Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

május 16-án, szombaton. Ö22 325. országos ülés 1908 met előadnám, méltóztassék megengedni, hogy az eddig lefolyt vita egyik-másik részletére, a mely különösen megragadta figyelmemet, némi észrevételt tegyek. (Halljuk !) Bozóky Árpád t. képviselőtársam azzal vezette be az ő beszédét, hogy ő nem akarja és nem kivan ja ugyan a községi, közigazgatás államosítását, csak azt kivánja — és ezt határozottan kívánja — hogy a községi közigazgatásnak vezető embere állami tisztviselő legyen. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondotta volna, hogy ő nem akarja a községi önkormányzatnak lefejezését, csak azt akarja, hogy a községi önkormányzatnak a feje ne legyen ezentúl a nyakán. Mert ha a községi közigazgatás vezetője állami tisztviselő, hát ezzel a legpregnánsabban és a leghatározottabban el van érve az, hogy a községi közigazgatás államosítva van. Én azt hiszem, hogy ha igaz is — mert habár nem is olyan nagy mértékben, de kétségtelenül igaz — hogy a községi közigazgatásnak nálunk vannak hibái és hátrányai, ezek a hibák és hátrányok sok mindenféleképen orvosolhatók, de ezeknek az orvoslására épen az, a mit Bozóky Árpád tart arra szükségesnek, t. i. ez az államosítás, egyáltalában nem alkalmas. A községi közigazgatás az autonómiával, az önkormányzattal épen ugy rendbehozható, épen olyan tökéletessé fejleszthető, mint a milyenné kifejleszthető lenne az államosítással. Ezért én a községi közigazgatás államosításának hive nem vagyok, valamint azt sem tudom elfogadni és elhinni Bozóky Árpádnak, hogy nagyon megjavítaná a községi közigazgatást az, hogyha a községi jegyzőt ezentúl nem jegyzőnek, hanem bírónak hívnák. Elismerem, t. ház, hogy vannak bajai és betegségei a magyar községi közigazgatásnak, de ezen betegségek számára én Bozóky Árpádot orvosul elfogadni nem vagyok hajlandó. Mezőn Vilmos t. képviselő urnak a tegnapi felszólalásából csodálkozva értesülhetnek Magyarország protestánsai, hogy Magyarországon immár nemcsak a szocziálistáknak, hanem a protestánsoknak is veszedelemben van az egyesülési és gyülekezési joguk. De ha a protestánsok megdöbbenve hallják is ezt az egészen uj felfedezést Mezőn Vilmos beszédéből, egyúttal azt hiszem, meg is lehetnek nyugtatva az iránt, hogy ha veszélyben van is .a kormány intézkedése folytán a protestánsoknak ez az ősi szabadságjoga, hát mint hajdan, a zivataros időkben, védelmére kelt a protestáns vallásszabadságnak Bocskay István és Bethlen Gábor, ugy most is akad a protestánsok szabadságának önzetlen, lelkes és elszánt védelmezője, Mezőn Vilmos képviselő ur. (Derültség. Mozgás) Pop Cs. István : Nem szabad kicsinyelni senkit! Buza Barna : Ámde Mezőfi a protestáns vallás egyesülési és gyülekezési szabadságának védelmében nem áll egyedül. Nem egyedül álló, hanem egy társadalmi, egy közéleti áramlatnak egyik tünete Mezőfi Vilmos tegnapi felszólalása. Mert egy másik férfiú is van, a ki a magyar közéletben már évek óta lelkesen és elszántan védelmezi a protestánsok szabadságát, a ki a protestánsok érdekében már nagyobb idő óta és nem épen zajtalanul fejt ki harezos tevékenységet, lapot is alapított a protestantizmus védelmére. Ez a másik férfiú Pályi Ede. Hát azt hiszem, hogy a mikor azt látjuk, hogy Pályi Edék és Mezőfi Vilmosok vonulnak fel a protestáns vallásszabadság ügyének védelmére, akkor minden gondolkozó emberben önkéntelenül kell hogy feltámadjon az a kérdés, hogy vájjon miért fáj Pályi Edének és Mezőfi Vilmosnak a magyar protestánsok feje ? És ha erről a kérdésről gondolkozunk, akkor látjuk meg, t. képviselőház, hogy a mikor Pályi Ede és Mezőfi Vilmos a protestánsok védelmére kelnek, abban nem egyszerűen a protestantizmus iránti rokonszenv, sőt nem is egyszerűen bizonyos üzleti tendenczia nyilatkozik meg, hanem ez csak egy része egy nagyobb áramlatnak, a mely ma Magyarország egész területén végigsöpör és a melyet ma Magyarországnak minden intézménye, Magyarországnak ma fennálló egész társadalmi és közéleti rendje megérez. Ez az áramlat a rombolásnak, a destrukeziónak az irányzata, a mely egyre vakmerőbben, egyre szemtelenebbül lép fel Magyarországon, a mely tajtékzó gyűlölettel támad minden létezőre ebben az országban, minden meglevő intézményre, minden fennálló társadalmi rendre, a mely a nélkül, hogy az uj alakulásoknak, az uj építményeknek csak a tervrajzát is bemutatná, rombolni és pusztítani akar itt mindent, hogy ezen a földön itt ne legyen rend, ne legyen társadalmi élet, ne legyenek egészséges közállapotok, hanem csak a mindent felforgató zűrzavar. (Igaz! Ugy van!) A rombolásnak ezek az apostolai egyben valóban hasonlítanak a biblia apostolaihoz : abban, hogy a kereszténység apostolai is halászok voltak és a rombolásnak ezek a mostani apostolai is halászni akarnak abban a zűrzavarban, a mely az ő kárhozatos működésük folytán Magyarországon előállhat. (Igaz ! Ugy van !) Én azt hiszem, hogy minél inkább látjuk azt, hogy egyesek gonosz czélzattal a tudományba, a szocziális viszonyokba, a felekezeti viszonyokba belenyomulnak, hogy mindenütt visszavonást, mindenütt ellentéteket, mindenütt gyűlölködést és háborgást szítsanak, akkor a rombolásnak ezzel a társadalom minden terén mutatkozó törekvésével szemben mindenkinek, a ki ennek a magyar államnak az épségét, a ki ennek a magyar nemzetnek a fenmaradását akarja, a ki szereti magyar hazáját, össze kell fognia, hogy egyesült erővel verjük vissza a romboló, a destruktív erőknek ezt a gonosz és veszedelmes támadását. (Igaz! Ugy van !) És én azt hiszem, hogy még azok is, a kik a protestánsok közül eddig talán hittek a Pályi Edék és Mezőfi Vilmosok szavainak, — fájdalom, nem kevesen voltak .. . (Ugy van ! Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Buza Barna: Visszatérek a tárgyhoz, mélyen