Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

394 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. Elnök." A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! Egy pár szóval kivánok reflektálni Hódy t. barátom megjegyzéseire. Elsősorban a mi azt a támogatást illeti, a melyet a tengeri halászatnak adunk, ez természetesen magánvállalatoknak adatik, de nem csak egy magánvállalatnak, hanem általában magánvállalatoknak. A mi a révrendőrség kérdését illeti, erre vonatkozólag t. barátom nagyon helyes észrevételeket tett, és ez mindenesetre figyelmem tárgyát képezi. (Elénk helyeslés.) Hódy Gyula : Nagyon köszönöm ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Bátor vagyok még tudatni azt, hogy egyelőre halászati iskolahajót nem vagyok képes létrehozni, mindent egyszerre létesíteni nem lehet. Egyelőre a tengerészeti iskolahajó az, a mely gondozásom tárgyát képezi. Ez, a mint már voltam bátor a háznak bejelenteni, biztosítva van már. Létesítsük ezt előbb. (Élénk helyeslés.) A mi a lobogó kérdését illeti, a felett nagyon hosszú tárgyalások voltak, de nem voltunk képesek ezt a kérdést ugy megoldani, a mikép én részemről óhajtottam volna. Tudni való, hogy a tengerészeti kereskedelmi lobogó ez idő szerint az, a melyet mindnyájan ismerünk, vagyis a vörös-fehérvörös és hozzája csatlakozik a vörös-fehér-zöld. Az Ungaro-Croata is ezt a lobogót köteles törvényszerüleg használni; mi mást nem követelhetünk tőle. Arról, hogy más lobogót használna a tengerparti hajózása közben, a kormánynak tudomása nincsen; ha ezt teszi, nagyon helytelenül teszi és ezt nem is lennék hajlandó megengedni. Ezzel, azt hiszem, valamennyi kérdésre, a melyet hozzám intézett a t. képviselő ur, megfeleltem. (Helyeslés.) Dudits Endre jegyző: Tolnay Lajos! Tolnay Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Oly intézményre kívánom röviden felhívni a t. ház figyelmét, a melynek jelentőségéről — azt hiszem, illetlenség elkövetése nélkül mondhatom — a t. ház legtöbb tagja nincsen kellőleg tájékozva. (Halljuk ! Halljuk!) A kereskedelemügyi kormány megmutatta, hogy azt a franczia közmondást, hogy kormányozni annyit tesz, mint előrelátni, helyesen viszi bele az életbe, mert a Magyarország közgazdasági önállóságának kivivására tett első intézkedések közé tartozott az a nagyszabású hajózási javaslat, a melylyel egy évvel ezelőtt foglalkozott a ház; (Halljuk!) azonban ezzel a hajózási javaslattal Magyarország tengerhajózása csak addig van biztosítva, míg Ausztriával gazdasági háborúba nem kerülünk. Ma ennek valószínűsége nincs, de a jövőre nézve ez egyáltalán nem kizárt dolog. Azonfelül pedig, még ha nem is tartanok lehetségesnek ezt az esetet, Magyarország tengerhajózása ma nem független, pedig függetlenítése, szerény nézetem szerint, feltétlenül, minden tekintetben szükséges. Nem független pedig oly okból, a melyre talán kevesen gondolnak : csillagászati okból. Itt bátorkodom bizonyos mértékig a kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltóságára is hivatkozni, mint a ki szakember. A nautika, a tengeri hajózás tudománya, 90 százalékában nem más, mint csillagászat. Hajdan kizárólag ebből állott, a kezdetleges Jakobstabokkal és egyebekkel; ma is a tengeren mindenekelőtt a hajó hollétét kell mindennap megállapítani; ezen alapszik az egész tengeri hajózás. Ezt ma még magyarországi hajó függetlenül, magyarországi segédeszközök alapján elvégezni nem képes, nem képes pedig azért, mert a fiumei kikötőnél a hajózási kronométerek állandó vizsgálatára berendezett megfelelő tengerészeti obszervatóriumunk nincsen ; ilyennel pedig minden hajózó állam nemcsak bír, de több példányban is bir. A magyarországi hajók e tekintetben Pólának és legújabban részben Triesztnek a segítségére vannak utalva. Nem oly nagy az az összeg, a melyről itt szó van ; és ha elgondoljuk, hogy csak a közelmúltban Spanyolország San Fernandóban igen nagyszabású ily intézményt létesített tisztán azért, hogy az összes kikötőkben működő kisebb hasonló intézményeknek egy nagy central létesítésével egyöntetűvé tegye a munkásságát, akkor nekünk, a kiknek csak egy kikötőnk van, de a mely kikötőnk azon a napon,, a melyen Ausztriától gazdaságilag külön fogunk válni, a melyen felállítjuk a vámsorompókat, egyedüli független utunk kifelé : nekünk, azt hiszem, nem egészen lényegtelen kérdés, hogy azt a fiumei tengerhajózást minden tekintetben, tehát ebben a tekintetben is, tökéletesen függetlenné és önállóvá tegyük. (Ugy van! Ugy van !) Azért bátorkodnám kérni az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezen, némileg az ő szakmájába is tartozó kérdést kegyesen felkarolni és odahatni méltóztassék, hogy a fiumei kikötő tengerészeti obszervatóriummal elláttassék. Különben nem csak ilyen, hanem más fontos feladata is van ezen intézménynek. Ha a tengeren való hajózás olyan viszonylatban, a milyenben az idáig magyar hajó részéről nem szokásos, valamikor magyar hajó által fel lesz veendő, akkor ki kell dolgozni azt az utat, a melyen az illető rendeltetési helyre, ha gőzhajóval, akkor a legkisebb szénpazarlással, ha vitorlás hajóval, akkor a legkisebb időpazarlással, el lehet jutni. Ez a feladat nem egyszerű, hanem egyike a legérdekesebb gyakorlati csillagászati feladatoknak. Ez az u. n. Routenausarbeitung, mert a geodetikus vonal, a mely az óczeánon a legrövidebb utat jelentené, a valóságban pénzben, szénben, időben nem feltétlenül, sőt a legtöbb esetben közel sem a legrövidebb ut. Okai ennek részben a tengeráramlási viszonyok, azonkívül a szélviszonyok, a melyek a legrövidebb utat a geodetikus vonaltól jelentékenyen eltérítik. Sok esetben okai ennek a jégviszonyok is. EzéTt ezt az utat minden egyes uj járatra nézve ki keU dolgozni, sőt a mint azt a nagyobb