Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

384 326. országos ülés 1908 május i8-án, hétfőn. Pető Sándor : Borzasztó ! Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek, ez a képviselő urnak már borzasztó, t. i. abban az értelemben, hogy az ilyen eljárás kritika tárgyává tétetik. Ha azt akarjuk, hogy feltétlenül tárgyilagosan dolgozzék intézményünk, akkor ezeket ki kell küszöbölni, nem szabad tűrni. (Élénk helyeslés.) Pefő Sándor: Nem Mszem, kogy megtörtént. (De csakis törvényben !) Szterényi József államtitkár: Engedjen meg a képviselő ur, én itt az ország szine előtt állitom ezeket; én ezt a jelentést hivatalos közegtől kaptam, nem leket tehát a dolgokon csak ugy könynyedén keresztülmenni és ezt kétségbe vonni. Azt az intézményt, a melyre az állam milliókat fog költeni, mert hiszen már az első költségvetésben egy millió koronába kerül, fel kell vérteznünk minden egyoldalú érdekeltségi befolyás ellen, és pedig hangsúlyozom, épen ugy a munkaadók, mint a munkások részéről és a mennyire kifogásolnám, hogy egy exponált munkásvezér állittassék oda, épen annyira kifogásolnám, ha exponált munkaadó állittatnék oda. (Élénk helyeslés.) Ez a tárgyilagos igazság ; azt hiszem, ezt a képviselő urnak kétségbevonni és megtámadni nem lehet. Az autonómia kapcsán a t. képviselő ur a tisztviselőkre nézve azt állitja, — és itt van az a pont, a melyre azt mondja, hogy mi beleavatkozunk — hogy nem adunk tisztviselőket. Nagyon természetes, hogy mindaddig, a inig jóváhagyott költségvetése a pénztárnak nincsen, addig végleges tisztviselőket sem alkalmazhat. Az anyagi eszközöket ideiglenes személyzet alkalmazására a kereskedelemügyi miniszter ur a pénztárnak rendelkezésére bocsátotta. És, t. ház, bár a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk arról a vezetésről, a mely az országos pénztárnál az elnök részéről történik, — egy olyan férfiút sikerült ugyanis megnyerni az elnöki állásra Hatvany-Deutsch József személyében, a ki igazán önfeláldozással végzi e munkát — mégis megtörténik az, hogy olyan személyeket alkalmaznak a pénztárnál, bár ideiglenes minőségben, a kik a legelemibb teendőket, az iktatást sem tudják elvégezni. (Mozgás.) Nem jó, t. képviselő ur, mindent a ház elé hozni, hogy kénytelenek legyünk azután ilyen részletekkel is előállani. Van a pénztárnak 26—29 főből álló személyzete, a melynek egy részét egyáltalában nem képes használni, vagyis a pénztár kezd elhelyezőintézetté válni és pedig az állam pénzén. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Itt van az a pont, a hol a miniszternek kötelessége beavatkozni és azt mondani, hogy ha majd meglesz a kvalifikáczió, ha meglesz a szolgálati szabályzat, akkor beszélhetünk költségvetésről és tisztviselők alkalmazásáról, mert csak olyan személyzetet alkalmazhatunk ottan, a mely a maga feladatainak magaslatán áll, és az értelmiségnek azon a színvonalán, hogy azt a teendőt elvégezhesse. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És már most, t. ház, a kereskedelmi miniszter ur az állami munkásbiztositó hivatal utján felajánlotta a pénztárnak, kogy addig, a mig a végleges megalakulás megtörténhetik, tehát költségvetést is kaphat, addig a munkásbiztositó hivatal a saját budgetje terhére a pénztárnak annyi személyzetet bocsájt rendelkezésére csak ideiglenesen a munka elvégzésére, a mennyit az ottani munka igényel; és a miniszter urnak ezen ajánlatát a pénztár konzekventer visszautasította. (Mozgás.) Vagyis, t. ház, mit bizonyít ez ? (Felkiáltások a közéfen : Hol az autonómia %) Bocsánatot kérek, az autonómiát ez nem érinti, mert a végleges választás a pénztár dolga, ő fogja a tisztviselőit saját autonómiája révén — munkaadók és munkások együtt — megválaszthatni; ebbe nem avatkozunk bele; de addig, a mig az a budget nincs meg, a melynek alapján rendszeresített állásra az illető személyt megválaszthatják, a kormány felajánlja.a munkaerőt a munka elvégzésére, és ezt az ajánlatot visszautasítják. Azt kiszem, itt a tendenczia csak világos! (Igaz! Ugy van !) No már most, t. ház, a milyen a helyzet Budapesten, ugyanolyan, sajnos, a vidéken is. Exponensek helyeztetnek ott el, ugy, hogy az állami munkásbiztositó hivatal kénytelen volt már két kerületi pénztárt állami kezelésbe átvenni azért, mert hatalmi kérdésekből kifolyólag eléggé nem kárhoztatható állapotok állottak elő, a melyeket az állam meg nem tűrket, és ennélfogva a legvégső eszközhöz kellett folyamodni: hogy t. i. állami kezelésbe vegye át az illető kerületi pénztárt, mert különben Budapestről, a czentrumból dirigáltatik. Hódy Gyula: Ugy van! Ugy! Szterényi József államtitkár: Az ország egyes pontjain az történik, a mit a budapesti központból rendelnek. Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ezt ennél az intézménynél megengedni még sem lehet. Ez az, a mi veszélyezteti ezen intézmény békés működését, és ez az, a miért nem lesz kielégítve sem munkaadó, sem munkás, (Igaz! Ugy van!) mert hatalmi kérdéssé válik a dolog, nap-nap után veszekedések fordulnak elő, és épen azért nem intézhetők el helyesen bizonyos dolgok, mert bizonyos oldalról hatalmi kérdéssé tétetnek. (Ugy van!) És ha a t. képviselő ur utal arra, hogy itt Budapesten az igazgatóságban egyetértés van, hát ez igenis megvan azért, mert a munkaadók a legmesszebbmenő előzékenységet tanúsítják és azokat a vitás kérdéseket, a melyek összeütközésre adnak alkalmat, kiküszöbölték és nem engedik tárgyalásra kerülni, csak azért, hogy kerültessenek az összeütközések és, a meddig csak lehet, a békés együttműködés biztosittassék.