Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-313
313. országos ülés 1908 április 30-án, csütörtökön. 27 fogásokkal, a melyeket önök követnek. (Folytonos zaj.) Az elnökségnek általam diffikultált eljárása meggyőződésem szerint az erőszak korszakát inaugurálta a képviselőházban. (Zaj.) Nem lepett meg ez azért, mert tudom, hogy sok vonatkozásban, sok esetben és a tények egész során keresztül az országban is a törvény nyilt intézkedései ellenére az erőszakot inaugurálták .... (Folytonos zaj.) Én t. ház. azt kérdem önöktől, hogyha itt a képviselőházban velünk szemben, a kik a népnek szuverén jogon képviselői vagyunk, (Nagy zaj.) az elnök nem respektálja a házszabályokat, ha erőszakosan jár el velünk szemben, kérdem, hogyan fognak künn az egyes hatóságok viselkedni azzal a néppel szemben, a melynek háta mögött nem áll az egész nyilvánosság. (Folytonosan tartó zaj.) Ha a képviselőház elnöke a házszabályokat nem tartja meg, ha erőszakosan jár el, hogyan fog eljárni az a szolgabiró ott a nép közt, a kinek ténykedései nem állanak ugy a világ előtt, mint az elnök ténykedései. (Zaj. Félkiáltások: Elég már!) Abban a meggyőződésben vagyok, (Zaj.) hogy az elnökség az egész házszabályt, a mint kimutattam, egyoldalúan és elfogultan kezeli; meggyőződésem, hogy a legutóbbi vita alkalmával több határozat s különösen a házszabály reviziója házszabályellenesen hozatott meg; épen azért, tekintettel arra, hogy az elnökségnek mindig olyannak kell lennie, hogy annak ténykedéséhez a legkisebb kétely sem férhessen, (Folytonos zaj.) indittatva éreztem magamat ezekben megokolni azt a bizalmatlanságot, a melylyel az elnökséggel szemben viseltetünk és kérjük a t. házat, méltóztassék ezen indítványunk tárgyalására határidőt kitűzni és indítványunkat elfogadni. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: A kereskedelmügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Én arra kérem a t. házat, hogy az elhangzott indítvány tárgyalását ne tűzze ki napirendre. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, a t. urak kivételével az egész ház véleményét tolmácsolom, a midőn azt mondom, hogy az elnökök nagyon nehéz körülmények közt megvédelmezték az elnöki szék tekintélyét (Elénk helyeslés.) és teljes igazsággal egyenlően mértek mindenkinek. (Elénk éljenzés.) Egyébiránt, t. ház, tény az, hogy a két alelnök ur most ismét megválasztatott. (Igaz! Ugy van!) Ezzel a ténynyel a ház már kifejezte a ^két alelnök iránti elismerését és bizalmát. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A házszabályok 199. §-a alapján kérdem a t. házat, méltóztatik-e Maniu Gyula képviselő ur indítványának tárgyalás alá vételét elrendelni, igen vagy nem? (Nem! Igen!) Kérem azokat, a kik tárgyalás alá kívánják venni az indítványt, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. Zaj. Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Épen igy kaczagtatok, mikor Polónyiról volt szó! Muzsa Gyula: Éljen Polónyi! Fábry Károly: Éljen Polónyi! (Éljenzés.) Elnök: A képviselőház Maniu Gyula képviselő ur indítványát nem kívánja tárgyalás alá venni. Következik napirend szerint Bozóky Árpád és társai inditváiryának indokolása az alelnöki tiszteletdijak beszüntetése tárgyában. (írom. 786). Bozóky Árpád: T. ház! (Zaj.) A függetlenségi és 48-as pártnak kilencz tagja indítványt adott be az alelnöki fizetések beszüntetése tárgyában. Ezt az indítványt leszek bátor megindokolni. T. ház! A házszabályok beszélnek elnöki fizetésről, háznagyi fizetésről, jegyzői fizetésről, de egy szóval sem emlékeznek meg az alelnöki tiszteletdijakról. Sok ideig nem is volt tiszteletdijuk az alelnököknek, a szabadelvű rendszer azonban behozta egyszer suba alatt, még pedig 4800 korona összegben. Ez nem volt elég a szabadelvüpárti alelnököknek és ezért 1904-ben azt indítványozták, hogy 4800 koronáról 12.000 koronára emeljék fel a tiszteletdijat. A jelenlegi koaliczió egész erejével küzdött ez ellen. Különösen a függetlenségi párt és a néppárt hivatalosan is felszólalt a tiszteletdíjak ezen felemelése ellen, azt mondva, hogy nemcsak nem szabad emelni az alelnöki tiszteletdijakat, de a 4800 koronás tiszteletdijakat is be kell szüntetni, mert ez ellenkezik a házszabályokkal. Igen érdekes a néppárt szónokának felszólalása. S mivel a néppárt szónoka igen ügyesen és igazságosan, igen okosan indokolta meg álláspontját, leszek bátor beszédét felolvasni. (Felkiáltások balról: Ki volt az?) Rakovszky István jelenlegi alelnök ur mondotta a következőket (olvassa): »Az alelnöki állásokat nagynevű, kitűnő férfiak viharos időkben foglalták el és ezek azt nofcile officiumnak tekintették, a minélfogva ingven teljesítették kötelességüket; az ellenértéket abban a megtiszteltetésben találván, hogy őket arra a helyre választották. Farkasházy Zsigmond: Aranyigazságok! Bozóky Árpád: Azután mikor mi folyton ós folyton jajgatunk, hogy nagy a nyomor ós azt látjuk, hogy egyszerre az alelnököknek 4800 koronát, azután 12.000 koronát adunk, melyet az alelnökök eddig sohasem kaptak, ez nem egyezik meg azzal a takarékossággal, méltányossággal, sem tekintélyünkkel, sem felelőségtudatunkkal, a mellyel a nemzet iránt tartozunk.« Farkasházy Zsigmond: Nagyon szép és igaz! Bozóky Árpád: Azt mondja továbbá Rakovszky István képviselő ur (olvassa): »Én nem szavazom meg 4800 korona magasságban sem, annál kevésbbé 12.000 koronában, nem 4*
