Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

68 316. országos ülés 1908 május 6-án, szerdán. nemesítse, hogy nagyobbszámu utódokat hagyjon hátra és hogy a természetet előbbre vigye. Ezen tanok hatása alatt a közgazdasági életben, az állam, egész berendezkedésében, magában a judikaturában is oda tendált minden felfogás, hogy tehát érvényesüljön az erősebb; hogy tehát az államnak kötelessége a maga instituczióiban olyan állapotokat teremteni, a melyek között mindenkor a legerősebb íog győzedelmeskedni és az egyszersmind ki fogja fejteni mindazt az erőt, a mi benne lakik. Ennek következménye volt az is, hogy összes intézkedéseink u. n. szabadelvű irányban történtek, vagy, a hogy egy spanyol eredetű nemzetközi szóval kifejezték: a liberalizmusnak elve uralkodott. Mert hiszen az egész liberalizmus nem jelentett egyebet, mint azt, hogy minden korlátot le kell bontani, a melyek útjában állanának annak, hogy az egyes ember érvényesülni tudjon. A társadalomnak egész berendezkedése, az országgyűlésen hozott törvények, a közgazdasági élet, mind ugy igazodott, hogy minél szabadabban érvényesüljenek az erők ; hogy minél korlátlanabb legyen a küzdelem az egyes emberek, az egyes társadalmi rétegek között. így volt ez nemcsak minálunk, de egész Európában és nem lehet tagadni, t képviselőház, hogy ennek a felfogásnak igen sokat köszönhetnek a nemzetek. Ennek a felfogásnak az uralma alatt nagy, addig soha nem remélt vagyonok gyűltek együvé, mert hiszen nagyobb erővel érvényesülhetett mindaz, a mi igazi tehetség, igazi erő volt. Azonban lassan végbement az a bizonyos átalakulás, a melyre ezélozni bátor voltam. Először is ott, a hol szabadon folyik a verseny az erősebb és a gyengébb közt, természetes, hogy a gyengébbnek kell alulmaradnia, már pedig az általános emberi érzés az, hogy az elbukottnak, a gyengébbnek mindig pártját fogjuk. (Ugy van! a hátoldalon.) Nietzsche ezt az érzést rabszolgai eredetűnek mondja és abból magyarázza, hogy azért szoktuk a gyengének pártját fogni, mert eszünkbe jut, hogy lehet idő, mikor mi is alulmaradhatunk, tehát előre akarjuk a magunk számára biztosítani a szimpátiát. Akár ez az eredete, akár más, az azonban tény, hogy valahányszor az erősebbel szemben a gyenge elbukik, az emberi szivben megszólal mindig egy érzés, a mely annak a gyengébbnek pártjára siet. De van ezenkivül egy másik dolog is ; az, hogy ebben a nagy küzdelemben, a melynek annyi évtizeden át folytonos hangoztatói voltunk, nem mindenkor azok a tehetségek győzedelmeskednek, a melyek előtt tisztelettel szoktunk meghajolni, mert az erősebb sokszor nem tiszteletreméltó tulajdonságoknál fogva erősebb, hanem erősebb a ravaszság révén, a fondorlatok révén (Ugy van ! a jobboldalon.) annak a révén, hogy mig az a másik mindig az igazság utján áll és jár : emennek az utjai a büntetőtörvénykönyv szakaszai szélső határainak egészen a legvégső mesgyéjén vezetnek. (Ugy van ! jobb felől) És mig ezelőtt csak harminez esztendővel az embereknek az a részes a mely Ítélkezésében talán gyengébb volt, vagy talán lusta önálló ítéleteket alkotni, mintegy kereteket képezett magának, és azt mondotta, hogy a mi a szabadelvűség keretébe beleillik, az jó, a mi bele nem illik, az gonosz, azt el kell tiporni és egészen odáig mentek, hogy a ki nem feltétlenül és nem mindenütt, tüskön-bokron keresztül szabadelvűnek vallotta magát, az szinte a közmegvetésnek tette ki magát — mondom, mialatt ez igy volt, végbement az a hangulatváltozás, a mely azt mondotta, hogy a gyengét segíteni kell az élet nagy küzdelmeiben, az elnyomottat fel kell emelni az ügyefogyottat támogatni kell. Ebben az időben keletkeztek egyre-másra, a nélkül, hogy a változás egyik napról a másikra történt volna, a mindenféle közjótékonysági intézkedések. Először a társadalomban keletkezett az átalakulás, és csak azután jutott be ide a parlamentbe. Az ingyen kenyeret és az ingyen tejet kezdték osztogatni, melegedő szobákat állítottak fel a szegények számára, népkonyhákat nyitottak, azután az elhagyott gyermekek számára kezdtek otthonokat létesíteni, szóval, virágzásba jöttek hála Istennek — ezt kell hozzá mondani — a jótékonyságnak intézetei oly nagy mértékben, a hogy annak előtte ezt nem láttuk ebben az országban soha. (Ugy van! balfelől.) De azután ez az irányzat bejutott ide a képviselőházba is, még pedig ki lehet mutatni, hogy ennek a századnak legelső éveiben. Akkor lett itt gyakran felhangzó jelszó az is, hogy a kisember érdekeivel kötelességünk foglalkozni, a legkisebb ekszisztencziájuakat a maguk megélhetési viszonyaiban elő kell segitenünk. Már pedig segiteni a gyöngét, s beleavatkozni a küzdelembe, ez nem liberális felfogás. Magában a budgetben szintén mutatkozik esztendők óta, s mutatkozik ebben a jelenlegi budgetben is ez a tendenczia. Mert hiszen, a mikor azt mondották, hogy az állam alkalmazottainak a legkisebb emberei, a tanitók részesitendők legelső sorban fizetésemelésben, ez nem volt semmi egyéb, mint ennek a megváltozott életfelfogásnak a bizonysága. Azután kiterjesztettük ezt a vasúti alkalmazottakra, különösen a vasúti alkalmazottaknak legkevésbbé fizetett osztályára, azután átmentünk magukra az összes állami alkamazottakra, és még tovább megyünk ma ebben a költségvetésben is. Ebben a költségvetésben méltóztatnak látni egy tételt, a mely a legszegényebb, a legelhagyottabb osztály felsegélyezésére van irányozva, nevezetesen az állami napidijasok illetményeinek rendezésére. (Élénk helyeslés.) Egy másik tételt is lehet találni, a mely szintén ennek az elvnek a megvalósitása, a mely az állami napidijas-szolgáknak ügyét rendezi. (Helyeslés balfelől.) Egy további tétel van benne, a mely egy millió koronát vesz fel arra, hogy az eladósodott megyei tisztviselők hitelviszonyai rendeztessenek. (Helyeslés balfelől.) És most ujabban még ehhez hozzá kellett adni egy további tételt, a mely arról gondoskodik,