Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

382 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. is, mikor egy interpelláczió keretében szó szerint a Népszavát méltóztatott itt előadni, holott az előttem fekvő hivatalos adatok épen homlok­egyenest az ellenkezőjét bizonyítják annak, a mit a t. képviselő ur itt előadott. És mert a t. kép­viselő ur tiltakozik az ellen, hogy őt itt terrori­zálni akarnám, hogy miről beszéljen — ez nem szokásom, jogom sincs hozzá, de az országnak tisztán kell látnia a dolgokat, a maguk valóságá­ban, minden terrorisztikus törekvés nélkül (He­lyeslés.) — itt van — bocsánat a kitérésért — a képviselő ur múltkori felszólalása . . . Elnök : Kérném a képviselő urat, ne méltóz­tassék kitérni, mivel ezt tiltja a házszabály. (Hall­juk !) Nekem egyaránt szigorúan kell alkalmaz­nom a házszabályokat. A 251. §. kimondja, hogy még egy ilyen kérést sem szabad előterjeszteni. (Helyeslés.) Szterényi József államtitkár: Konstatálom, hogy az elnök ur velem szemben helyesen jár el. (Helyeslés.) Már most Bródy t. képviselő ur a végrehajtás rendjén felmerült nehézségeket mulasztások gya­nánt tünteti fel és — hogy az ő okfejtése sorrend­jét kövessem — mindenekelőtt azt mondja, hogy nincs végrehajtási rendelet. A t. háznak méltóz­tatik bizonyára emlékezni arra, hogy mikor e tör­vényjavaslatot elég behatóan tárgyaltuk, azzal a szemrehányással találkoztunk némely oldalról, hogy a törvény túlságosan részletes, olyannyira, hogy nincs szükség végrehajtási rendeletre. Akkor hangsúlyoztuk, hogy olyan végrehajtási rendelet, a milyent a törvényeknél általában szokásos ki­adni, ennél a törvénynél nem is lesz. Azért készí­tettük a részletekben talán aprólékosságokig me­nőleg is a törvényjavaslatot, mert kevésbbé intel­ligens osztályról lévén szó, a melynek nem a ren­deletből, hanem egy forrásból, magából a törvény­ből kell az egész anyagot megkapnia, hogy majd csak azok a rendeletek fognak kiadatni, a melyek a törvényhozásnak bemutatandók, vagy a törvény egyes, a rendeleti útra fentartott rendelkezéseinek végrehajtására vonatkoznak. Van azonban, épen mert a nehézségek előreláthatok voltak, egy ideig­lenes végrehajtási rendelet, mely rögtön a törvény életbeléptetésénél kiadatott, és a mely pontról­pontra minden részletben felsorolja mindazt, a mi addig is, a míg a törvény az egész vonalon, te­hát minden rendelkezésében is életbe lesz léptet­hető, szükséges. Ezt maga a képviselő ur is volt szives elismerni. Csak abban téved a kéjjviselő ur, hogy ez az ideiglenes rendelet nem szabja meg a pénztár teendőit, a mennyiben megszabja a legapróbb rész­letekig, az ideiglenes alkalmazásnak, az orvoskérdés ideiglenes rendezésének, a bejelentések ideiglenes kezelésének módját is megállapítja, ugy hogy ennek hiányát eddig a pénztárak nem érezték. De igenis érezték, a mint helyesen utalt reá a t. kép­viselő ur, annak az ügyviteli szabályzatnak a hiányát, a mely ügyviteli szabályzat végleges nyomtatványmintákat tartalmaz, a mely a baleset­bejelentést, illetőleg osztályozást és az e körül való eljárást tartalmazza. Ez hónapok óta tárg} r alás alatt áll, de épen nagy jelentőségénél fogva, mert annyi embert érdekel, egykönnyedén kiadni nem lehetett, s nem árulok el titkot, ha a t. háznak bejelentem, hogy hetek óta az egyszerűsítés tekin­tetében folytak ujabb és ujabb tárgyalások, mert a munkaadókkal és a munkasokkal tartott értekez­letek kissé komplikált szabályzatot állapítottak meg, s a minisztérium, a melynek hatáskörébe tar­tozik ezen szabályzat kiadása, az egyszerűsítés érdekében kivan ujabb tárgyalásokat folytatni gyakorlati szakértőkkel, régi pénztári tisztviselők­kel, a kikkel épen holnapután lesz a végleges redak­czióra vonatkozó tárgyalás, a mely után semmi akadálya sem lesz többé a szabályzat vagy utasítás kiadásának. (Helyeslés.) Épen igy állunk a választott bíróságra vonat­kozó utasítással, a mely mondhatom, az igazság­ügyniiniszter ur közegeinek közreműködésével vég­zett rendkívüli nagy munkálat, rendkívül gondos munkát igénylő operátum, a melyet a mi viszo­nyainkhoz kell alkalmazni, nem futhatunk külföldi példák után. Az igazságügyminiszter ur foglalkozik ez idő szerint a választott bírósági elnökök kineve­zésével. A legközelebbi napokban ez is megjelenik, ugy hogy az összes, a munkásbiztositási törvény végrehajtására vonatkozó szabályzatok még jú­nius folyamán, legkésőbb Julius elejére tényleg életbe- is lesznek léptethetek. (Helyeslés.) Már most a t. kéjiviselő ur anarchiáról beszél a vidéken és felhoz három esetet. Az egyik az, hogy egy nyomdatulajdonos balesetbejelentési lapokat küldött szét a biztositandó üzemek tulaj­donosainak. Egy hang (a középen) : Pénztáraknak ! Szterényi József államtitkár: Ez, nem tudom, hivatalosan küldetett-e szét, mert a t. képviselő ur azt mondja, hogy ugy tudja. Bocsánatot kérek, arra nem adhatok, hogy ugy tudja, ha pozitív tényt nem állit, mert ha pozitív tényt állit, akkor ez visszaélés, a melyet ostorozni és büntetni kell, mert visszaélés. De ha a képviselő ur ugy tudja, hogy vizsgálat is van folyamatban, akkor saját maga méltóztatik igazolni, hogy a mint hivatalos tudomást szerzett az állami munkásbiztositási hivatal az esetről, rögtön a megtorlást is alkal­mazta. Akkor ez itt gravámen tárgyát nem képez­heti. A másik visszaélésként, a mely, ha alapos a vád, súlyos visszaélés, méltóztatott felhozni, hogy az igazgatóság tagjai némely pénztárnál tisztvise­lők. Köszönettel nyugtázom a visszaélésnek beje­lentését. A munkásbiztositási hivatal utasítást fog kapni, hogy vizsgálja meg az esetet, csak arra fo­gom kérni a képviselő urat, mondja meg, hol tör­tént, hogy ez a visszaélés azonnal megszüntet­tessék. (Elénk helyeslés.) Már most a képviselő ur a kaotikus állapotra

Next

/
Oldalképek
Tartalom