Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-326
326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 121 Nagy Emil mondja, hogy neki egyházi méltóság mondta, hogy nem akar 600 paraszttal vesződni, én meg azt mondom, hogy nem hiszem, hogy egyházi főméltóság igy beszéljen keresztény parasztokról. Nem hiszem, hogy ne szívesen vesződjenek velük. Különben sem ők vesződnek, hanem a jószágigazgató és azokat jól megfizeti a püspök, hát vesződjék, a mikor a hazának abból haszna van. (Helyeslések.) »Ennek a rendszernek, — folytatja Nagy Emil — megvan az az előnye, a melyet én egészen őszintén kivánok hangsúlyozni, hogy én a radikálisok követeléseibe, hogy a hitbizományok felszabadittassanak és a papi javadalmak szekularizáltassanak, bele nem megyek, sőt utolsó csepp erőmmel tudnék küzdeni a radikalizmus ezen követelése ellen, mert a mi meg van kötve a magyarság kezén, az meg van kötve és azt én szélnek bocsátani nem akarom.« (Zaj és mozgás.) Bebizon} r itottam, a mennyiben a t. ház szives figyelmével megajándékozott, bebizonyítottam, hogy Nagy Emil t. képviselő ur ez állítása nem felel meg a tényeknek. Először is nem áll az, hogy ez a 17 millió hold kötött föld magyar kézen van lekötve. Egyrészt ez nem áll, másrészt ha áll, nagyrészt azok a nagybirtokosok a külföldön költik el a magyar birtok jövedelmét (Igaz! Ugy van!) és egy fillérrel sem járulnak hozzá a magyar közművelődési és kulturális czélokhoz, csak azt cselekszik, hogy évről évre a magyar föld jövedelmét külföldön elköltik és egyébként nem törődnek Magyarország bujával, bánatával. (Ugy van! Mozgás.) Azt mondja továbbá Nagy Emil t. képviselő ur, miután előre bocsátotta, hogy ha a kormány elfogadja az ő tervét és a földmivelésügyi miniszter ur megvalósítja, valószínűleg egy ily központi közvetítő intézményt létesít, a mely a földet bérelni szándékozó kisparasztok és a hitbizománytulajdonosok ós egyházfők közt a közvetítést eszközli ós igy folytatja beszédét, elmondva mi az ő reménye és felfogása. » Akkor — azt mondja — majd meg méltóztatik látni, hogy egyetlen nagy ur, vagy egyházfejedelem sem lesz oly kőszÍYÜ, hogy ily intézmény mellett, ily rendszer mellett meg tudná hallgatni teljesítés nélkül, amikor eseng hozzá az egész nép, hogy nem kérnek semmit, nem hisznek a szocziálistának, de annyi birtokot kérnek árendába, hogy becsületesen meg tudjanak élni.« Nagy Emil t. képviselő ur azt hiszi, hogy ily kőszívű nagybirtokos nem lesz, aki megtagadja földjének apró parczellákban való bérletbeadását, ha ily közvetítő intézmény fogja tőle kérni. Én nem osztozom Nagy Emil képviselő urnak felfogásában. (Mozgás.) Abban a hitben és meggyőződésben vagyok, hogy akármilyen intézményt fog létesíteni a képviselőház, hacsak nem mondja ki kötelezően, törvény utján, hogy a hitbizománytulajdonosnak, a nagybirtokosnak kötelessége földjét apró bérletekben átengedni, köteles apró parczellákba való osztással bérletbe bocsátani birtokát s ha ily kényszerítő ok fenn nem forog, jöhet oda könyörögni akármilyen ékes szóval Nagy Emil képviselő ur, az ő könyörgése süket fülekre fog találni. (Ugy van!) Miből merítem én eme meggyőződésemet ? (Zaj.) Abból, hogy eleget jártak már könyörögni a t. nagybirtokosokhoz eddig is azok a földhözragadt szegény kisgazdák és földmunkások. Egy hang (balfelöl): Kaptak is! Mezőfi Vilmos: Egyes helyeken kaphattak, de az egy csepp volt a tengerben, az nem jön számításba. Az óriási nagy uradalmak és hitbizományok ma is egy kézen vannak, egy-két bérlő kezén vannak, azokat nem parczellázzák és nem adják a nép kezébe. Van nekem egy igen jellemző példám. Ott van Csongrád vármegye, a mely a legszerencsétlenebb vármegyék közé tartózik abban a tekintetben, hogy az egész vármegye úgyszólván hitbizományi uradalom és latifundium. Van itt egy hatalmas, nagy, dúsgazdag főúr, Pallavicini a neve. Ennek van abban a megyében 100.000 hold földje. Egy hang (jobbfelöl): Jó dolga van neki! Mezőfi Vilmos: Bizony nagyon jó dolga van! Ez a nagybirtokos, ez a százezer holdas főúr a maga uradalmaival és földjeivel mintegy óriási kígyó, ugy övezi körül Csongrád megye sok községét. Ott van az ő uradalmának közepén például Mindszent községe, egy 12.000 lakossal biró község. Ennek a szerencsétlen községnek magának nincs egy talpalatnyi földje. Mihelyt az utolsó gazda az ő mesgyéjét túllépi, már az uradalom földjén van. Könyörögnek a kisgazdák esztendők, évtizedek óta ennek a hatalmas főúrnak, azaz hogy nem is neki. Nem akarok igazságtalan lenni, nem akarom őt bántani és vádolni, hisz ő egyáltalában nem is lakik Magyarországon, ő állandóan Bécsben, Ausztriában székel, neki fogalma sincs, hogy mi történik az ő uradalmán, ő legfeljebb néhány hétre vadászni jön egy orosz nagyherczeggel vagy kettővel az ő hatalmas erdeibe. Hát nem vádolom őt, nem mondom, hogy ő az, a ki keményszivüen visszautasítja ezeknek a szegény parasztoknak a könyörgését. De vádolom azokat, kiket helyetteseinek állit oda. (Zaj.) Elnök (csenget) .\ Csendet kérek! Mezőfi Vilmos: Ők megtehetnék, hogy abból a 100.000 holdból adjanak 50.000 holdat a parasztoknak bérbe apró parczellákban, és akkor Csongrádmegye sok községében megszűnik a kisgazda nyomorúsága, a szegény nép kivándorlása. Okolicsányi László: Húszezer hold is elég volna! Lovászy Márton; Akkor megszűnnék a szoczializmus!
