Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

392 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. des kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 1,695.100 K. Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa) : 2. Rovat. Dologi kiadások 390.000 K. Elnök: Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző falvassá): 3. Rovat. Üzleti kiadások 3,060.000 K. Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa): 4. Rovat. A postatakarékpénztári tanács költségei 4000 K. Elnök: Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa): 5. Rovat. Nyugdijak 40.000 K. Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. írógépek és számológépek beszerzésére 25.000 K. Elnök : Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek. 7,257.000 K. Elnök: Elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa): Hajózás. Rendes kiadások : XIX. fejezet, 11. czim. Rendkivüli kiadások : Átmeneti kiadások : VIII. fejezet, 7. czim. Bérutazások : IV. fejezet, 4. czim. Rendes bevételek : VII. fejezet, 10. czim. Rendkiviili bevételek : V. fejezet, 4. czim. Hódy Gyula! Hódy Gyula: T. képviselőház! Két igen fontos körülményre óhajtanám a kereskedelemügyi miniszter urnak és a háznak figyelmét felhivni. Épen a hajózás tételénél a Budapesten székelő m. kir. kormány és a horvát-szlavon-dalmátországi autonóm kormány között évek óta tart már a vita a felett, hogy a halászati kérdésben való intézkedés tekintetében a központi kormánynak engedtessék át a hatáskör. Az igen t. államtitkár urnái több esetben interveniáltam épen ebben az ügyben, a melyben a horvát kormány makacsul ragaszkodik azon álláspontjához, hogy a halászati kérdést illetőleg csak neki volna joga intézkedni. Egyetlenegy horvát autonóm törvény, de magyar törvény sem létezik, a mely a halászati kérdésben a horvát autonóm kormánynak engedte volna át az intézkedés jogát. Létezik ugyan egy horvát törvény, a mely halászati kérdésben a belügyi hatóságnak engedi át az intézkedési jogot, de ez nem vonatkozik a tengeri halászatra, mert itt sósvizről van szó, nem pedig édesvizekről. A magyar királyi kormány kellő erélylyel védi álláspontját, de ez a hosszú viták során mindig csak az illető érdekelt felek rovására történik, mert a hosszú huzavona sem az ipar, sem a kereskedelem kifejlődését a horvát tengerpartokon nem mozditja elő. Hogy a m. kir. kormány ebben a tekintetben miért nem járhat el kellő eredménynyel, erre épen a t. kereskedelemügyi kormány figyelmét vagyok bátor felhivni. Az 1868: XXX. törvényczikknek 43. §-a ugyanis azt mondja, hogy (olvassa) : »Mindazon ügyekre nézve, a melyek az 1867 : XII. t.-czikkben, s a jelen egyezményben a magyar korona összes országait illetőleg közöseknek vannak kijelölve, a 10. §-ban foglalt táTgyak kivételével, a végrehajtó hatalmat Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokban is a Budapesten székelő központi kormány gyakorolja saját közegei által.« Ámde kik ezek a saját közegei a mi kormányunknak ? Tisztán a révkalauzok. Ezen révkalauzok azonban csak papiroson képeznek hatalmat, a mennyiben fegyveres karhatalommal felruházva nincsenek és az államhatalomnak intézkedését képtelenek végrehajtani. Hogy egy esetet hozzak fel az igen t. képviselőháznak, felemlitem, hogy évek hosszú során át szoktam a horvát tengerparton nyaralni és ott az tapasztaltam, hogy a magyar tengerészeti hatóság elrendelte, hogy egy tengerészeti árboczot, tehát egy árboczrudat állitsanak fel. Természetesen a mi tengerészeti hatóságunk ezen árboczrudnak más szint nem is, adhatott, mint a nemzetit, vagyis a trikolor szinét. De az illető horvát község kereken megtagadta az árboczrud felállítását és követelte a kék és vörös szin alkalmazását. A mi tengerészeti hatóságunk vitatkozott, két év telt el, de sem a magyar kormány, sem a horvát autonóm kormány ebben a kérdésben megállapodásra jutni nem tudott, a végeredmény pedig az volt, hogy a mikor a felállítást tényleg elrendelték, hiányzott a hatalom, a melylyel a magyar királyi kormány ezen rendeletének érvényt lehetett volna szerezni. T. képviselőház ! A kereskedelmi kormány ebben a tekintetben rendkivül nagy lépést tett előre, mert a révkalauzok fizetése tekintetében pótlékokkal igyekszik azokon az anomáliákon segíteni, a melyeken eddig még egyetlen egy kormány sem segített. Épen azért, mert látom azt a rendkivüli jóakaratot, a melyet a kormány ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben tanusit, felhívom a kereskedelemügyi magyar királyi mimiszter ur figyelmét erre a körülményre és kérem, méltóztassék az 1868 : XXX. t.-czikk 43. §-ában adott joggal élni és saját közegeit, a révkalauzokat fegyveres hatalommal felruházni. Méltóztassék a révrendőrséget, a mely tengerészeti közigazgatásunknak egyik fontos szerve lenne, életbeléptetni és akkor nem fog előfordulni az az eset, hogy a mi tengerpartunkat, az állam jogos tulajdonát ugy lopkodják, mint a csintalan gyerekek a kofától az almát. Ma tényleg ugy áll a dolog, hogy sem a tenger, sem a tengerpart védelemben nem részesül. Második kérelmem a miniszter úrhoz arra irányul, hogy nem tudom, vájjon a dologi kiadások 6. tételénél a tengeri halászat támogatására fölvett 30.000 korona a tengeri halászat föllendítésére alakulóban lévő társaság támogatására van-e szánva ? Igen kérném a miniszter urat, hogy ennek a tengeri halászati társaságnak a megalakítását állami támogatással is elősegíteni méltóztassék. Mert hiszen az államnak nincs módjában a haltenyésztéssel és halkereskedelemmel ugy foglakkozni, mint valamely magántársaságnak. Nevezetesen