés indokait maga is helyteleneknek találta, a 6. §-ra való hivatkozást nem tartotta megengedhetőnek. Helyesen csinálta a miniszter ur, de ha a rendelkezés indokait nem találta helyénvalóknak... Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem az összeseket, csak azt az egyet. B. Bánffy Dezső : . . . akkor szerintem magát a rendelkezést is hatályon kivül helyezhette volna. Mivel pedig a miniszter ur kijelentette, hogy a hatályon kivül helyezés nincs szándékában, ennek következtében nekem természetesen nem áll módomban, hogy a miniszter ur válaszát tudomásul vegyem. Tálos István: Végrehajtja-e a nemzetiségi törvényt ? ' ->j ;.' i B. Bánffy Dezső: Méltóztassék a t. háznak bölcs belátása szerint határozni, de én sajnosán kell, hogy konstatáljam, hogy ez ismét egy lépés lesz arra felé.a merre pedig mennünk nem szabadna, hogy t. i. az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének útját álljuk. Ilyen körülmények között a választ tudomásul nem veszem. Tálos István : Mi lesz a nemzetiségi törvénynyel ? Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a belügyminiszter urnak b. Bánffy Dezső képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tudomásul veszi a belügyminiszter ur válaszát. (Felkiáltások a jobb oldalon: Ellenpróbát kérünk ! Derültség.) Bozóky Árpád képviselő ur fogja interpelláczióját előterjeszteni. (Nagy zaj.) Bozóky Árpád : T. ház ! Tekintettel arra, hogy az utánam interpelláló képviselő ur tárgya rendkívüli fontosságú és sürgős, (Folytonos zaj.) én neki kívánnám a helyet átadni és kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon terjeszthessem elő. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház megengedi, hogy Bozóky Árpád képviselő ur interpelláczióját a legközelebbi interpellácziós napon terjeszthesse elő. Nagy György : Nagy az érdeklődés az általános titkos választójog iránt! Üres a terem ! Elnök : Mezőíi Vilmos képviselő ur terjeszti elő interpelláczióját. Mezőfi Vilmos : T. ház ! A kérdés, a mit interpelláczió alakjában a ház elé akarok hozni, oly* fontos, hogy legnagyobb sajnálatomra, az idő előrehaladottságának daczára is, kénytelen vagyok azt elmondani. Nagy György: Ideje már, hogy meg legyen az az általános választói jog ! 11