Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-315

908 május 5-én, kedden. 34 315. országos ülés 1\ Oszkárt, hogy az esküt letenni, gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat pedig, hogy a házszabályok 36. §-ában előirt eskümintát felolvasni szíveskedjék. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az eskümintát. Petrogalli Oszkár letezsi az esküt). Elnök : A negyedik bíráló-bizottság tagjává megválasztatott Nemes Bertalan. Felkérem tehát, hogy sziveskedjék az esküt letenni, gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat pedig kérem, sziveskedjék a házszabályok 36. §-ában előirt eskümintát felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az eskümintát. Nemes Bertalan leteszi az esküt). Elnök : Az V. biráló-bizottság tagjául megválasztatott Barcsay Tamás képviselő ur. Felkérem, sziveskedjék az esküt letenni. Felkérem Thorotzkai Miklós gróf jegyző urat, hogy sziveskedjék az eskümintát, a mely a házszabályok 36. §-ában van előirva, felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az eskümintát. Barcsay Tamás leteszi az esküt). Elnök: Következik az összeférhetlenségi állandó bizottság azon tagjainak eskütétele, a kik az esküt még nem tették le, és pedig : helyettes elnök nincs itt; gróf Batthány József, gróf Batthyány Lajos nincs itt; Hellebronth Géza nincs itt; Mérey Lajos nincs itt; Potoczky Dezső itt van ; b. Sztojanovits Iván nincs itt és Zboray Miklós itt van. Felkérem tehát a bizottsági tag urakat, hogy sziveskedjenek a házszabályok 147. §-ában előirt esküt letenni. Felkérem gróf Thorotzkai Miklós jegyző urat, hogy sziveskedjék az eskümintát felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az eskümintát; Potoczky Dezső és Zboray Miklós leteszik az esküt). Elnök : Felkérem most már innen az elnöki székből gróf Batthyány József helyettes elnököt, gróf Batthyány Lajost, Hellebronth Gézát, Mérey Lajost és b. Sztojanovits Ivánt, hogy az eskü letétele czéljából a ház legközelebbi ülésének legelején az ülésen megjelenni sziveskedjenek. Következik a najürend szerint Nagy György képviselő ur indítványának indokolása április 11-ike helyett márczius 15-ének nemzeti ünneppé avatása tárgyában. (írom. 755). Nagy György képviselő urat illeti a szó. (Halljuk !) Nagy György: T. képviselőház ! (Halljuk!) A képviselőháznak 1897. évi február 20-iki ülésén Kossuth Ferencz (Eljenzések balfelől.) a függetlenségi és 48-as párt nevében inditványt terjesztett volt elő, hogy az 1848-iki alkotmány létrehozásának és a szabadságharcznak félszázados évfordulója alkalmából márczius 15-ike nemzeti ünneppé nyilvánittassék. Az akkori kormány Kossuth Ferencz inditványára elfogadta ugyan, hogy megünnepeltessenek az 1848. évi törvényhozási alkotások, a melyek az alkotmányos jogot a nemzet minden osztályára kiterjesztették, független magyar felelős minisztériumot alakítottak, az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választását rendelték el, Magyarországot és Erdélyt egyesitették, a közös teherviselést általánosították, a sajtószabadságot megteremtették, de márczius 15-ike helyett április 11-ikét nyilvánították nemzeti ünnepnek, mint azt a napot, a mikor V. Ferdinánd király szentesitette az 1848. évi korszakot alkotó törvényeket. A törvényjavaslatnak képviselőházi tárgyalása alkalmával (Halljuk ! Halljuk !) a függetlenségi és 48-as pártnak szónokai: Kossuth Ferencz, Barabás Béla, Eötvös Károly és Sima Ferencz lelkesedéstől izzó, gyönyörű érvelésű beszédekben követelték, hogy április 11-ike helyett a királyi szentesítés puszta alakiságának évfordulója helyett, márczius 15-ikét nyilvánítsák nemzeti ünnepnek, mint azt a napot, a melyet a nemzet a maga nagy megérzésével ünneppé koronázott, mint azt a napot, a melynek emlékével az 1848. évi teremtő erejű vívmányok a nemzeti köztudatban összeolvadtak. (Helyeslés balfelől.) A nemzet érzését tolmácsoló függetlenségi és 48-as pártot leszavazta az akkor többségben volt szabadelvű párt és az 1898 : V. t.-czikkben a jól megérdemelt feledés sírjából túlzott lojaütással kiásott szürke napot, április 11-ikét nemzeti ünneppé léptette elő. Az 1906. évben megnyilatkozott nemzeti akarat a függetlenségi pártnak adott többséget s nekünk, 48-as képviselőknek hazafias kötelességünket képezi, hogy a trónbitorló április 11-ike helyett márczius 15-ikét ültessük a napok királyi székére. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Mert ha tény az, hogy V. Ferdinánd király április 11-ikén irta alá a 48-iki törvényeket, akkor történelmi igazság az is, hogy a hatalom később hőseink, mártírjaink vérével akarta lemosni ezt az aláírást. Ha igaz az, hogy István nádor április 11-ikén igy üdvözölte Ferdinánd királyt: »Egy hálás, boldogított nemzet környezi Felségednek trónját. A nemzetnek szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint most Felségedért, a ki a jelen törvények szentesítésével honunk ujjáalkotójává lett,« akkor még igazabb az, hogy ezen u. n. ujjáalkotónak méltó utóda 1848. deczember 2-ikán az Olmützben kiadott pátensében alkotmány iránti szeretetéért ezt a »hálás, boldogított népet« vétkes pártfelekezetnek nevezte, a szentesitett törvények iránti hűséget »hazaárulói ellenszegülésének nyilvánította. Történelmi értékű igazság, hogy az április 11-iki királyi szentesítésnek örömujjongása csakhamar belefúlt a császár által megtámadott alkotmány védelmében elvérző hős honvédeink halálhörgésébe. Ezért nem lehet soha nemzeti ünnepünk április 11-ike. Az 1848-iki év korszakalkotó vívmányait, az örök dicsőségű szabadságharcz emlékezetét, 60 esztendő óta a magyar nemzet márcz. 15-én ünnepli. Márczius idusa ma is a régi fényben ragyog! Abban a csodaerejű fényben, a mely nemcsak világit, de melegit is. Meleget a szivbe, lelkesedést a lélekbe !