Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

3Ü5. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 319 vállalom. Ilyen a magyar közigazgatás. Azok, a kik különben is kevés állami adót fizetnek és községi pótadót még kevesebbet, ott is megtalálják a maguk anyagi érdekének képviseletét a községi közigazgatásban. Ezeknél fogva én két határozati javaslatot vagyok bátor elfogadás végett ajánlani. Az első igy szól (olvassa) : »TJtasitja a ház a belügyi kormányt, hogy a közigazgatási járások és a szolgabírói hatalom megszüntetése, a szolgabirói hatáskörbe eddig tartozott hivatali teendőknek a községekre való átruházása és ezzel egyidejűleg a községi jegyzői képesítésnek a teljes jogvégzettséghez kötése és a jegyzői magá.nmunkálatok eltiltása iránt terjeszszen a ház elé törvényj avaslatot.« (Helyeslés a baloldalon.) Másik határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Utasitja a ház a belügyi kormányt, hogy a községi törvény oly módosítása iránt terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot, mely szerint az önálló puszták fél pótadó kedvezménye megszüntettessék, hogy valamely községhez csatolt pusztának attól való elszakadása és önálló községgé alakulása, vagy más községhez való csatlakozása csak törvényhozási utón engedtetik meg.« Ennek az utolsó mondatnak az a jelentősége, hogy ha a törvényhozás nyúl bele az ilyen kérdésekbe, a melyek pedig nagyfontosságú kérdések, mert az egyes községeknek az életéről, anyagi exisztenoziájáról van szó, a mit majdnem olyan okkal lehet idehozni, mint pl. a h. é. vasutak kérdését ; hát ha ezekkel a fontos kérdésekkel nem a vármegye alispánja, nem a szolgabiró és esetleg a belügyminiszter ur foglalkozik, hanem a törvényhozás, akkor abban nagyobb garancziát látok, hogy itt egyes magánérdekek istápolása nem fog megtörténni a közérdek rovására. Foglalkozni kivánok még a községi és városi képviselőtestületi tagsággal és a törvényhatósági bizottsági tagsággal is. Ennek a kormánynak fő programmpontja volt az általános választói jog behozatala. Bizonyos tehát, hogy ennek a kormánynak kötelessége demokratikus irányban működni. Ha pedig az általános választói jogot hozzuk be az országos kéjjviselőválasztásoknál, lehetetlen fentartani azt az igazságtalan helyzetet, hogy ma pl. a megyei érdekek teljesen a virilisek kezében vannak. Azt még meg tudom érteni, hogy a községi közigazgatásban a virilizmus helyet foglaljon, bár magam nem fogadom el, de mondom, meg tudom érteni, mert a községi képviselők saját bőrükre intézkednek akkor, a mikor a községi költségvetést elfogadják, esetleg lejebb szállítják vagy pedig feljebb emelik. Ott tehát az ő anyagi érdekükről van szó. Azonban a megyékben már nem igy van, a megye nagyon kevés anyagi dologgal foglalkozik, legfeljebb azzal, hogy egyes községek költségvetése jóváhagyassék-e vagy pedig megváltoztattassék. Ott a közigazgatási kérdéseken felül leginkább a hivatalok betöltéséről és országos politikáról van szó, de az illető törvényhatósági bizottsági tagokat közvetlenül érdeklő anyagi érdekekről nem igen van szó. Itt tehát a virilizmus sokkal kevésbbé van megindokolva, mint a községi képviselőtestületben. A törvényhatósági bizottsági tagok fele virilistákból áll. Ezeknek van pénzük arra, hogy a messzebbfekvő falvakból bemenjenek a törvényhatósági bizottsági ülésekre, és épen azért a törvényhatósági élet a nagybirtokosok, a virilisták kezében van, annál is inkább, mert már maguk is kiteszik a törvényhatósági bizottság felét, többször is eljárnak a gyűlésekre és a mellett a hivatalnokok — tapasztalásból tudom — rendszerint a virilisták pártján vannak. Pop Cs. István : Mindig ! Bozóky Árpád: Azt mondja Pop C. István képviselőtársam., hogy mindig. Lehet, hogv az oláhok között mindig, annyi bizonyos, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében is mindig, azonban ezt nem mertein az egész országos átlagra nézve kimondani. És mondhatom, a közérdek rovására a virilisták érdekében olyan határozatok mennek keresztül a törvényhatósági gyűléseken, hogy az egyenesen felháborító. Felhozom pl. a közutak kérdését. A közutak Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében majdnem mindenütt a nagybirtokosoknak, a viriliseknek érdekeit szolgálják, azok kapnak ingyen kő utat a vármegyétől és az államtól, de ha egy község pl. azt kivánja, hogy a mellette elmenő törvényhatósági ut bemenjen a községházáig, azért már külön fizetséget követelnek. Hogy mennyire érvényesül a törvényhatósági életben a virilisek befolyása, mondok arra egy klasszikus példát. Ezelőtt három esztendővel arról volt szó, hogy Tiszakürt és Kunszentmárton között egy törvényhatósági kőut épittessék. Azt beszélte az alispán és néhány érdekelt fél, hogy majd ezt az érdekeltek építtetik ki, nevezetesen Kunszentmárton, Tiszakürt község, Baghy Imre nagybirtokos, Keszlerfy János nagybirtokos és gróf Bolza Imre nagybirtokos. Megjegyzem, t. képviselőház, hogy ebből a kőutból egy méter sem megy keresztül Kunszentmárton határán és mégis megajánlottmik 30.000 K-át, mert azt hittük, hogy a többi pénzt az érdekelt nagybirtokosok adják meg, a kiknek a földje mellett megy el az ut. Jött azután az állami beruházási alap és ebből építették ki a törvényhatósági utakat. Ezt az utat, a mely egyes egyéneknek az érdekét képviseli, a vármegye szintén felvette az állami beruházási alapból fölépitendő utak közé és igy az igazán érdekelt három nagybirtokos nem fizetett egy krajezárt sem, mert benne volt az utbizottságban és nagy befolyásuk volt a vármegyén, de Kunszentmárton községének a 30.000 K-át meg kellett fizetni, daczára annak, mondom, hogy az egész ut az állami beruházási alapból volt megépítve. A mikor ezt megtudtuk kértük a vármegyét, hogy engedje el a 30.000 K-át. A vármegye azonban azt nem engedte el, hanem azt mondotta, hogy ragaszkodik ezen összeghez. Az állam pedig megtud-