Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-316
78 316. országos ülés 1908 május 6-án, szerdán. kás koréból, külön bíráljuk el, a mi azonban méltánytalan, mert ez egy összefüggő egész. Ha pedig ezt az egészet, a nyelv kérdésében Sopronban divó gyakorlatot veszszük tekintetbe, akkor kétségtelen, hogy ez a mai gyakorlat először is sokkal jobb, mint a múlt gyakorlat volt. A múltban pedig, a nemzetiségi törvény megcsinálása után is a gyakorlat az volt, bogy a tisztviselők németül tartották előadásaikat, hogy a jegyzőkönyvi nyelv, mely a közgyűlésen íelovastatott, német volt és a tisztviselőktől megkivánták a német nyelv tudását. Mindezekkel szemben ma a német nyelv szerepe arra redukálódik, bogy miután az a tisztviselő magyarul tette meg előadását, ha akad valaki, a ki felszólítja erre, egész röviden, kivonatilag értelmezi magyarul tartott előadását német nyelven. Tehát egy óriási fejlődés, mely annál becsesebb, hogy önként, hazafiságból eredt. (Helyeslés.) Ha pedig ezt a gyakorlatot nem a múlttal hasonlitjuk össze, hanem a törvénynyel, akkor is el kell ismernünk, hogy a magyar nyelvnek több joga van, bővebb körben használtatik, mint használtatnék, ha az odavaló németség szigorúan a nemzetiségi törvény alapjára helyezkednék. Tudvalevő, hogy joga volna a törvényhatósági bizottság tagjai egy ötödének követelni, hogy a jegyzőkönyvi nyelv német legyen. Ha pedig ezt egyszer megtennék, akkor a német nyelv sok tekintetben sokkal nagyobb szerephez jutna, mint a minővel ma bir. Ok hazafiságból és azért, mert méltányolják a magyar államnyelv fontosságát és szerepét az állam életében, ezt nem teszik. Ök megelégedtek azzal, hogy csak annyiban kivánják a német nyelvet, a mennyiben az elkerülhetetlen a végből, hogy az a bizottsági tag, a ki magyarul nem jól tud, jól|jmegértse azt, a mi ott előadatik. Kizárólag gyakorlati szempontból indulnak ki. Ebben a gyakorlatban nincs semmi kihivó, nincs semmi tüntető elem a magyar állameszme és a magyar nyelv ellen. (Igaz ! Ügy van!), ellenkezőleg, hazafiságból ered. Ily viszonyok között politikai bűnnek tartanám, ha ebbe a gyakorlatba és szokásba beavatkoznám, politikai bűnnek a magyar állameszme ellen. Politikai bűnnek tartanám megakasztani azt a természetes fejlődést, a mely ma már szép gyümölcsöket hozott, és ha meg nem akasztjuk, ha tiszteljük hazafiságból eredő tetteiket, akkor meg vagyok győződve, hogy még tökéletesebb mértékben érvényesíteni fogja a magyar nyelvet. (Helyeslés.) Ha beavatkoznánk ebbe a fejlődésbe, mi volna annak természetes következménye ? Kettős. Először is az, hogy a jegyzőkönyvi nyelvet követelnék, tehát a magyar nyelv érvényesülésben veszítene, és a másik, még szomorúbb közetkezménye az volna, hogy ezeket a németeket megsértve, bennük a keserűség érzetét ébresztenők, (Igaz! Vgy van !) pedig — higyje el a t. képviselő ur — sokkal becsesebb támasza a magyar állameszmének az a megelégedett állampolgár, a ki látja, hogy méltányosan és igazságosan bánnak vele, (Igaz! ügy van!) mint az, a kit erőszakkal kényszerítenek arra, hogy magyarul beszéljen (ügy van!) Rakovszky Béla; Ez nem Bánffy-rendszer ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Az egyetlen argumentum, a melyet komolyan mérlegelni szükségesnek tartok, az, vájjon nem fog-e preczedensül szolgálni ez az eljárás, nem fogják-e mindenütt ezt a gyakorlatot behozhatni. (Halljvk ! Halljuk!) A ki a preczedens fogalmával tisztában van, az tudj a. hogy a preczedens csak arra az esetre alkalmazható, mely azonos. (Igaz! ügy van!) Hogyha máshelyütt ugyanaz a helyzet van, hogyha máshelyütt jóakaratból ilyen szokás fejlődött ki, ottan igenis az alkalmazható lesz, mint preczedens, de nem lesz alkalmazható arra, hogy olyan helyeken, hol ilyen régi, szakadatlan jogszokás nincsen kifejlődve, ilyen jogszabály álljon fenn. (Helyeslés.) Mert régi, szakadatlan jogszokás egyszerre nem keletkezhetik. A magyar állameszme őrei ott állanak. Ha veszélyesnek tartják azt az irányzatot, ha azt látják, hogy az izgatás következménye, hogy az tüntetés a magyar állameszme ellen, hogy az tüntetés azon nemzetiségi törvény alapeszméje ellen, a melyre a nemzetiségiek mindig hivatkoznak a magyar politikai nemzet egysége ellen, akkor alkalma van annak a hatóságnak beleavatkozni és megakadályozni azt, hogy egy ilyen jogszokás keletkezzék. (Helyeslés.) Különös hibának tartanám azt, hogy ha ilyen durva kézzel beavatkoznánk a németség ügyébe, a mely németség mindig hűnek mutatkozott a magyar állameszme iránt, (Élénk helyeslés.) mely a legveszedelmesebb időkben, legválságosabb történeti korszakainkban helytállt mellettünk, (Igaz ! ügy van !) a mely németségnek nagy része ma is magát büszkén magyarnak mondja (Igaz! ügy van!) és csak azt kivánja, hogy abból, hogy nem tanították meg elég jól a magyar nyelvre, kára ne legyen. Hogyha ezt a németséget mi méltánytalan elbánással megsértjük, akkor módot adunk azon törekvéseknek, a melyeknek czélja a németséget a nemzetiségiek táborába terelni, hogy sikerhez jussanak. Ezt elsőrangú politikai hibának tartanám. Ezért kérem a t. házat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urnak van joga nyilatkozni. B. Bánffy Dezső: T. ház! Mikor interpellácziómat megtettem, akkor is tudtam, hogy az adandó felelet olyan lesz, a melyet a t. ház többsége tudomásul fog venni. Az elhangzott beszéd után felhangzott helyeslés is engem csak megerősit abban, hogy az álláspont, melyet a belügyminiszter ur elfoglal, találja meg helyeslését a képviselőház többségének, talán majdnem egyhangúan, de ez engem nem tartóztat fel abban, hogy kijelentsem, miszerint a belügyminiszter ur válaszát nem vehetem tudomásul. (Mozgás.)
